Friss topikok

Természetesen egy hosszabb külföldi kiküldetésen, a kulturális különbözőségből, az eltérő szocializációtól, egyebekből fakadóan adódhatnak stresszes helyzetek. A thaiok ezt is sajátosan oldják meg. Veszekedéssel, emelt hanggal, netán műhisztivel semmire sem megyünk, mint ahogy asztalcsapkodással és fenyegetőzéssel sem. A thai ügyintéző, pénztáros, hivatalnok egész egyszerűen lefagy, mint a windows, ha egyszerre túl sok dolog elvégzésére kéri meg a juzer. Még akkor is, ha esetleg egyetlen egyszerű feladatot akar az utazó elintézni, történetesen egy olcsóbb jegyet, teljességgel érthetetlen módon, későbbi és drágább jegyre cserélni. Szegény thai buszjegypénztárosnak ez magas volt, sírva bezárt és fejét fogva hazaszaladt. Pedig, európai módon, please-zel kezdtünk minden mondatot és please-zel fejeztünk be, bár a volume nyilván egyre feljebb csúszott, ahogy rendre visszapattantunk az értetlenség faláról. (Aztán, mondjuk egy másik ablakban szó nélkül becserélte a jegyet egy másik thai - nyilván ő már látta s feldolgozta az elébbi esetet.)

A turisták egyik kedvenc bangkoki utcáján, a Kao San Roadon a szokásos, kora esti tömeg kavarog, a bizonytalan nemi indentitású, ám iszonyú helyes thai pincérek kihívóan incselkednek fiúval, lánnyal, mindenhonnan zene üvölt. Két frissen érkezett turista vonszolja nem kis nehézségek árán gurulós bőröndjét keresztül a tömegen, keresve az olcsóbbnál is olcsóbb szállást. Nem mai gyerekek már, negyvenes, franciának tűnő pár. Egyszer csak éktelen ordítás hallatszik, egy tizenöt év körüli, vörös, szeplős, enyhén molett lány rohan a bőröndöt cipelő pár után, és megragadja a (nála legalább 25 évvel időpsebb) nő válát, és a lábára mutatva hisztérikusan kiált: Fuck you! Fuck you! És mutogat papucsos lábára, amelyen szemmel láthatóan megvolt minden ujj. Vért sem láttunk. Viszont egyetlen pillanat alatt eltűnt az összes thai jókedvű pincér, de még az indiai szabóságok igen agresszív ügynökeit se látni sehol, csak a zene üvölt tovább, valamint méla európaiak iszogatják tovább söreiket. Szinte látható volt a megfagyott levegő, pedig semmi nem történt, csak egy fehér véletlenül áthúzta bőröndjét egy másik fehér lábán.

Lenn délen, a szigetre induló komp előtt a szállásra alkudozunk a jó előre elénk szaladó ügynök sráccal. Ő lazán, mi felszabadultan, a végtelen hosszúnak tűnő buszút végét érezve. Jó árat mond: 2500, öt napra. 500-ért odaadja az amúgy főidényben 1500-ba kerülő, közvetlenül a tengerparton fekvő, majdnem luxus bungalót. Mi azt hisszük, majd bent a szigeten lesz az még olcsóbb is, így megalázó ajánlatot teszünk: Add ide 500-ért! De ezt mondom én is! - értetlenkedik a srác. De öt napra 500-ért! - mondjuk. Nem hagyott ott rögtön, mint ahogy azt vártuk, viszont olyan vulkánszerűen felbuggyanó, őszinte röhögésben tört ki, amilyet életemben nem hallottam még.

Tanulság? Csak annyi, hogy tetszik, hogy ezek a thaiok nem harcolnak, nem vitatkoznak, nem veszekednek, inkább elfordulnak, de legtöbbször egyszerűen kinevetik a problémát. A módszert kipróbáltam ott is, kiválóan működött a szemtelen tuktukosokkal, taxisokkal szemben és már itthon is. Sokkal egyszerűbb simán faképnél hagyni a nekünk eső idiótát, vagy inkább nevetni egy jóízűt, azzal úgysem tud mit kezdni. Jó esetben ő is nevetni kezd, mint ahogy mi is tettük - amikor kivettük 2500-ért a bungit. (Azért van az az élethelyzet, amikor a thaiok is bedühödnek.)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tartalmaskor.blog.hu/api/trackback/id/tr322315952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Budai Hella · http://holgyekorome.blog.hu/ 2010.09.23. 20:51:24

de erre születni kell, nem lehet már felnőttként megtanulni a kinevetős problémakezelést
és néha olyan jól esik dühöngeni:D
süti beállítások módosítása