1956. nyarán tűzőr volt Jack Kerouac Washington állam kanadai határán, a Cascade hegységben, egy, a Hozomeen csúcsra nézó csúcson, a Desolation Peak-en. Utánaguliztam a Magányos utazóba foglalt , magassan magyar irodalmi fennebbstíl felől tekintve közepesnél gyöngébb színvonalú kis jegyzete alapján. Nem ír arról, hogy költő barátai Gary Snyder és Philip Whelan nyomdokán került föl a hegyre. Arról sem egészen ír meg mindent, mi vitte rá erre a hat hét remeteségre. A feltöltődés mellett gondolom az ivászatban is szünetet tartott. Erdész kisérője nem is értette, mért nem sok brandy-t visz föl magával...
Útban Seattle-ből É-K irányban a Komo Kulshan (Mt. Baker) látványa
A Diablo vízierőműve
460 tűzőr hely volt a hegységben, ezek némelyikében háziasszonyok, romantikus lelkületű erdővédők őrködtek. Az erdő tüzeket leginkább villámcsapások okozták. Rádió-adóvevőn tartották a kapcsolatot a tűzoltókkal, akik leginkább légiúton fogtak az oltáshoz illetve ejtőernyővel dobtak le tűzoltókat a gócokhoz.
Kerouac őrhelye korabeli fotó, ma is látogatható egyébként
látkép -Kerouac "trükk"fotója őrhelyéről
Kerouac begyógyult szemekkel a letöltődés után, jópárnapos feltöltődések közepette barátaival, Ginsberggel, alul P. Whelan és Gregory Corso