Azt hiszem, ezt a dalt mindenki ismeri. Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy ilyen egy család.
Apa mosdik (megjött végre a melóból, ráfér a pihenés) Anya főz (dolgozott Ő is, de a háztartást akkor sem ússza meg) Együtt lenni jó. (legalább így este, meg hétvégén talán, mert amúgy mindenki rohan) Ég a tűz. (nemcsak a krumplileves alatt, a szerető szívekben is) Bogárkarika forog a lámpa körül (lassan, álmosítóan) Meg is hal egy kis bogár (kit érdekel, én álmos vagyok) mégse szomorú (nem is szomorú, csak álmos mint én, meg se halt, csak alszik) plafon falak, szék és ágy, szürreálissá válik a valóság (Anya, mi az a szürreális?) Ki emel, Ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem (de nem akarom, nincs értelme, talán már nem is lehet) Elolvadt a világ (sose létezett, csak egy pillangó álmodta az egészet) de a közepén (ne kötözködj, a semminek is van közepe, és pont) Anya ül, és ott ülök az ölében én (Anya egy isten, mindig volt, most is van, és mindig lesz! És nem érdekel, hogy mennyi dolga van, mert a legfontosabbra, a gyerekére úgyis van ideje. Szeret engem)
É B R E S Z T Ő ! ! !
Ez itt a XXI század! Már nem kell feltétlen ragaszkodni Zoli bácsi álmaihoz.
Mert ugye a XX. század megalkotta a dolgozó nőt. A dolgozó nő pedig jogokat követelt magának. Kapott helyette kötelezettségeket, de a tradicionális szerepeitől nem tudott szabadulni. Hát harcolt (Kussojjá! Akkó kezdek háttal mondatot, amikó nekem tetszik.) és elérte, hogy a jogai kiteljesedjenek. Vezethet autót, repülőt, gyárat, irodát, pártot, áramot, amit csak akar, és amit csak tud. Persze eleinte a nőknek bizonyítaniuk kellett, hogy érnek annyit, mint egy férfi. Mire beköszöntött a XXI. század, addigra megtanultuk, hogy a nők nem egyenrangúak, hanem jobbak. Sokkal jobbak. Jobban tűrik a streszt, a monotóniát, a légkört, a hülyeséget, a kritikát, mindent. Hogy azok a bizonyos nehéz napok? El kell hogy keserítselek alfahím pajtás, azt is jobban tűrik mint Te. Ők csak kicsit hisztisebbek, Te meg ettől totálisan kiborulsz. Evvan.
Létrejött egy új nőtípus: a sikeres nő. A sikeres nő fiatalon természetesen szingli. De azért a siker ellenére még mindig nő. És egy nő igenis feleség akar lenni, meg anya. Hogy akkor mi ez a szingli-hiszti-cukiság? Élvezi az életet, gyűri a lepedőket, töri a szíveket. Hogy ez régen az agglegények, aranyifjak és playboyok dolga volt? Hidd el, a nők ezt is jobban csinálják. Aztán ha a sikeres nő szingli üzemmódból családcentrikus üzemmódba vált, akkor azzal szembesül, hogy a nála sikeresebb és partiképes hímeket már lenyúlták az édi-bédi cuki-macák. Nagy a dilemma! Mert a sikeres, de valamilyen téren mégis defektes (elhízott mint egy viziló, büdös a lába, arrogáns, feledékeny, stb) hímek nem lesznek jó férjek. Talán jó szeretők se. Lehet alkudni a korból. Talán a 8-10 évvel fiatalabb korosztályban még akadnak ígéretes példányok. De egy sikeres és egyben érett kívánatos nő miért érné be egy ígérettel? Neki egy kemény férfira van szüksége.
A keresgélés elég fura párokat szokott összehozni, mert a józan észt gyakran felülírja a szerelem. Vagy a hormonok, feromonok, csillagok állása, tudom is én mi, de valami felülírja. És már el is jutottunk oda, hogy a sikeres nő férjül vesz egy olyan férfit, aki feleannyit (se) keres mint Ő, akinek tuti kevesebb a diplomája (Mit kevesebb! Nincs és kész.) idegen nyelveket sem beszél (Olaszba mégis neki kellett a sarkára állni. Asszonyka nyelvtudásán múlt volna a dolog, sose hozza ki az a tetülassú pincér a farfallét meg a grappát.) de legalább boldogok, mert a sok hülyeségük pont kiegészíti a másikét. A fékezhetetlen boldogság többnyire sírásba szokott torkollni. Hangos, követelőző gyereksírásba. (Mér vazzeg, aszitted, veri az asszonyt, oszt az sír? Hülye vagy. Ülj le, egyes!) A sikeres nő boldog, mert most már teljes a család. Megmutatta, hogy a karrier nem akadályoz semmit.
Vagy mégis? Eddig a sikeres nő fizetéséből éltek, ahhoz szabták az életvitelüket. (Hozta haza a fabatkát a férj is, mert mégsem kitartott szerető hogy a nő nyakán éljen, de azért legyünk reálisak: A nő tartotta el a családot) És most mi lesz? Férj hozza haza a szokásos fabatkát, asszonykája meg GYEDet, végül GYESt kap. Nadrágszíjhúzás? Tartalékok felélése? Férj másodállást vállal? (Hurrá, másfél fabatka, és sosincs otthol, akkor is halott.) A sikeres nő tudja a választ. Viszamegy dolgozni amilyen hamar csak tud. Praktikusan a szoptatás abbahagyása után azonnal. És máris elérkeztünk a fordított családmodellhez. Anya mosdik, apa főz. Együttlenni ugyanolyan jó, a tűz ég (Csak a gyerek aludjon, lesz itt olyan perzselő szenvedély, hogy még!) Krumplileves is finom, (Ne szójjá be! Egy-két leégett rántás nem a világ. Lehet néha pizzát is rendelni) a bogarak, a falak, a plafon, a világ ugyanúgy semmivé olvad. De vajon ki a világ megingathatatlan középpontja? Apa vagy Anya?
E R R E V A R R J O N G O M B O T A K I T U D !
