Egyszer már hajat is nyírathatna fiatalember –mondta- Lassan úgy fest már, mint valami őrült magyar vagy micsoda, amint éppen kimászik az úszómedencéből.
/Az anya, Bess Zooey-hoz, p104. ford. Tandori Dezső/
J.D. Salinger Franny és Zooey címen könyvbefoglalt elbeszéléseit ezelőtt utoljára harminckétéves korom táján olvastam. Utána lehetne nézni a papírnaplómban -de minek. Csupa zilált, kusza bejegyzés, alig olvashatóak. A „filózós” korszakom hanyatlása az. Éppen „taóista” vagyok akkor, ami a mi egünk alatt még macskakaröm , „ ” nélkül is kétes kimenetelű ötlet. Harminckétévesen már tudom, hogy a Micimackó Karinthy nélküli, eredeti „taóista” verziója is mely derék & tanítvást kacagtató. Csak én éppen ugyanúgy nem állom, mint azelőtt.
Salinger Zabhegyezőjét se álltam. Eleinte, amíg nem olvastam, meg főleg.
Eredetileg a Salinger Folyam-ról akartam itt írni első elragadottságomban, amikor a Franny és Zooey erdejében jól benne jártam és összeállt a kép. Elkezdtem latolgatni s megláttam, patakok ezek, nem folyam. Salinger nem akar nagyot dobni. Még a Zabhegyező sem regény, hanem hosszúelbeszélés. Egy semmi Folyam-má keríteni, határolni le, hiszen a Glass család köré bonyolított történetek illetve a Kilenc történetben néhány elbeszélés csak messziről, mintegy a dombhát túloldarálól keríti… tehát ezek a rövidtörténetek (angolul még a lektuer is olvasható meghatározásként) regényednek valóban, vad és regényes, hogy lényegében bármelyik része felől. Lehet kezdeni bármelyik elemével. A Zabhegyezőnek semmi köze a Glass családhoz azon kívül, hogy Holden Caulfield is gyermekzseni. Van hallott testvér és zseni kishúg is. Így rokon, pl egy amerikai egyetemen, ha valaki tanár Salingert akar előadni és akad kellő számú felíratkozó, akár meg is mutathatja a párhuzamokat, el is lehet akár heteken át szórakozni a Salinger munkák tanítanivalóságával, Buddy maga is irodalmat (írást) tanít (lányoknak, mint Salinger maga). Finoman, egyáltalán nem zavaróan minden folyam-elemben fölskicceli a Glass család történetének szükséges részeit, a család tagjainak röpke bemutatását Salinger. Engem néha egy képregényre emlékeztet, aminek finom rajzairól az ember azt hiszi, semmiségek, nosza, ilyet én is tudok.
Kétszer ugyanazt, mint folyóba sem lehet ugyanabba lépni - adná magát egy ilyen olcsó, tartós kis poen Salinger írásairól. Kultusz-szerűen, szüntelenül olvasván is fogyaszthatóak, egy bizonyos M.D. Chapman nevű fiatalember pl a Zabhegyezőt olvasta agyon.
Már írtam máshol máskor is, hogy a magyar irodalmi fenenagyoknál aligha vannak fenevadisztikusabb alakok, talán éppen az angol irodalmárok. Meg a franciák és a németek is veszedelmesek a maguk egei alatt. Milyenek lehetnek az olaszok? Ott is virtuuu hazavágni bármely nekem nem tetsző szerzőt?
Engem most ez a két elbeszélés, egy rövid (de nem novella, ami a legkisebb gyermek, a húg Franny nevét kapta címként) és a hosszú, a Zooey (a legfiatalabb fiú, az egyetlen szép, a csodagyerekből a csoda új műfaj, a televízió színészévé karrierizálódott) engem Móricz Zsigmond színmű-vázlatként szolgáló novelláira, elbeszéléseire emlékeztet. (Ezeket sorolja a Móricz Mű egyenetlenségének vádjával elegánsan alsóbb osztályba a monográfusa a mai hazavágósok ízlésének megfelelve…) Nem akar Salinger sikerdolgot, pl siker-színművet vagy siker filmet, bár maguk az elbeszélések adják magukat. A dramaturgra, ha nem a rendező barátja, hanem a szcéné szolgálója [papja ] csak kulimunka vár.
A két legkisebb a két friss hús is a családban. A Franny-t olvasván, ha nincsen elég Salinger-tapasztalatunk vagy nem éppen a patak-rendszer (a folyam, A Regény) tanulmányozásának végén járunk, legyinthetünk, ó, beh bájos hiszti, tipikus későkamasz lány , mi édes! Fekete, középen kettéválasztott róbertgidafrizura, csinos arcocska (nem kicsi, de kecses orr…)
Orrok: a Glassok a két amerikai zsidónépek, Les, az apa zsidó, és Bess Az Anya ír (és katolikus...) … még egy kis digó vagy polyák [vagy magyar] vér kellenék ide…
Persze itt is az a szokásos Salinger furfang furmányolódik, mánt másutt is, a történet nem arról szól, amiről, hanem másról. A Glass család szabadelvű –pl a Zooeyban a családot nem ismerők azt tapasztalhatják, hogy Zachary [Zooey] úgy beszél az anyjával, ahogy a kutyájával sem beszélt volna, ha nem inkább az akváriumihalakat meg a házinyulakat preferálja (házinyulak egy ötödik emeleti mannhattani nagypolgári lakásban). Az anyját Bess-nek vagy Kövér-nek szólítja.
Miközben a húga idegösszeropijáról van szó. Bess a konzervatív, vagyis a kor haladó megoldását tartaná a jónak, valami jó kis pszichiátert keríteni. (A Zoey nagyjából öt évre a Sylvia Plath-ot sújtó elektrosokkos kezelés után íródott, utolsó tomboló boomjára futrott föl a freudizmus, ami érintés nélküli megsemmisítő csapást is kaphat ebben a műben, ha az olvasó azt akarja, hogy kapjon a freudizmus egy gyomrosat…)
De beteg-e Franny? Mondhatni „vallásos hisztériája” áldozata. Kezébe került egy vallásos könyv, amit együgyű orosz paraszt írt a tökéletes ima, egy zen-ima-szerűen alkalmazott Krisztus-fohász megtalálásáról és hirdetéséről. Kiborul Franny az egyetemi élettől (a negyedik évfolyamot húzza húszévesen, a Glass gyerkeknél így megy ez, Zooey tizenkétévesen a maximális, lehető legnagyobb angol szókinccsel rendelkezett, Seymour meg, ha jól emlékszem, úgy tizennyolc évesen doktorált…) , főleg az irodalmároktól, azok mindent pocskondiáz, becsméllő hazavágós attitüdjétől. Meg a pasijától, meg talán kissé, ahogy ez a későkamasz lányokkal lenni szokott, ennen jódolgától is herótot kap. Nagyjából ezt foghattam föl a második olvasatban, harminckétévesen, eddig juthattam benne. A történetben. Hogy huszonháromévesen, amikor először olvastam? –fogalmam sincs, azt hiszem, nagyjából a kedves lány, a kedves fiú és bezzeg amerika, egy szappanopera, a lektűr felszíne, amit felfogtam. (Gyanútlan magyar olvasó, ha nem figyel vagy nem érdeklik az évszámok, észre se veszi, hogy a legkésőbbi részek is elmúltak ötven évesek… pl a zsenivénevelés nálunk most divat, sokan szeretnének zseniális gyermekeket… Ó, ha tudná az olvasóm, hogy amerikában kik is iratkoznak föl írásművészet vagy regény előadásokra! Mennyi-mennyi üde, pedáns, gyönyörű tisztázata lehet a Salinger Műveknek amerikai háziasszonyok, nagymamák, dédmamák emlékfiókjaiban kéziratban, ami persze amerikában gépelt példány. Meg lehet tanulni Salinger írói fogásait, tanította az öreg maga is.
Ha valaki nem érti, mért nem tananyag iskoláinkban Salinger vagy mért nem úgy, az ebből a két elbeszélésből, főleg a Zooey-ból megtudhatja. Salinger szabadelvű, megengedő, liberális… lehetne, ha békit hagyna Jézusnak. A buddhizmus még elmegy, hiszen a bitliszek is buddhisták voltak, még majd csak azután, hogy Salinger végleg fölhagy a munkával , lesz divat majd buddhistának lenni. Jönnek majd föl a közepes vagy gyöngébb tanítók a Rothadó Nyugat-ra. Ez a Jézus-dolog kellemetlen, mainapság Krisna-tudatú térítők szoktak affelől keríteni, Jézus és Krisna azonosságai felől. Katolikus pap is van a Glass gyerekek között, az ikerek egyike (nem kell félni, néma szereplő, leginkább emlegetik, Bess is gondol rá, hátha, mint lelkiatya is segíthetne a beteg[-e???] Frannyn.
Lelövöm a poent, úgyis csak az egyik és nem is lényeges, esetleg a pedantéria felől, miszerint tökéletes jó kis elbeszélés ez a Zooey és így persze ránjk van hagyva, döntsük el, hogy a mély álomtalan álomba zuhanó Franny gyógyult-e már. (A magamfajtát, aki tudja, hogy nem beteg, ez a vég-játék nem különösebben izgatja.)
Lehetne persze szórakozni Salinger mániáin, azt hiszem, ennek külön iskolája lehet angolirodalomban, Salinger és az ő beteg dolgai (szerette a friss húst, Franny féle zsenge testekből hármat is fogyasztott az öreg…) háháhá, és milyen cuki, amikor Salinger elpocsékol egy mondatot arra, hogy megtudhassuk, idegösszeropijának mindhárom napján izzadt, csapzott hajacskáját gondosan megmosta a kis édes. És egyáltalán, ez a Franny annyira édes, amennyire édesnek pl egy későkamasz nem is gondolhatná, pl az ágyban kucorgó, ha izzadt talpacskáira gondol, amik egy vén disznónak persze papucsát lerúgván… és így tovább.
Mert persze Salinger is, a mi egünk alatt szívében élt a taónak, amúgy cselekedeteiben rendes konfúciánus volt, ügynököt tartott, meg titkárt , a friss húsok bosszúáló természetét ismerve biztosan valami jó kis ügyvédi irodát is megbízott, meg hasonló nyalánkságok. A konfúciánusság persze nem menti föl az ideálizmus vádja alól. A mély istenhit, a legmélyebb, a minden formainál ősibb eredetibb lehet talán a legkényelmetlenebb az öreg összes bűnei között, pedig tán bulémiás is volt. Nem segít, ha hermeneutikusan kizárjuk Salingert a művéből, eltekintünk attól, hogy alapvetően egy sajátélet újrarajzolása a mű, egy másik (egy nem jobb, hanem másik) családot, sok-sok testvért mesél magának. Meg a Kövér Néninek. Azt hiszem, ez is a végső tanítása lényege, a Kövér Néni, hogy legyen mindig valaki (ne valakink, egy ismeretlen, elképzelt személy) aki felé felelősséggel tartozunk munkánk miatt.
Későn jött nekem ez a tanítás. Azért kösz’. Ha már harmincéves korom előtt megértem, talán időben világosodom föl. Nem meg, hanem föl. Harmincéves koromban még szemtelenül fiatal takony voltam, negyvenes éveim vége felé meg menthetetlenül öreg, ez a lyukgeneráció csapdája. A mi bajunk, generációba nem érdemesül vagy züllik bele az ember, hanem születik, evvan. Egy tenyér, ha csattan*, hát erről nekem egészen földhözragadt elképzelésem van. Két tenyér, szól a koan, ha csattan ésde mi van, ha egy tenyér csattan… Az! Az bizony, az van…
Vagy lehetne a Salinger iskolában a kurziválásról is beszélni, hogy az öreg azért ennyire bele akart szólni a rendező meg a dramaturg munkájába, hogy a szereplők hol nyomják meg a hangsúlyokat. Hogy egyik mesterénél a kurziválás elleni érveket olvas, ni, itt meg Salingernél a kurzivakkal milyen érdekes akusztikát kap a szöveg. És így és tovább, de cizelláljanak ezen mások.
Egyáltalán nem időszerű jellegzetesen index-jópofis tréfike a részemről, én Mária Országában, ha új alkotmányban is rögzíteni szeretnék egy sohamárt, a Zooey-ból vennék be mondatot, Zooey-től, de ennek is járjon utána az, akit ez a kérdés jaj annyira végzetesen izgat, hogy lesz-e veretes történelmi szavak tárából valóakkal az új alkotmányunk vagy nem. Én mindenesetre osztom erről Zooey véleményét, mármint Krisztusét, hogy ő mennyire is lenne nyugodt, ha a szöveg bizonyos veretességeket tartalmazna, pláne nyílna azokkal.
*Utalás a Kilenc történet mottójára
