Nekem ez az egész trabant –dacnosztalgia és látvány –antiglobál polgárpukkasztás akkor kezdett gyanussá váni, amikor a harmadik ismerősöm pusztult benne egy semmi kis pimf koccanás után a trabantjába. A dögletesen ostoba, gyalázatosan egyszerű , gyilkosan spórolós konstrukcióval csak az tud felhőtlenül viccelődni, aki nem ült még igazi autóban, vagy az autó fogalma számára a kormánykeréknél, kapcsolóknál meg pedáloknál bevégel. A trabantok üzemanyagtartálya
és itt végig a klasszikus trabantról lesz szó, A Szimbólumról
gravitációs rendszerű és a motortérben van. Ennek megfelelően egy könnyedebb ütközés után a tűzhalál elől menekülni annak a két, első ülésen helyet fogaló személynek van némi esélye, akik nem kapcsolják be soha a biztonsági övet. A biztonsági öv mellőzésével a trabantossal az is előfordulhat, hogy még az ütközés vagy landolás előtt kiesik a járműből, így hal szörnyet, vagypedig föláll és leporolja a ruháját –ha száraz az idő. A trabantba halás-nak igen nagy az esélye 40km/órás ütközésnél, de néha semmilyen ütközés nem kell ahhoz, hogy a legendás fa -és plasztikrostlemezekkel határolt koporsónyi tér a benzinnel egyben két pillanat alatt egylob-lángba boruljon.
Ez még semmi. Vannak autómárkák amiket egyetemeken és főiskolákon egyszerűen csak a világ autógyártásának egy tragikus fejezeteként emlegetnek. Ezek nem a trabantok. A trabantok ugyanis nem a világ autógyártásának a tragikus fejezetei, hanem az embertelen ostobaság monumentumai. Ez még semmi, ugyanis a műűvészetben a trabant a kelet –európaiság szimbóluma. A trabantot látványszintű szimbólum, egyfajta hívókép. Amikor a U2 The One című számának videoklipjében a klasszikus zweitakt, léghűtéses trabant motorházából fölcsap a hűtővíz gőze imitálására a szárazjég, az egy oda -vissza szimbólum. Oda a szimpla kis kelet –európaiság szimbóluma, visszafelé pedig annak a szimbóluma, hogy mennyire is érdekli A Nyugatot a mi kis sajtos k’k’ európai szimbólumvilágunk.
Tehát három ismerősöm bennégett. Eebben a cukorbólszopottan édes kis nosztalgikus valamiben. A barátom tizenhétéves, angyalhajú öccse például a hátsó ülésen ült, ahonnan lehetetlenség a másfél másodperces álomhatáron belül kimászni. Gondolom, még élt abban a pillanatban, amikor a barokkosan göndör vállig érő haja egyláng-lob-bá vált.
Én azonban még ekkor sem fogtam gyanút.
Mint oly sokak, én is nagyra vagyok a szociális érzékem -mel. Megértéssel hallgattam a trabantosok hangzatos szónoklatait a fejitől bűzlő világtól, melynek berendezkedése igazságtalan, és nekik csak ilyen kocsira telik, ilyet tartani.
Egyszer ültem egy trabant tulajdonos fiú mellett, akinek a trabant egy bizonyos szerveként működött, síkos úton kézifékkel kormányozott, de általában is a kezelőszerveket illusztráció gyanánt tekintette. Kizárólag trabantokkal foglalkozó zugszerelő lévé sokszor a saját autóját alkatrészbázisként kezelte s átépítgetett abból ezt-azt a kuncsaftok autóiba. Néha összesen egy kerekén működött a fék. Vagy hiányzott néhány ülés, vagy az összes és kis gyermek kertiszékbe ült, utasai meg a puszta padlóra. Száznál odaszólt, hogy elől egyáltalán nincsen fék az autón, mert csak akadályozza a vezetésben vagy nincsen ideje ilyen szarságokkal foglalkozni. Nem volt még trabantom, és akkor úgy hirtelen azt éreztem, szükségem lenne egy zárt járműre, ami a hirdetések alapján már hetvenezerért megszerezhető, olcsó fenntartású, és keveset fogyaszt. Felejtsem el ezt a baromságot, mondta a trabant specialista, aki autószerelő volt a szalonban, ahol én autóvigéc. Százezer forint alatt az vegyen trabantot –azért ezek már itt jó tíz éves bölcsességek- aki képes szerelni, és tud még hozzá lopni egy pár trabantot alkatrésznek. Akinek van százhúszezer forintja trabantra, annak legyen még kb százezer forintja, és abból az ilyen magafajta szívembereknek nem marad a zsebében húszezer sem. Az igaz, hogy a trabant főtengelyt egy huszasért már valóban felújítják, de akkor sem megy el többet negyvenezer kilométernél –vagy városban egy huszasnál –szintén ezerben, csak nem forintban, kilométerben. Ha a tarbanttulajdonos nem ért az autószereléshez, akkor is tanulja meg az útközbeni gyújtásmegszakító cserét, ami különben annyival több kerékcserénél, hogy a jobbelső kerék kivétele után oda kell hasalni a gyújtásdeklihez. Ő már vakon, jobbracsavart kormánnyal keréklevétel nélkül sötétben vagy bekötött szemmel, térdelésből is cseréli a megszakítót. Ekkor úgy gondoltam, hogy ezt képes lennék megtanulni, ha a kadettemet szelepszárszimmeringeztem már a gangon, ez is összejöhet –de öltönyben? nyakkendőben? Úgy kétszázötvenezernél tartottunk tehát az olcsó, szegény embernek való autónál, amikor az üzemeltetési költségekhez értünk. Vagyis már a gyújtásmegszakítóval odaértünk, mert annak a költsége a gyakori cserék miatt már inkább üzemeltetési, mint fenntartási jellegű. Kétszázötvenezertől jöhetnek az esztétikai kérdések, mondta a trabant specialista és tulajdonos fiú, ilyenek, mint kormányholtjáték, valamilyen, párosított, mintával rendelkező gumik, kipufogórendszer, a legendásan rozsdaáló karoszérialemezek alatt a rozsdától enyésző vasváz állagmegóvása, kirohadt gólyalábak, a kipufogó, a lengéscsillapító.
Az 1,1 –es négyütemű trabant megint kilóg, innen is, mivel bárki megtekintheti: az első lengéscsillapítóinak ára a Mercedesével van egymagasságban, úgy húszezer körül.
Amikor a trabantos a lényeges esztétikai jellegű témákra ráköltött további százezer forintot, jöhet a festés, az üvegek leárnyékolása, extrák, elsősorban az üzemanyagszint visszajelző és a barkaszból vagy wartburgból átműthető ablaktörlő –szakaszoló.
Ö –szereted a trabantot? –kérdeztem.
Nem –mondta a trabant tulajdonos trabantspecialista. –Nekem megéri, mert kilopok a kuncsaftoktól annyi benzint, hoogy ne kelljen soha tankolni. Meg pár ezt azt később visszalopok tőlük a saját autómba.
Utoljára az olcsó fentartást nimbuszának főpillére dőlt ki. A fiú hallott már öt litert fogyasztó trabantról, egy bácsinak a kundschaftból hat literrel elmegy a trabantja, de az húszezer kilométeren rendesen bekormolja a kipufogóját úgy, hogy csak egy ceruzányi járatocska marad.
Tudod, a trabant egy pörgetős autó –mutatatta: A körforgóba egyenesen száguldottunk be, és csinált ott a függőleges tengelye körül pár forgást, azután derékszög belelőtt az autóval a hazavezető útba. –És a pörgésnek ára van.Én az én autómat ritkán tankolom, de ha mégis, akkor egy tank benzinnel Pestet nem járom meg. És országúton nyolcvanöt a maximális sebesség –ha túl jó a ruhád és tisztán akarod hagyni a körmeidet.
És a versenytrabantok?
Nem akarnám megbántani a mai netkorszak Kővári Barnáját avval, amit a versenytrabantokra meg a versenytrabantosokra mondott.
Ha háromszázezer forint költhetnék –mondtam a trabantos fiúnak, már autót is vehetnék.
