Így kezdődött, én pedig megírtam, és megjelent: 1982. augusztus 29. Új Tükör

Délegyházi napimádók

Társaságban a nyár örömeiről folyik a szó. Sok országot megjárt barátom kesereg: - Kár, hogy nálunk nincsenek nudista strandok.  – A félhomályból öblös hang vigasztalja: - Dehogy nincs! Igaz, nem legálisan. Menj csak el a délegyházi tavakhoz egy hétvégén!

S miért ne mennénk? Önkéntes és készséges útikalauz akad, aki a boltban a friss kenyér és a felvágott mellé jó tanáccsal is szolgál: - Vigyázzanak, mert a bányatavak veszélyesek. A múlt héten is belefulladt az egyikbe valaki. Biztosan nem így képzelte a szórakozást…

A bolt előtt nyúlánk fiatalember fürdőnadrágban, felajánlja, kövessük a Trabantot, ő is épp a nudista strandra igyekszik. El nem lehet mondani, olyan bonyolult az út…

Mi tagadás, alig néhány száz méter után kezdünk hinni neki. Tengelytörő, kocsinyúzó hepehupákon bukdácsolunk át, s nyeljük a nyitott ablakon megállíthatatlanul bezúduló port. A táj lehangoló. Az út mentén, kétoldalt szemét, szemét hátán. Van itt minden, ami a háztartásokban feleslegessé válik. Rossz vödör, hűtőszekrény, nylonzsák, mosógép, zacskók, rongyok. Az egyik kupac tetejére valaki ütött-kopott, de még olvasható táblát rakott. Csúfondárosan jelzi a kritikát: Tanácsháza.

Aztán hirtelen üdezöld fák közé kerülünk, előttünk kékes-zöld tó. A napfürdőzők „öltözékén” látni, megérkeztünk. Bár hétköznap délután van, a harminc fok feletti hőmérséklet sokakat kicsalt egy kis felüdülésre. Letelepszünk. Fiam, vágtatva rohan, természetesen pucéran, a vízbe. A rövid mártózkodás után rikoltozva emlegeti tavaly nyári keleti-tengeri élményét. Első találkozását a nudista stranddal.

Míg élvezzük a napfényt, a vizet, arról elmélkedünk, vajon kik is jöhettek e kétségkívül kellemes helyre, hogy tiltott „szenvedélyüknek” hódolhassanak. A kocsik legkülönfélébb márkájúak: Trabanttól a Polskikon, Dáciákon, Ladákon át a Volkswagenekig, Volvókig. Akad olyan is, amelyen a sokatmondó két betűt fedezzük fel: DT.

A tavon barnára sült nők és férfiak ügyeskednek: színes szörfök lebegnek a víz fölött. Békésen telnek az órák, mellettünk két fiatal, András és Ágnes készségesen összébb pakolja holmiját, hogy mi is elférjünk. Felajánlják a csónakjukat, menjünk ki a tóra, ha úgy tartja kedvünk. Tegeződünk – itt így szokás – s alig néhány percnyi ismeretség után, vajon ki tudná megmagyarázni, miért, úgy érezzük, régi barátok közé csöppentünk.

De a nyugalomnak hirtelen vége szakad. A tavat jótékonyan körülvevő és eltakaró dombról fényképezőgép objektívje pásztázza a napfürdőzőket. A távolból az egyezményes jel, az autóduda hangja riaszt. Itt a rendőrség! Egy pillanat, s a készenlétben tartott fürdőruhák máris felkerülnek. Kiderül, a képek „hivatalos” célra készülnek, bizonyítéknak az illetékesek asztalára. A hangnem, amellyel a maszek rendszámú kocsiból kilépő rendőr intézkedik, nem a legudvariasabb. Az indulatok pillanatok alatt magasra csapnak, vélt és létező jogaira hivatkozik mindkét fél. Apró dráma a homokon. Aztán előkerülnek a jegyzetfüzetek: nevek, beosztások, rangok kerülnek a noteszlapokra. Tartok tőle, nem azonos következményekkel jár a rendőr és a napimádó feljegyzése.

A rendőr gyors távozása után a kedélyek lassan csillapodnak.

- Nem vagyunk bűnözők – méltatlankodik egy javakorabeli férfi. – Fenyegetnek bennünket, ahelyett, hogy békén hagynának! Sértjük az erkölcsöt? Nahát!

Mária pedagógus, így érvel: - Akik az erkölcs nevében ellenünk kardot rántanak, olyasmi ellen ágálnak, amit nem is ismernek. Azt állítják, ez maga a fertő. Láttál te már itt kétértelmű viselkedést? Más a szex és más a napfürdőzés, a víz melletti kikapcsolódás. Vannak itt gyerekek is láthatod. Békésen megfér egymás mellett minden korosztály. Ha nem vagyunk tisztában a testünkkel, ha tilalomfákat helyezünk el oda, ahova nem kellene, ne csodálkozzunk azon, hogy a gyerekek a maguk sajátos fantáziájával túlzott jelentőséget tulajdonítanak mindannak, ami a testtel összefügg. Társadalmi méretekben kellene megbékélni a testiséggel. Ez nem egyenlő a parttalan szexualitással… Itt, távol a lakott területektől, vajon kit zavar a ruhátlanságunk? Ne akarja nekem senki bemagyarázni, hogy bűnt követek el. S ne ítéljen el csupán azért, mert ezekről a dolgokról másképp vélekedem.

Lassacskán akár konferenciát nyithatnánk a nudizmusról. Csak úgy röpködnek az érvek. Tilos, de meddig és miért az? Az Országos Idegenforgalmi Hivatal komolyan foglalkozott a dologgal, valutát is hozna egy ilyen strand vagy kemping, s a döntő szót mégsem meri kimondani senki.

*

Szombaton reggel fél nyolckor alig van talpalatnyi hely a parton. Vasárnap sem jobb a helyzet. Sokan hálózsákban, vagy sátorban, vízközelben töltik az éjszakát is.

Nudisták. Jelenlétük a délegyházi tavaknál vihart kavar.  – Csak az állandó cirkusz van belőle – panaszkodik a rendőrség képviselője. – Tavaly még csak hatott a bírságolás, az idén mit sem ér. A hétvégeken legalább ezerötszáz-kétezer ember volt itt. Igaz, nemcsak nudisták. De nem tartom helyesnek a strandolást a tavaknál, míg nincsenek meg a feltételek. Nincs vécé, ivóvíz. A szülők is panaszkodnak, hogy a gyerekek kibicikliznek a faluból és másnap az iskolában, fésületlen szavakkal tárgyalják meg a látottakat. Amíg nincs központi döntés, mi bírságolunk. Egyébként én is szívesen napozok ruhátlanul, csak nem nagyközönség előtt.

Látszólag a délegyházi tavak jövőjéről folyik a vita azon a tanácskozáson, amelyet az áldatlan állapotok felszámolására hívtak össze Dunavarsányban. A ráckevei járási hivatal, a Pest megyei Tanács, a rendőrség, a horgászegyesület, a Közép-Duna-völgyi Intéző Bizottság és a helyi tanács képviselői azokról a milliókról is szólnak, amelyek híján, aligha lesz képes Pest megye kellemes üdülőkörzetté alakítani a tórendszert. Pedig szeretné. De nem a nudistáknak. Készülnek a tervek a műszaki egyetem városépítési tanszékén. Néhol a markolók már belevájták karmaikat a tóparti dombokba. Kotányi Zoltán, a tervek egyik atyja megsúgja, az eredeti programban még szerepelt a nudista strand. A tanácsülés által jóváhagyott tervben hiába keressük…

A helyi tanács elnöknője elkeseredetten mondja a magáét:

- Addig, amíg nem lesz hivatalos nudista strand az országban, tehetünk bármit, úgyis idejönnek. Mérnökök, diplomaták is vannak közöttük, és családostól jönnek – teszi hozzá.

A tanácskozás végén egyértelmű a döntés: a délegyházi tavaknál tilos a meztelen fürdőzés. Hogy miért? Mert. Pest megye nem kér a nudistákból. Nemkívánatos személyeknek nyilvánította őket. S ők – fokozódó szigor ide, tiltás oda – mégis jönnek. A napsugaras hétvégeken egyre többen.