A hajnali munkás járatokat leszámítva, hétköznap reggelenként, két és fél busz megy keresztül Akán. Az egyik valamivel hét előtt, a másik úgy háromnegyed nyolc tájban. A feledik, az iskolabusz fél nyolc után pár perccel. Ez azóta van, mióta az akai gyerekek Ácsteszér helyett Bakonysárkányba járnak iskolába. Addig ők is a háromnegyed nyolcas busszal utaztak a tudományért.
A háromnegyed nyolcas busz egyórás zötykölődés után ér Kisbérre. Szépen összeszedi az utasokat Csatkán, Súron, Ácsteszéren és Bakonyszombathelyen. A csütörtököt leszámítva, igen kevesen utaznak rajta. Csak azok, akik orvoshoz, ügyes-bajos dolgaikat intézni, családot látogatni mennek a városba. Ilyenkor jókat lehet olvasni, szunyókálni, vagy nagyokat hallgatva kibámulni az ablakon. Nézni, ahogy a faluból épp csak kiérve megcsillan az akai tavak vizén a fény, vagy hirtelen eltűnik az erdő mögött az egész kis település. Kanyar, kanyar hátán. Az út menti fákon délcegen őrködő sasok meg sem rebbennek, megszokták már az autók hangját.
Nem így csütörtökön. Az különleges nap a Bakonyalján. Akkor van Kisbéren a piac. Ilyenkor nagy a jövés-menés. Az utak nem Rómába, hanem Kisbérre vezetnek a szélrózsa minden irányából. A reggeli buszok tömve vannak ezen a napon. Piacra menni muszáj. Ilyenkor veszik meg a napos csibét, kacsát, libát, pulykát, a virág vagy a zöldségpalántákat. Már a buszon összetalálkoznak az ismerősök, a másik faluba szakadt családtagok. Örömködés, csevegés, csengenek a mobilok. Na, beszéjjjé má bele! – türelmetlenkedik a nagymama. Családi titkok tudója lesz percek alatt az egész busz.
Olvasni, könyvre, újságra figyelni képtelenség. Minden megállónál felszállók hada nyomakodik beljebb. A nem éppen mai évjáratú busz egyre nehezebben kaptat fel az emelkedőkre. Az ablakból kibámulva, azért nyugtázhatja az ember, hogy Bakonyszombathely egyre szebb, zöldellnek a hántai dombok és Kisbér is városiasabb arcot öltött.
A buszpályaudvaron a csütörtöki buszokból kitódul a tömeg. A kosarakkal, szatyrokkal, papírdobozokkal felszerelkezett többség a piac felé veszik az irányt. (A papírdobozokban a visszaúton csibék, kacsák, libák hangoskodnak majd.) Az elkésett diákok besündörögnek a közeli gimnáziumba, a gyógyszertárban is szép hosszú sor lesz, a szakrendelések előtt megtelnek a padok, a boltokban sem unatkozik a délelőttös műszak. A város néhány órára elnyeli az érkezetteket.
Délután fordított előjellel ismét elindul a menet. Kicsit másként, mert az autóval jöttekhez bekéredzkednek a falubeliek. A buszokon még sem lesz tágasabb a hely a csomagok és a hazafelé tartó diákok miatt. Egy kis generációs villongás után – ki adja át a helyét, kinek, és miért – az utasok rendben hazaérnek. Három óra tájban már mindenki otthon örül a jól sikerült napnak. Öt órakor, az utolsó akai buszon, Jani a sofőr egyedül jön haza.
