A bibliai ünnepek közül az első a ros hásáná, az év feje, első napja – az újév. A 2010. évben ez a két napos ünnep, amelyet szokás zsidó újévnek is nevezni, szeptember 9-én és 10-én lesz (a zsidó naptár szerint tisri hónap első és második napján).
Ez az ünnep nem a négy évszakos Európában, hanem a Közel-Keleten alakult ki, ahol a szeptember nem az őszi elmúlás kezdete, hanem az „ültetésnek (fáknak) és a zöldeknek (füveknek)” az ideje. A zsidó hagyomány a világ teremtésének befejezését ehhez a naphoz köti. Ha úgy tetszik, ez a nap a teljes világ megszületésének ünnepe. Ekkor foganták meg magzataikat az ősanyák is (Sára, Rebeka, Ráhel és Lea), ezen a napon szabadult ki József az egyiptomi börtönből és vált a fáraó kulcsemberévé, és ekkor fejeződött be a zsidók rabszolgasága Egyiptomban, hogy Mózes vezetésével meglelhessék szabadságukat.
De ez az ünnep nem csak a vidámságé. Az ünnep többféle elnevezése közül az egyik: jom hádin, az ítélkezés napja. Az Úr előtt három nyitott könyv van, az első könyvbe a jó emberek kerülnek, a másodikba gonoszok, a harmadik könyvbe a „közepesek”. Többségünk ilyen, mi haladékot kapunk arra, hogy megjavuljunk. Az újév első napja új lehetőséget jelent. Ezt szimbolizálja, hogy ezen a napon a nős férfiak fehér halotti köntöst (kitlit) vesznek fel és abban imádkoznak. Ez emlékeztet a halandóságra és figyelmeztet a bűnbánatra. „Ha vétkeink bíborvörösek is volnának, e napon hófehérré válnak.” (Jesájá I.18)
Ezen a napon a sófár fújását és hallgatását előírja a Tóra. A sófár kos szarvából készült kürt. Az Izsákot kiváltó kos égőáldozatára s ezen keresztül a közösség és az Úr elválaszthatatlan egységére emlékeztet. A sófár hangja felrázza a halandókat, számvetésre készteti őket, hangjára megnyílik az ég, az imák könnyebben szállnak az Örökkévalóhoz. Többek között figyelmeztet a feltámadás napjára is.
A nap újévi lakomával zárul. Az asztalon van édes tésztából készült bárhesz (kalács) méz és alma. A kerek formák, a méz édes íze a –remélhetőleg - szerencsés évet szimbolizálják. Hal vagy baromfi is szerepel az étlapon, ezúttal a fejével együtt, azt a kívánságot jelenítik meg, hogy a vacsora résztvevői az év során elsőkké legyenek. Legyen az újév kövér és édes! Ezért áll az étkezés édes és zsíros ételekből.
A következő ünnepre, a jom kipurra e két nap után kezdődik meg a felkészülés, a ros hasana napján hozott ítéletet majd akkor pecsételi meg az Úr. Az újév lényege, mint minden más vallásban, a megújulásban, az ember jobbítási szándékának megerősítésében rejlik. Fontosak ezen a napon a jókívánságok: a szómágia megelőlegezheti a boldog új évet. Héberül: „Sana Tova!”