Úgy döntöttem, csatlakozom az önjelölt írózsenik köréhez, gazdagítva a magyar irodalmat némi erotikával fűszerezett fantasy-vel, s itt teszem közzé "mesterművem" egy részletét.  

"Sten révetegen nézett maga elé. Nem emlékezett rá, hogy került a szőnyegre. Nézte Lanát, a furcsa kis bábokat a kezében, és szinte túlvilági boldogság öntötte el. Meghaltam? A mennyországban vagyok? -gondolta. Lana letette a furcsa kis babákat, hosszú vörös ruhája már a takarón volt. Gyöngyházfényű teste visszatükrözte a gyertyalángokat. Lassan leült, s a fiút is maga mellé húzta. Sten már teljesen magához tért, szíve a torkában dobogott. Már nem érdekelte semmi más, csak hogy megérinthesse a lányt. Lana teste megremegett, az arcán könnyek folytak végig. Lágy, érzéki hangja betöltötte a furcsa kis szobát:

„Jószellemek és rosszak, szeretők, zordak!
Döntsetek helyettem, legyek most kegyetlen?
Szív dobban, kong, robban, pillanatok állnak
Egy sóhaj, a gyertyád ellobban, vak létben
Találod magad újra az anyaméhben
Életálom tovarebben, újra várnak
Valahol fenn megcsendül a lélekharang
Életed, halálod most végre kezemben.”

Sten nyugtalanul nézte, a lány meztelensége ellenére olyan távolinak tűnt, mint a Tejút. Hirtelen iszonyú fájdalmat érzett, görcsbe rándult az egész teste. Nem értette, mi történhetett. Lana már nem ült mellette, kissé távolabbról figyelte a fiú kínlódását.
- Segíts rajtam! – könyörgött Sten. Lana közelebb sétált, a fejét rázta.
- Mondd mit tettem ellened?
- Láttad a hatodik könyvet. Úgy hitted, engem láttál az egyik lapján, de nem olvastad el, mi állt alatta. Egyik ősöd épp így követte, s messziről imádta az én ük-üknagyanyámat, mint Te engem. Szép napokat, heteket töltöttek együtt, bár a férfi már nős volt. Mi az ő nevüket viseljük. Amikor Lana állapotos lett, egy másik városba költözött, ott özvegynek hazudta magát, hisz tudta jól, a puritánok nem tűrik a paráznaságot, s hamar a mellére kerülne a skarlátbetű :P (penalty). Volt még egy titka: ismerte és értette a reinkarnáció működését. Stennek nagyon hiányzott, így megkereste őt, ekkor Lana beavatta minden titkába. Elárulta azt is, hogy irányítani tudja a saját reinkarnációját. Sten ekkor már félt tőle, és attól is, hogy elárulhatja bűnös viszonyukat, elraboltatta közös gyermeküket és egy idegen dajka gondjaira bízta, Lanát pedig boszorkányságért máglyára juttatta.
- De én nem az a Sten vagyok. Lehet, hogy Lana tudta irányítani a lelkét, de Sten nem! –nyögte ki fájdalmai közepette a fiú.
- Voltunk, vagyunk, leszünk! Annyi a különbség csupán köztünk, hogy nem emlékszel előző életeidre, de a bábokkal való játék megmutatta, hogy mindig te voltál az árulóm. –szólt a lány.
- Már rég a világszellem része lennél, ha el tudtad volna engedni a haragod! – kiáltotta Sten.
- Látom, még mindig nem érted. –fakadt ki a lány. Eddig minden életemben ártottál nekem. Most végre meg tudom akadályozni.
- Akkor megint lesz mindkettőnknek újabb élete, s a következőben ártok majd neked.
A lány gondolkodott, lassan visszabújt a ruháiba. Az asztalhoz sétált, kiöntött egy pohárba némi zavaros színű italt.
- Jól van. Idd ezt meg.
Sten néhány perc múlva jobban lett.
- Meg kellett volna ölnöm téged, de nem megy.- nézett rá Lana szomorkásan
- Ma már akármilyen vallási eszmét hirdethetünk, nem jár érte máglyahalál, taníts meg arra, amit tudsz, hogy én is tudatos lélek legyek.- kérte Sten.
- Legyen így.
Lana ekkor újra levette vörös ruháját, Stenhez simult. Egyetlen éjszaka alatt háromszáz év tapasztalatát adta át."