Fekete-sárga hangulat
Imádom a szelet. Nem azt a kis vacak, éppen csak lengedezőt, amit alig lehet észrevenni. Azt szeretem, amelyiknek nekifeszülhetek. Amelyik úgy simogat, mint egy jó szerető. Lágyan, érzékien körbefonja a testem, majd langyos érintése hirtelen metszővé válik, megborzongat. A fülembe súg messzi titkokat, orrom különös illatokkal kényezteti.
Ma este ilyen szél fújt. Nyugat felől még világos volt az ég alja, de a másik oldalon már sárgán világított a majdnem telihold, amikor először átrohant a mezőn. A fák koronáját megtépte, a nyárfák félelmetesen susogtak az erdő szélén. A mező már haldokló virágait éppen csak meglebbentette. A különös fényben a fák mélyzöldje feketére váltott. Nagy fekete folttá olvadt össze az erdő, rejtélyes zizegéssel, surrogással.
Amikorra visszaértem a civilizációba, már az utcai lámpák is égtek. Sárgás fényük merő bohóckodás volt a holdsugárhoz képest. Fekete-sárga hangulat.
Kurva szavak
Kurvák a szavak. Olyanok, mint egy feslett nőszemély, aki mindenkinek odaadja magát. Odasimul bárkihez. Nem érdekli, hogy kihasználják. Meggyalázzák. Legbensőbb lényét sárba tiporják. Szépségét megtépázzák, lepusztítják. Felhasználják, majd a szemétre dobják.