Friss topikok

 

Egyszer már hajat is nyírathatna fiatalember –mondta- Lassan úgy fest már, mint valami őrült magyar vagy micsoda, amint éppen kimászik az úszómedencéből.

/Az anya, Bess Zooey-hoz, p104. ford. Tandori Dezső/

 

J.D. Salinger Franny és Zooey címen könyvbefoglalt elbeszéléseit ezelőtt utoljára harminckétéves korom táján olvastam. Utána lehetne nézni a papírnaplómban -de minek. Csupa zilált, kusza bejegyzés, alig olvashatóak. A „filózós” korszakom hanyatlása az. Éppen „taóista” vagyok akkor, ami a mi egünk alatt még macskakaröm , „ ” nélkül is kétes kimenetelű ötlet. Harminckétévesen már tudom, hogy a Micimackó Karinthy nélküli, eredeti „taóista” verziója is mely derék & tanítvást kacagtató. Csak én éppen ugyanúgy nem állom, mint azelőtt.

 

Salinger Zabhegyezőjét se álltam. Eleinte, amíg nem olvastam, meg főleg.

 

Eredetileg a Salinger Folyam-ról akartam itt írni első elragadottságomban, amikor a Franny és Zooey erdejében jól benne jártam és összeállt a kép. Elkezdtem latolgatni s megláttam, patakok ezek, nem folyam. Salinger nem akar nagyot dobni. Még a Zabhegyező sem regény, hanem hosszúelbeszélés. Egy semmi Folyam-má keríteni, határolni le, hiszen a Glass család köré bonyolított történetek illetve a Kilenc történetben néhány elbeszélés csak messziről, mintegy a dombhát túloldarálól keríti… tehát ezek a rövidtörténetek (angolul még a lektuer is olvasható meghatározásként) regényednek valóban, vad és regényes, hogy lényegében bármelyik része felől. Lehet kezdeni bármelyik elemével. A Zabhegyezőnek semmi köze a Glass családhoz azon kívül, hogy Holden Caulfield is gyermekzseni.  Van hallott testvér és zseni kishúg is.  Így rokon, pl egy amerikai egyetemen, ha valaki tanár Salingert akar előadni és akad kellő számú felíratkozó, akár meg is mutathatja a párhuzamokat, el is lehet akár heteken át szórakozni a Salinger munkák tanítanivalóságával, Buddy maga is irodalmat (írást) tanít (lányoknak, mint Salinger maga). Finoman, egyáltalán nem zavaróan minden folyam-elemben fölskicceli a Glass család történetének szükséges részeit, a család tagjainak röpke bemutatását Salinger. Engem néha egy képregényre emlékeztet, aminek finom rajzairól az ember azt hiszi, semmiségek, nosza, ilyet én is tudok.

 

Kétszer ugyanazt, mint folyóba sem lehet ugyanabba lépni  - adná magát egy ilyen olcsó, tartós kis poen Salinger írásairól. Kultusz-szerűen, szüntelenül olvasván is fogyaszthatóak, egy bizonyos M.D. Chapman nevű fiatalember pl a Zabhegyezőt olvasta agyon.

 

Már írtam máshol máskor  is, hogy a magyar irodalmi fenenagyoknál aligha vannak fenevadisztikusabb alakok, talán éppen az angol irodalmárok. Meg a franciák és a németek is veszedelmesek a maguk egei alatt. Milyenek lehetnek az olaszok? Ott is virtuuu hazavágni bármely nekem nem tetsző szerzőt?

 

Engem most ez a két elbeszélés, egy rövid (de nem novella, ami a legkisebb gyermek, a húg Franny nevét kapta címként) és a hosszú, a Zooey (a legfiatalabb fiú, az egyetlen szép, a csodagyerekből a csoda új műfaj, a televízió színészévé karrierizálódott)  engem Móricz Zsigmond színmű-vázlatként szolgáló novelláira, elbeszéléseire emlékeztet. (Ezeket sorolja a Móricz Mű egyenetlenségének vádjával elegánsan alsóbb osztályba a monográfusa a mai hazavágósok ízlésének megfelelve…) Nem akar Salinger sikerdolgot, pl siker-színművet vagy siker filmet, bár maguk az elbeszélések adják magukat. A dramaturgra, ha nem a rendező barátja, hanem a szcéné szolgálója [papja ] csak kulimunka vár.

 

A két legkisebb a két friss hús is a családban.  A Franny-t olvasván, ha nincsen elég Salinger-tapasztalatunk vagy nem éppen a patak-rendszer (a folyam, A Regény) tanulmányozásának végén járunk, legyinthetünk, ó, beh bájos hiszti, tipikus későkamasz lány , mi édes! Fekete, középen kettéválasztott róbertgidafrizura, csinos arcocska (nem kicsi, de kecses orr…)

 

Orrok: a Glassok a két amerikai zsidónépek, Les, az apa zsidó, és Bess Az Anya ír (és katolikus...) … még egy kis digó vagy polyák [vagy magyar] vér kellenék ide…

 

Persze itt is az a szokásos Salinger furfang furmányolódik, mánt másutt is, a történet nem arról szól, amiről, hanem másról. A Glass család szabadelvű –pl a Zooeyban a családot nem ismerők azt tapasztalhatják, hogy Zachary [Zooey] úgy beszél az anyjával, ahogy a kutyájával sem beszélt volna, ha nem inkább az akváriumihalakat meg a házinyulakat preferálja (házinyulak egy ötödik emeleti mannhattani nagypolgári lakásban). Az anyját Bess-nek vagy Kövér-nek szólítja.

 

Miközben a húga idegösszeropijáról van szó. Bess a konzervatív, vagyis a kor haladó megoldását tartaná a jónak, valami jó kis pszichiátert keríteni. (A Zoey nagyjából öt évre a Sylvia Plath-ot sújtó elektrosokkos kezelés után íródott, utolsó tomboló boomjára futrott föl a freudizmus, ami érintés nélküli megsemmisítő csapást is kaphat ebben a műben, ha az olvasó azt akarja, hogy kapjon a freudizmus egy gyomrosat…)

 

De beteg-e Franny? Mondhatni „vallásos hisztériája” áldozata. Kezébe került egy vallásos könyv, amit együgyű orosz paraszt írt a tökéletes ima, egy zen-ima-szerűen alkalmazott Krisztus-fohász megtalálásáról és hirdetéséről. Kiborul Franny az egyetemi élettől (a negyedik évfolyamot húzza húszévesen, a Glass gyerkeknél így megy ez, Zooey tizenkétévesen a maximális, lehető legnagyobb angol szókinccsel rendelkezett, Seymour meg, ha jól emlékszem, úgy tizennyolc évesen   doktorált…) , főleg az irodalmároktól, azok mindent pocskondiáz, becsméllő hazavágós attitüdjétől. Meg a pasijától, meg talán kissé, ahogy ez a későkamasz lányokkal lenni szokott, ennen jódolgától is herótot kap. Nagyjából ezt foghattam föl a második olvasatban, harminckétévesen, eddig juthattam benne. A történetben. Hogy huszonháromévesen, amikor először olvastam? –fogalmam sincs, azt hiszem, nagyjából a kedves lány, a kedves fiú és bezzeg amerika, egy szappanopera, a lektűr felszíne, amit felfogtam. (Gyanútlan magyar olvasó, ha nem figyel vagy nem érdeklik az évszámok, észre se veszi, hogy a legkésőbbi részek is elmúltak ötven évesek… pl a zsenivénevelés nálunk most divat, sokan szeretnének zseniális gyermekeket… Ó, ha tudná az olvasóm, hogy amerikában kik is iratkoznak föl írásművészet vagy regény előadásokra! Mennyi-mennyi üde, pedáns, gyönyörű tisztázata lehet a Salinger Műveknek amerikai háziasszonyok, nagymamák, dédmamák emlékfiókjaiban kéziratban, ami persze amerikában gépelt példány. Meg lehet tanulni Salinger írói fogásait, tanította az öreg maga is.

 

Ha valaki nem érti, mért nem tananyag iskoláinkban Salinger vagy mért nem úgy, az ebből a két elbeszélésből, főleg a Zooey-ból megtudhatja. Salinger szabadelvű, megengedő, liberális… lehetne, ha békit hagyna Jézusnak. A buddhizmus még elmegy, hiszen a bitliszek is buddhisták voltak, még majd csak azután, hogy Salinger végleg fölhagy a munkával , lesz divat majd buddhistának lenni. Jönnek majd föl a közepes vagy gyöngébb tanítók a Rothadó Nyugat-ra. Ez a Jézus-dolog kellemetlen, mainapság Krisna-tudatú térítők szoktak affelől keríteni,  Jézus és Krisna azonosságai felől. Katolikus pap is van a Glass gyerekek között, az ikerek egyike (nem kell félni, néma szereplő, leginkább emlegetik, Bess is gondol rá, hátha, mint lelkiatya is segíthetne a beteg[-e???] Frannyn.

 

Lelövöm a poent, úgyis csak az egyik és nem is lényeges, esetleg a pedantéria felől, miszerint tökéletes jó kis elbeszélés ez a Zooey és így persze ránjk van hagyva, döntsük el, hogy a mély álomtalan álomba zuhanó Franny gyógyult-e már. (A magamfajtát, aki tudja, hogy nem beteg, ez a vég-játék nem különösebben izgatja.)

 

Lehetne persze szórakozni Salinger mániáin, azt hiszem, ennek külön iskolája lehet angolirodalomban, Salinger és az ő beteg dolgai (szerette a friss húst, Franny féle zsenge testekből hármat is fogyasztott az öreg…) háháhá, és milyen cuki, amikor Salinger elpocsékol egy mondatot arra, hogy megtudhassuk, idegösszeropijának mindhárom napján izzadt, csapzott hajacskáját gondosan megmosta a kis édes. És egyáltalán, ez a Franny annyira édes, amennyire édesnek pl egy későkamasz nem is gondolhatná, pl az ágyban kucorgó, ha izzadt talpacskáira gondol, amik egy vén disznónak persze papucsát lerúgván… és így tovább.

 Biztosan van efféle Felnőtt Néni döbbenet, miszerint mekkora kis hülye-HP voltam én húsz évesen, ahelyett, hogy örültem volna a zsenge testemnek, gyötörtem magam hisztikben. N o, de hálás is a nőiemlékezet, mármint van egy hálás tulajdonsága ezügyben... 

Mert persze Salinger is, a mi egünk alatt szívében élt a taónak, amúgy cselekedeteiben rendes konfúciánus volt, ügynököt tartott, meg titkárt , a friss húsok  bosszúáló természetét ismerve biztosan valami jó kis ügyvédi irodát is megbízott, meg hasonló nyalánkságok. A konfúciánusság persze nem menti föl az ideálizmus vádja alól. A mély istenhit, a legmélyebb, a minden formainál ősibb eredetibb lehet talán a legkényelmetlenebb az öreg összes bűnei között, pedig tán bulémiás is volt. Nem segít, ha hermeneutikusan kizárjuk Salingert a művéből, eltekintünk attól, hogy alapvetően egy sajátélet újrarajzolása a mű, egy másik (egy nem jobb, hanem másik) családot, sok-sok testvért mesél magának. Meg a Kövér Néninek. Azt hiszem, ez is a végső tanítása lényege, a Kövér Néni, hogy legyen mindig valaki (ne valakink, egy ismeretlen, elképzelt személy) aki felé felelősséggel tartozunk munkánk miatt.

 

Későn jött nekem ez a tanítás. Azért kösz’. Ha már harmincéves korom előtt megértem, talán időben világosodom föl. Nem meg, hanem föl. Harmincéves koromban még szemtelenül fiatal takony voltam, negyvenes éveim vége felé meg menthetetlenül öreg, ez a lyukgeneráció csapdája. A mi bajunk, generációba nem érdemesül vagy züllik bele az ember, hanem születik, evvan. Egy tenyér, ha csattan*, hát erről nekem egészen földhözragadt elképzelésem van. Két tenyér, szól a koan, ha csattan  ésde mi van, ha egy tenyér csattan… Az! Az bizony, az van…

 

Vagy lehetne a Salinger iskolában a kurziválásról is beszélni, hogy az öreg azért ennyire bele akart szólni a rendező meg a dramaturg munkájába, hogy a szereplők hol nyomják meg a hangsúlyokat. Hogy egyik mesterénél a kurziválás elleni érveket olvas, ni, itt meg Salingernél a kurzivakkal milyen érdekes akusztikát kap a szöveg. És így és tovább, de cizelláljanak ezen mások.

 

Egyáltalán nem időszerű jellegzetesen index-jópofis tréfike a részemről, én Mária Országában, ha új alkotmányban is rögzíteni szeretnék egy sohamárt, a Zooey-ból vennék be mondatot, Zooey-től, de ennek is járjon utána az, akit ez a kérdés jaj annyira végzetesen izgat, hogy lesz-e veretes történelmi szavak tárából valóakkal az új alkotmányunk vagy nem. Én mindenesetre osztom erről Zooey véleményét, mármint Krisztusét, hogy ő mennyire is lenne nyugodt, ha a szöveg bizonyos veretességeket tartalmazna, pláne nyílna azokkal.   

 

*Utalás a Kilenc történet mottójára

 

Címkék: könyv megvilágosodás salinger zen tao

42 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tartalmaskor.blog.hu/api/trackback/id/tr272287613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intizar 2010.09.11. 18:42:05

Salinger CZUKKEDLI.

Intizar 2010.09.11. 18:42:46

Pláne Tandorival (brr) megfejelve.

magyar-magyar szótár 2010.09.12. 05:19:24

@Intizar: Tandori is czukedli, nálam főleg azóta, mióta felállt azzal, hogy ő,(Salinger-kurzív:) szeretne jobboldali író lenni. Maga tud angolul, maga szerint a Salinger-fordítás hatott fecsegészetileg Tandorira vagy eleve azért gondoltak rá (A Seymour olyan magyarassan posztodernesen [ál]önreflexív mittoménmi...) ?? Hm??

Intizar 2010.09.12. 13:22:11

Nem tudok én angolul, csak olvasok (meg fordítok, hehe). Tandori úr fiatalon jól fordított még, aztán rettenetesen elszállt magától (a Franny és Zooey kb. a fordulópont lehet, bár nem kutattam komolyan a pályáját). Későbbi fordításairól annyit, hogy belenézek a boltban egy érdekesnek tűnő német könyvbe, és a második (konkrétan, nem költőileg szólva) szónál kezd valami rossz érzés futkározni a hátamon. A harmadik szónál fölsejlik a rettentő való, és már meg sem kell néznem, ki fordította. Ilyenkor bánatos sóhajjal leteszem a könyvet.
Az a baj, hogy egyáltalán nem tudom az egyéb munkásságát megítélni, én egyszerűen buta vagyok ehhez a fajta költészethez. Irodalomhoz értő, megbízható emberektől hallottam, hogy nagy költő, nekik elhiszem becsszóra, csak nekem ne kelljen olvasnom, mert ami keveset értek belőle, azt is utálom. Olyan förtelmesen meg van hatva önmagától.
És van egy külön, személyes okom, hogy haragudjam rá: az, amit Mandelstammal csinált. Nem nevezném fordításnak, mert a fordítás egy nemes szakma, ráadásul az enyém. Mandelstam pedig különleges szívügyem.

magyar-magyar szótár 2010.09.15. 03:30:53

@Intizar: Igen, erről nekem is van némi sejtésem, hogy tandorítja s nem fordítja a könyveket. Újabban.
Ahogy fiatalon oktalanul úúútáltam TD-t, így PDTDIi (HDTDCi) commonrai közös [nagynyomású]nyomócsöves ] korszakában gyöngéivel is szeretem. Ezek érzelmek. Úgy vagyok a fordításokkal, hogy még egy novellát sem jegyez meg egyolvasásra fejben senki, marad valami.. fasírt.. a műről az emberben és ha az a novella jó, akkor a rossz fordítás sem ront rajta (talán???) annyit. Régi könyvekben meg szoktam nézni korabeli Jack London-okat korabeli [egyébként] Karl May fordítók szakmány munkáit, dibdábságok és böteségek, de azért a lényeg csak átszüremlik.

Másik kérdés, ha már erről diskurálunk, mért nem fordítanak Grace Paley-t a mieink, amikor pedig szerintem annyira letisztult, hogy nem lehet nehéz. Pl maga megkukkantotta már?

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.09.16. 08:56:05

Egy tenyér ha csattan mondjuk Burgess, és kájó. Salingert akkor olvastam, amikor azt kell, 14-16 évesen. A Zabhegyezőt, a Magasabbra a tetőt ácsokot, meg ezt is, kb. ilyen sorrendben és ilyen tetszési indexxel. Harminc év múltán semmire nem emlékszem belőlük, és szerintem már nem is fogok, hiszen sajnos-hálistennek alig olvasok már nyomtatott szépirodalmat. (Bár ez utóbbi magánügy.)

magyar-magyar szótár 2010.09.17. 06:11:02

@efes: Éppen erről van szó. Menyire meglepődnél, ha megint elolvasnád. A Két tenyér, ha csattan, Salinger-nek épen erről a jellegéről szólna, ha megírnám. Olyan, mint egy túlegyszerű film, aminek a nézése közben az az ember érzése, mondjuk egy Jiri Menzel film, hogy ilyent ő is tud. Vagy hogy egy Luxembourg képben mi a művészet, ki nem tud ilyet. Néha Salinger iolyan, mint egy rádiójátékepizód még prózai változata. Ez benne a csel

Intizar 2010.09.17. 12:18:43

@efes: Salingert is sokan szeretik, én is imádtam 23 évesen, nyihihi...
Egyébként az "egy tenyér csattan" nem B. úr találmánya, hanem zen-buddhista példázat, Salinger úr pedig erre a gondolatkincsre (ahh) éppúgy igényt tarthat, mint bárki más. (Bocsi, de nem jól bírom a nyugati buddhistákat)(Nem mintha Burgess urat ebbe a szememben nem egészen förszt klassz kategóriába sorolnám.)

Intizar 2010.09.17. 12:26:47

@magyar-magyar szótár: Nem, ez sajnos nem egészen igaz, már hogy nem ronthat jó szövegen a szar fordítás. Még az is előfordulhat, hogy ténylegesen szar könyvet csinál belőle.
Nagyapám nyilván túlérzékeny személy volt, de emlékszem, mikor fölfedeztem Chesterton, The Man who was Thursday könyvét (ez, Salingerrel ellentétben, ma is a legmagasabb kategóriában szerepel), véletlenül Németországban, véletlenül a korszakos német fordításban, aztán megvettem itthon magyarul, és megpróbáltam vele elolvastatni, hát csak az orrát fintorgatta. Én nem gyűlölöm azt a fordítást se, de a némettel tényleg nem lehet összehasonlítani. Meg persze az eredetivel.
Irtózatos dolog a fordítás. Hihetetlen, rendkívüli diadal, ha nem gyalázza össze az ember az eredetit. És még akkor sem dicsőség. Ahogy a klasszikus mondja: "Nem könnyű zsarunak lenni".
(Ez Tandori úr irtózatosan arrogáns működését egy pillanatig sem menti.)
Grace Paley-ről, szégyenemre, nem hallottam még. Utánanéztem, roppant rokonszenves. Lehet, hogy föl kell fedezni Magyarországon?

Dupla (törölt) · http://tartalmaskor.blog.hu/ 2010.09.17. 13:04:03

Egy kérdés annak kapcsán, hogy "akkor olvastam, amikor azt kell"

Mikor kell a kisherceget elolvasni? Amikor az ember fia/lánya még épp csak ismerkedik a betűkkel? Amikor már elolvasott néhány igazi komoly mesét? Esetleg felnőtt fejjel? Vagy öregkorban?

Ugyanezt kérdezhetném természetesen mással kapcsolatban is.

Intizar 2010.09.17. 13:28:48

@Dupla: Kisherceget akkor, amikor pont azzal van az ember elfoglalva, hogy hű de szarok ezek a "fölnőttek". Életkortól függetlenül. Nekem a jelek szerint sose kellett volna, de attól még nagyon fontos mű.

Intizar 2010.09.17. 13:32:10

Mással kapcsolatban? Vannak olyan gyanúim, de egyáltalán nem biztos, hogy például Jókait meg kell szeretni kiskamasz korban, mert később nehéz lesz, márpedig fontos. Dosztojevszkijt nagykamasz korban érdemes először kipróbálni. Nagyon kötve hiszem, hogy például Flaubert-t vagy Fonatnét lehet élvezni ezekben a zűrös korokban. Pedig azok se kutyák. És így tovább. Embere válogatja. Még a kamaszkor sem egyforma.

Intizar 2010.09.17. 13:34:10

Dudenbuch úr, arról jutott eszembe, hogy "embere válogatja". Bármennyire utálom Tandori urat, hallottam tőle egy nagyszerű megoldást, az tényleg minden pénzt megér.
Feladat: Is life worth living? Depends on the LIVER.
Megoldás: Érdemes a mának élni? MÁJA válogatja.

Intizar 2010.09.17. 13:39:34

Tja, még kettő dolog jutott eszembe. Végre rájöttem, hogy hívják magyarul a czukkedlit, ami szerintem Tandori és Salinger urak közös bűne: NEGÉDES!!!
A másik pedig: nekem ugyan nem esett le, mitől volna gyerekzseni H. C. Hogy a Glass gyerekek (íiik....!) egytől egyig azok, ahhoz kétség nem fér, épp elégszer elmondja hüjébbek kedvéért maga a szerző. De Holden? Attól, hogy rosszul (illetve nem) tanul? Attól, hogy minden ok nélkül gyűlöli a teljes környezetét? Ettől nyalván össze kéne roskadnom, mint a pocsék establishment képviselőjének... Q.E.D.

Dupla (törölt) · http://tartalmaskor.blog.hu/ 2010.09.17. 13:43:29

Csak azért kérdeztem, mert szerintem a dolog nem életkor-, hanem hangulat-függő. Ezenkívül akadnak olyan könyvek, amiket érdemes különböző életkorokban különböző hangulatokban elolvasni.

Dupla (törölt) · http://tartalmaskor.blog.hu/ 2010.09.17. 13:45:22

Biztos attól zsenik, hogy átlátnak a káoszon ;)

magyar-magyar szótár 2010.09.17. 14:37:24

@Dupla: A hangulat igen mehgatároztó, talán a gyomorfájós ember világszemléletével tudnám illusztrálni. Mondásom: Ha kedden kettőkor nem tetszett, vedd még elő szerdán négykor, hátha mást olvasol. Az bosszant, amikor a kritikus elfárad, fáj a hasa vagy másnapos, elkezdi únni a könyvet vagy Hamvas Karneválját esténként 6-8 sör bedobását követeően tervezi megnézni.. és persze únja.. és eszébe sem jut, hogy nem a könyv unalmas, hanem ő egy nulla... az olvasásához. Meg persze gondolom, abortuszra várva a nők nem Romana füzeteket bújnak.

magyar-magyar szótár 2010.09.17. 14:39:26

@Intizar: Ó, az a gyűlölet, az ifjú direkt morálja. Nem kamaszoknak való a Zabhegyező, inkább tanárnéniknek.

magyar-magyar szótár 2010.09.17. 14:42:56

@Intizar: Kösz, nem tudtam, mi a bajom Jókaival. 12 évesen szerettem, de akkor még nem voltam kamasz. Azt hiszem, Jókai hallotta Petőfi néhány nyelvészeti fejtegetését (amiket a költő persze nem írt le...) és folyttatta a munkát, ha most belegondolok, akkor tehát neki is van mit köszönnünk. Mert ha egyéb kortárs prózaírókkal összevetem, csak egy hannibal-i juj-t mondhatok (mármint a kortársakra, nem Jókaira)

Cat Walk 2010.09.17. 16:43:50

@magyar-magyar szótár: nem a környezetét gyűlöli, hanem nem tudja feldolgozni az öccse halálát
a világot gyűlöli emiatt

Dupla (törölt) · http://tartalmaskor.blog.hu/ 2010.09.17. 19:09:10

Na, ezt akár a ringben is lejátszhatnánk :)

Efes és Intizar a piros sarokban: véleményük szerint kamaszoknak való...

Magyar-magyar szótár és rossz-magam a kék sarokban: véleményünk szerint jó az felnőtt fejjel is...

A kiütéses győzelem esélye csekély. Pontozóbírókat vessük alá orvosi vizsgálatnak, nehogy már gyomorbajosan ítélkezzenek!

Cat Walk 2010.09.17. 19:22:54

@Dupla: beszállok
olvastam kamaszként és most is - nem kamaszoknak való, nem érti az ember
a Kis herceg, hát, izé, kiütést kaptam tőle már sweetsixteenként és most is, hogy akit megszelidítettél stb

magyar-magyar szótár 2010.09.18. 07:48:03

@Cat Walk: Nem igazán gyűlölet ez. A kiscsajok is így tekintenek a sok vén P 28-32 éves nénire, hogy ugyan, ezek a hájasok, unalmas zsíroshajú tramplik. Édes, amikor HC, aki hhűűddebírja a piát, élesen látja az alkoholizmusba süllyedő tanárát.

magyar-magyar szótár 2010.09.18. 07:50:43

@Dupla: Szerintem többezer irodalomkedvelő (és többszáz írói stúdiumot is fölvett) kisscaj szakdolgozkodott a Zabhegyezőből. Egy metszésében a Salinger Patakvidék csupa-csupa aktuálistéma, legalábis a mi 40-50 éves spät-ünkben nálunk most az...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.09.18. 16:11:40

@Dupla: Igen félreérthető voltam: szerintem már kamaszkorban olvasni kell Salingert, viszont hogy felnőttkorban hogy működik, azt nem tudom, mert kamaszkorban olvastam...:)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.09.18. 16:15:35

@magyar-magyar szótár: Na ja. Utazunk a buszon, amolyan emelt szintű hosszútávú típus, éjjel. Előttünk lévő ülésen rettenetesen szőke, rettenetesen feszes seggű és rettenetesen szexi ausztrál csajok locsognak, erről, arról, pasikról. Áll a farkam. Erre az egyik: - Ha én 30 leszek, inkább beveszek egy marék altatót! Nem tudnám elviselni magam hájasan (lot of fat on me).
Egyből lekókadtam 45 évesen...

Intizar 2010.09.19. 00:41:23

@Dupla: Nem, nem, nem! Nem gondolom, hogy a Zabhegyező csak kamaszoknak való. Abból csak annyit nem értettem, hogy mitől volna zseni H. C. (Mivel ugyan azt gondolom, hogy minden ember kivételes, és az érzékeny emberre meg külön oda köll figyelni, na de azért zseni, az mégis legyen már valami plusz.) A Zabhegyezőt, ha jól emlékszem rá, nagyon is jó és érzékeny könyvnek tartottam. A Franny és Zooey volt az, amit most már elviselhetetlenül negédesnek gondolok, de 23 évesen halálra bele voltam zúgva. Na de kicsi koromban a vattacukrot is szerettem.

Intizar 2010.09.19. 00:43:20

@Cat Walk: Javaslom, hogy olvasd el Eugen Drewerman elemzését a Kis Hercegről. Határtalanul épületes egyszersmind mulatságos. Pedig még csak nem is utálja Saint-Exet.

Intizar 2010.09.19. 00:44:38

@efes: Kókadékony ember. Pedig minő karamazovi gondolat.

magyar-magyar szótár 2010.09.19. 07:05:16

@Intizar: 25 éves koromban olvasván a Franny és Zooey még babrament és úgy tényleg negédes. Végülis a Salinger Patakrendszer tekinthető pedagógusoknak szánt szöveg -és esetgyjteményként is. Ha az ember kissé Bess fejéből nézve ki olvassa [negyvenvalahányévesen, Bess meg több, mint 50) azzal, hogy a lyánya idegösszeropiban fetreng a paplan alatt egy hóttbolhás macskával, akkor már annyira nem czukeddli.

magyar-magyar szótár 2010.09.19. 07:09:34

@Intizar: Mókás is, hogy Franny, amin kiakad, ez a jellegzetesen magyar főirodalmári nagypofájú attitüd, hogy képtelenek vagyiunk valamit a sztanioljából kicsom,agolni, lásd, hogy aprijja a magyar Magossirodalmár Krúdyt, holott Krúdynál meg főleg, a sztaniol (a stílusfelszín, a czukkeddli) alatt PONTOSAN ELLENKEZŐEN szociohorror van, még a Móriczi Mélységnél is mélyeben! Sőt, Krúdynál még pornó is van, tettenérhetetlenül. És Salinger ugyanezt műveli, megeteti czukkedlivel az 50-es évek halványkéknejlonharisnyás (fülledtbugyijú) sztyudijait is, muiközben...
na erről kinél olvashatni
Saint-Ex félredugott, jópárszor és durvá, ö.. hát igazi férfi volt vagy micsoda, pilóta is, és rosszlelkiismeretében dudogta azt a czukkedlit életeszerelmének.

magyar-magyar szótár 2010.09.19. 07:13:23

@Intizar: @efes: Például igen kemény antifreudista-anti-modernpszichiátriai metszése van a Franny és Zooey-nak. Ugye, Bess a "modern pszichiátriától" kérne segítséget. Zooey viszont azt az antifreudista sikolát képviseli, amiszerint amíg van érző-értő családtag (vagy akár a család dadusa -> Kosztolányiné életírásában az a cseléd) az mindeféleképpen többet tud (tenni is) mint 10 ülés (elemzés - > a betegségbe való beljebb lenyomással járó "analízis") Figyeld, ahogy Zooey kiragadja ÉPPE ELLENKEZŐEN nem analízisbe viszi, hanem problémamegoldásba csalja föl Frannyt.

magyar-magyar szótár 2010.09.19. 07:15:50

@efes: Ez természetes. A netizmóban egyre felfoghatatlanabb, de az ember ugye változik, semmi nincsen becementálódva, max egy 40-en fölüli már nem akar tanulni, de tudna, ha akarna, vannak nagymamik, akik 80-88 évesen kezdenek mobiltelefonálni először. n is azt gondoltam, hogy egy rémesen öreg 30 éves nőn ugyan mit lehet enni... gondoltam ezt 18 évesen.

Intizar 2010.09.19. 15:06:32

@magyar-magyar szótár: Én éppen fordítva látom. 23 évesen tűnt hű de mélynek és magasnak, most, negyvenesen inkább ajvé. És az antipszichiátria sem az a megvilágosodás már, aminek a fél évszázaddal ezelőtti nagyszerű hőskorban tűnhetett. Dogmatika lett belőle, nem mintha erről S. úr tehetne. Azóta felnőttek az antiautoriter nevelés bájos bimbói is, khm...
Bess szemszögéből, ez igaz, tényleg szép volna a történet. Az író meg sem próbálkozott vele, maradnak a önmaguk csodálatosságától végtelenségig megindult fiatalok. Sehol Salingernél nincs egy igazi szülő. Talán nem volt szegénynek. Sajnálom, de pl. Szabó Magda sokkal jobb szülőket tud. Vagy Kosztolányi, na de ne legyen már soviniszta az ember. Nem is beszélve bizonyos édesapámokról, ámbátor nem akarNÁK provokálni. Egyetlen igazán szép mondás van benne, amit Bess kap alamizsnául a nagy megmondóember Zooeytól: hogy kizárólag megszentelt húslevest képes adni a gyerekeinek.
Ja és még mit: igazi gyerek sincsen Salingernél. H. C. volt az utolsó (ha ugyan...). Egyáltalán, mi van igazi nála? Még az öngyilkosság sem az. Bűbájosságok és zseniálisságok egymás hegyén-hátán. Piha.

magyar-magyar szótár 2010.09.20. 02:33:22

@Intizar: Afféle ez, mint vonatból nézni egy erdőt. Kényelmes így tekinteni, de aztán, ha belemegy az ember, metszések szerint más-más érdekeset talál. Öööö.. vegyünk egy kortünetet, a zsinivénevelést. A "tudatos gyermektervező szülők" (vagyis akiknek érdemes is gyereket vállalniuk...) jóformán mind zseniket akarnak. A zsenialitás jegyeit kutatják. A "szabadjára engedés" az elvük. Túl sok olyan szülőpárral találkoztam, aki az alvásminuszos, totálkáoszban-trendszertelenségben nevelt , mozgáskényszeres ("hyperaktív") gyermekében a zsenire mutatott rá. Nem hinném, hogy Bess rossz anya lenne. Az más, az anyaiösztön miatti "bevakulás" (-> jó pedagógus rosszulnevelt gyereke)

magyar-magyar szótár 2010.09.20. 02:36:37

@Intizar: Azért is ravasz Salinger, mert ő maga mond talán a legkemlényebb kritikát a konstruált kis világáról, amiben jó sok írói önélveztetés is belejátszik persze, a sajátélet helyett kitalált másélet (és sokminden meg is valósult belőle, pl a friss húsok...) Sajnos azonban ... sajnos tényleg... atlasza is a világunknak.

Intizar 2010.09.20. 13:39:56

@magyar-magyar szótár: A rossebet rossz anya. Rosszul megírt jó anya.

Intizar 2010.09.20. 13:44:02

@magyar-magyar szótár: Kemény kritika a majd megmondtam micsoda. Kacérkodás, nem is tudom, kivel, nem az olvasóval, mert azt megveti. Leginkább saját tükörképével.

magyar-magyar szótár 2010.09.21. 05:39:38

@Intizar: Bess alakja egy hártya (-> felület) ok a vitára. Ami Magyarországon a tegeződés, az amrikában a szülő keresztnéven szólítása (volt). A Bess-Zooey párbeszéd maga végig provokáció, hiszen Zooey végig úgy beszél az anyjával, mint (idézem) kapcarongyával. Míg Bess erre nem reagál (sőt fiatalemberezi Zooey-t)

Ezt nem tudom, csak sejtem, lehet, hogy eredetileg JDS megírta volna valamennyi hártyát s csak harmadában hagyta a munkát a túlzott siker miatt ???

Én is sok rosszat is képzeltem meg feltételeztem JDS-ről. Azt hiszem, a neten is elérhető pletykák, a celebsáv az, ami erősen ront a JDS képen. A fikaizmus. Az írónak nem feltétlenül kell korpuszában is a róla élő "nagyság"-kép szerűnek lennie. Egy egészen normális zanzát találtam JDS-ről a neten, de sajna nem mentettem el a linkjét, de megpróbálom most megkeresni.

A buddhizmus felől könnyebb megközelíteni Salinger "bűneit" .. gondolok kedvelt buddhistáim közül Váncsára most.

Az ember nevét a T.O. kifügeszti a faliújságra és ha lesz 15 név [jelentkező] akkor lesz kurzusa. Namost az mennyiben személyes betegsége JDS-nek hogy csupa-csupa friss hús iratkozik föl.

Nem érzem azt, hogy megvetné az olvasót.

Lehetséges, hogy okos nőket taszít.. a friss húsok miatt?

Intizar 2010.09.21. 16:40:33

@magyar-magyar szótár: Ki szólt egy szót is arról, hogy milyen ember a nagyember? Én azt méltóztattam kifogásolni, hogy milyen író. Dosztojevszkij épp elég rongy alak volt, mégis imádom. Salinger személyéről olvastam ezt-azt, de az írásait nem emiatt utáltam meg, hanem a negédeségük és valótlanságuk miatt. A valótlanság egyébként vállalt vonás nála, áperte kifejti a tündibündi Seymour csókolnivaló száját igénybe véve, hogy "a fiúk és lányok, állatok és kövek, napok és éjszakák, hideg és meleg közötti fiktív különbségeket végre el kéne feledni". Mit mondjak, neki sikerül is. SATORIIII!
Ezenfölül nem egzotikus számomra a szülők keresztnéven szólítása, szüleim nagygenerációsok, a barátaik között több ilyen szülőpár is volt. Az angol keresztnevezés általánosságban hasonlítható (többé-kevésbé) a magyar tegeződéshez, de éppen a szülők esetében más a kérdés. Nem az, hogy tisztelettudóan szólítom-e vagy bizalmasan, hanem az, hogy "apámnak, anyámnak" tisztelem-e vagy akárki Pistijének, Marcsijának.
Bess esetében módfölött helyénvaló, hogy nem "anya", hiszen nem is az, mert nem valóságos. Nincs úgy megírva, hogy elhiggyem. És nem azért, mert "hippi" stílusban szólítja a fia, aki szintén nem valóságos. Ez a bajom velük. Ha nem volna odaírva, hogy most éppen Zooey, Buddy, Seymour vagy Franny beszél, akkor egyáltalán nem lehetne tudni. Nincs saját nyelvük, nincs saját személyiségük. Nyilván azért, mert a Zen fényében mindez illuzorikus. De mind istenien beszélnek. Akár Vavyan Fable hősei. Csakhogy V.F.-t többre becsülöm, mivel van neki humora, és nem képzeli magát gurunak.

Intizar 2010.10.10. 21:07:38

@magyar-magyar szótár: Találtam egy szép mondást Mary McCartyhtól: "To be confronted with the seven faces of Salinger ((Glass children)), all wise and lovable and simple, is to gaze in a terrifying narcissus pool."
süti beállítások módosítása