A sokkoló híreket már mindenki hallotta/olvasta valahol. (gondolom én)
Átszakadt a tímföldgyár 9. és 10. tározója... Devecser... Kolontár... Somlóvásárhely... erősen lúgos... (PH13)... nehézfémeket tartalmaz... mérgező vörösiszap... egy férfi autójával feltehetőleg menteni indult... elsodorta az ár... egy öreg nénire ráomlott a háza... egy egészen kicsi gyerek is meghalt... vannak eltüntek is... meg sérültek is... mentők a helyszínen elláttak néhány tucatot... sokan kórházba kerültek... a súlyosabb eseteket helikopterrel Győrbe, illetve a fővárosba szállították... a helyszínen rendőrök... katasztrófaelhárítók... politikusok... újságírók... hihetetlenül sok az elhullott háziállat... döghúst enni nem ajánlatos... Sok kérdés felmerül a hírrel kapcsolatban. Vannak akik azt kérdezik: -Ki a felelős? -Istenem! Miért? -Egy gyerek... Miért? -Mekkora az anyagi kár? -Mekkora a természet pusztulása? -A többi tározó nem fog átszakadni? -Menyi időt és pénzt kell kártalanításra, helyreállításra fordítani? -Aki eltünt, az él még? -Tényleg elér a Mosoni-Dunáig? -Fizetik a túlórát? -Tényleg vannak, akik megennék a friss dögöt? Aztán megfogalmazódott bennem egy szánalmas gondolat, és a hozzá kapcsolódó két jelentéktelen kérdés: Az ipari katasztrófák valahogy mélyebben érintenek engem, mint a természeti katasztrófák. Volt idén hazánkban árvíz, belvíz, jégeső, szélvihar, földrengés... Még ismerősöket is érintett némelyik... mégsem rázott meg igazán egyik sem. Vajon én érzek csak így, vagy mások is súlyosabbnak érzik az ipari katasztrófákat a természeti katasztrófáknál? És főleg miért érzek így? Mondhatnám, hogy az áldozatok miatt, de ez nem lenne igaz. Amikor még csak az első hírt hallottam, hogy ömlik a trutyi Ajkánál... és még nem tudtam, hogy halottak is vannak, már akkor is szíven ütött...