Hölgyeim és Uraim

Én, mint nyugalmazott kukabúvár saját bőrömön tapasztaltam meg, mit illik, és mit nem illik tenni egy hajléktalannak. Sajnos a kék betűs embertársamnak sok dologban igaza van.

-Nem illik lépcsőházakba betörni. Besurranni az óvatlan lakók után, akik nem várják meg az ajtó záródását, mert sietnek, azt illik. De Betörni, rongálni nem illik.
-Nem illik a frászt hozni a rendes emberekre. Ez egyébként nehezen tartható.
-Nem illik részegeskedni. Ezt egyébként a háziasított eembereknek sem illik, csak nekik valahogy jobban megbocsát a társadalom.
-Nem illik olyan helyre szarni, ahol másokat zavrhat a szar. Illedelmes hajléktalan vagy eldugott helyeken végzi a dolgát, vagy összekoldul annyi aprót, hogy a metróaluljáróban el tudjon menni vécére. Esetleg plázákban használja az ingyenest.
-Nem illik a feldöntött kukát otthagyni. Feldönteni illik, mert kincseket rejthet, de aki feldönti, az szedje is össze!

Az más kérdés, hogy a kék betűs embertársamnak fogalma sincs arról, hogy a hajléktalanok mennyire sokfélék. Sztereotipiákban gondolkozik, és talán sosem jut el az empátiának arra a szintjére, ami ahhoz kell, hogy egy sérült vagy halott hajléktalant, vagy akár egy átlagos hajléktalant sajnáljon.

Van olyan íratlan kódex, amit egy hajléktalannak illik betartani. Természetesen ahogy a rendes emberek közt is sok az illetlen, úgy a hajléktalanok közt is. Csak a dolog tétje más egy kicsit. Ha rendes ember illetlenül viselkedik, akkor nem szívesen látják finomabb társaságokban. Ez azért nem olyan nagy veszteség. Ha egy hajléktalan illetlenül viselkedik, akkor elveszítheti az amúgy is gyengécske lehetőségét arra, hogy újra rendes emberré váljon. Aki ezt a lehetőséget már rég feladta, arra már semmilyen illemszabály sem vonatkozik. Egyikük azt mondta, hogy illik életben maradni. A többiek kiröhögték.

Kívánom, hogy akik ezt most olvassák, azoknak sose kelljen hasznosítani egyetlen gondolatot sem!

Nem illik régi ismerősöket megismerni. Ez nagyon fontos. Minden hajléktalan rendes ember volt még valamikor. Mindenkinek vannak ismerősei a rendes emberek közt. Ezekkel az emberekkel naponta össze lehet futni a város forgatagában. Tudni lehet róluk, hogy tudnának segíteni. Mégsem illik megismerni őket, nem illik lerohanni őket, hogy "Szervusz Bélám! Jenő vagyok, megismersz? Ki tudsz segíteni egy kis..."
Nem. Nem ismer meg, mert kínosan érinti a dolog. Bélám egy rendes embert ismert, nem egy büdös csövest. Nem tud kisegíteni. Nem is akar.
Ez nem gonoszság Bélám részéről. Sima emberi reakció. És ha én rámozdulok, akkor megajándékoztam egy rossz élménnyel.

Említettem, hogy nem illik részegeskedni. Ez télen fokozottan igaz. Az alkohol csak látszólag melegít, valójában nincs rosszabb, mint amikor megy ki a csóringerből a szesz, és kétszer jobban fázik mint előtte.
Természetsen sok hajléktalan iszik. Sőt, akad olyan is, aki az ital miatt vált hajléktalanná. Az ilyeneket sajnálom, mert számukra nincs kiút a mocsárból.

Illik dolgozni.
Ez persze nagyon nehéz. Még a rendes emberek egy részének sincs munkája, mit akar, mit remélhet akkor egy csöves? Én a legrosszabb napjaim során is igyekeztem munkát találni. Volt, hogy egy utcai büfé tulajdonosával egyeztem meg, hogy adjon nekem egy seprűt és egy lapátot, és én egész ősszel rendben tartom a bódé környékén a járdákat.Istennek hála, hullottak a falevelek, és hullott az eső is, volt sok sár, és az emberek szemeteltek derekasan. Ezért a munkáért napi három hamburgert kaptam.

Bármit is adnak az emberek, azt illik megköszönni, de nem illik a köszönetet túljátszani. Kevés visszataszítóbb látvány van, mint a könnyezve Istent és szívjóságot emlegető nincstelen. Ha ezt látja valaki, szinte biztos, hogy nagyobb ívben fog kikerülni, mint eredetileg tervezte. Persze van az úgy, hogy az utca fia valóban ennyire túláradóan hálás, de akkor is illik visszafogottan viselkedni.
Ja, és azzal kezdtem, hogy bármit adnak, illik megköszönni. Láttam már olyan sorstársamat, aki azzal a szöveggel koldult, hogy "Napok óta nem ettem, kérem adjon pár forintot kenyérre!" És amikor kapott egy fél hamburgert valami bölcsésznek látszó rasztahajú egyetemistától, akkor visszautasította. Tudtam én, hogy aznap is evett, tudtam én, hogy a mondókája csak fals duma, és pénzre van szüksége... de nagyon haragudtam rá. Illetlenségével elérte, hogy a rasztahajú bölcsészforma sokáig (tán soha) ne adjon alamizsnát senkinek.

Nem illik látni, hallani, tudni, beszélni. Az utca fiai gyakran látnak olyat, ami nem rájuk tartozik. De ha valaki kérdi, akkor nem illik emlékezni rá, nem illik beszélni.

Nem illik olyat mondani, hogy "önhibámon kívül". Egyrészt aki magába néz mélyen, az megtalálja azt a pontot, ahol hibázott, és elpuskázta a néhai rendes életét. Másrészt meg, ha valóban így is van, akkor azt majd a rendes emberk megmondják. Aki önmagára azt mondja, hogy önhibáján kívül került ilyen helyzetbe, az gyanús, hogy hazudik.

Nem illik olyat mondani, hogy "Veled is megtörténhet" Egyrészt ugye az utca fia nem tegeződik a rendes emberekkel, csak akkor, ha erre felkérik, másrészt meg nem, rendes ember nem akarja azt hallani, hogy vele is megtörténhet. Olyan ez kicsit, mint az átkozódás. Kerülni kell!

egészen megrendítő

Ugynevezett jobb környéken lakom, tehát rengeteg a hajléktalan. A környékbeli iskolában rendszeres a tetűjárvány a gyerekek között, a buszon, villamoson szedik össze. Nálunk nem lehet úgy bkv-ra felszállni,hogy legalább 2-3 rettenetesen büdös hajléktalan ne ülne rajta.
Úgy gondolom, ennek a problémának a kezelése nem a tömegközlekedési vállalat hatáskörébe tartozik – hol a szociális háló, hol az ellátórendszer, és hol vannak a pszichiátriai intézetek, ahová a homelessek többsége sajnos való lenne. Hogy mit illik nekik? És mit illene az ellátórendszereknek tenni értük, hogy valahogy rendeződjenek már a kaotikus közállapotok Bp. utcáin, parkjaiban (ahol már senki sem ül padra, mert nem akar bolhát vagy tetűt kapni).
Ezek az emberek úgy élnek a fővárosban, mint az őserdőben –a napi túlélésért küzdve, és a bokorba szarva a belvárosban – hát mit illene nekik?

BKV, az érdekes.
Hajléktalannnak kötelező a bliccelés. De nem illik foglalni az ülőhelyet, mert az annak jár, aki fizet is az utazásért, és különösen nem illik buszon aludni végállomástól végállomásid. Nem illik ellenőrrel arcátlankodni.
Persze aki keresui a visszautat, és illedelmes hajléktalan módjára naponta fürdik, és mossa a kevéske ruháját, azt Ön kedves Hella lehet, hogy észre sem veszi a buszon.

Én sem értem mi motivál valakit erre az állatias életmódra. Már párszor lefuttattam: ha ide jutok, inkább a halál, mint az értelmetlen ösztönlét...

@Görény Jenő:
Van egyáltalán visszaút egy hajléktalannak? Ha megkérdezhetem ... Te, hogy "találtál vissza"?

Szociális háló, és pszichiátriák.
Ez megint egy érdekes dolog. Oda se fér be mindenki. És sokan vannak, akik hajléktalanná válásuk idején még teljesen normálisak.
Másik ehhez kapcsolódó dolog, hogy orvosnak, nővérnek, szociális munkásnak, mentősnek nem illik hazudni. Nem illik, de roppant kifizetődő. Fogja magát az utca fia, és elhasal egy sártócsában. Aztán egy darab érdesebb kaviccsal vagy betondarabbal lehorzsolja a homlokát ferdén. Aztán fog egy féldekás üveget, annak a fém kupakjával szerkeszt egy vérző sebet a feje tetejére (fejseb mindig szépen vérzik, és az összetapadt sáros-véres haj nagyon csúf látvány) a féldekás vegyigyümit meg szépen a nyakába borítja a ravasz hajléktalan. Ezzel a pár perc előkészülettel már lehet is egy utcai fülkéből mentőt hívni földön fekvő eszméletlen fejsérülthöz. Az eredmény egy kis traumatológiai ellátás, és egy megalázó, de meleg, száraz éjszaka a detoxban.

Mégsem illik ezt játszani, mert ezzel csak még mélyebbre süllyed az ember a mocsárba.

@Görény Jenő: ha van rá lehetőség valahol, én az egész életútról szeretnék bővebben olvasni, a lejtő tetejétől az aljáig, majd a visszaútról is..

@kirby a parancsnok: Azt kérdezd meg inkább, hogy mi motivál valakit arra, hogy állatként is ember akarjon lenni. Sokaktól hallottam, hogy inkább a halál, de amíg van remény (mindegy, hogy csalfa remény, vagy reális esély) addig az ember élni akar.

De ha ez megnyugtat, akkor volt olyan barátom, aki 2003 karácsonyán este kiült a KÖKI lépcsőjére egyszál alsónadrágban, és ingben. Reggelre kihült.
Vannak, akik a halált választják, de egy hajléktalannak az élete sem látványos, a halálát sem sokan veszik észre.

@Görény Jenő: Te Jenő, írhatnál erről egy posztot, ha te tényleg homeless voltál. Nincs kedved hozzá?

@sendi: Visszaút csak annak van, aki mindenbe kapaszkodik, akinek ehhez még Isteni szerencséje is van, és akinek segítenek a rendes emberek közül néhányan.

Én úgy találtam vissza, hogy régebbi barátaim nyakán éltem, hogy segítettek addig ismeretlen emberek. Szedtem pénzért kutyaszart úri házak udvarán, voltam kitartott szerető, vállaltam olyan munkát, ami csak kosztot és kvártélyt adott, és közben loptam a telefont délelőttönként, és valódi állásajánlatokat hívogattam.

nem is egy posztot, akár egy egész blogot elbírna..

@Görény Jenő: Szerinted hol a határ, ami elválasztja a hajléktalant az alkoholista csavargótól? Szerinted az embereknek meddig kell tolerálni egy hajléktalant? Van-e valami normális ötleted, hogyan lehetne eredményesen visszavezetni a hajléktalanokat a társadalomba? Szerinted egyáltalán mekkora részüket lehet egyáltalán visszavezetni?

@amorph: és Hátezmármi :

Tényleg az voltam. Igaz, hogy sosem süllyedtem alkoholizmusba, igaz, hogy csak néhány hétig aludtam kukákban és tízemeletesek hőközpontjainak gőzében, és igaz, hogy sosem menekültem kórházba/pszichiátriára, de laktam hajléktalanszállón, ettem nagyon gáz kajákat, és végeztem csicska munkát szinte semmiért, és tettem olyan dolgokat, amiket rendes ember nem tesz.

Röviden annyi történt, hogy 18 éves koromtól fogva albérletben laktam, hol egyedül, hol haverokkal. Valamilyen munkám mindig volt, de nem vagyok valami túlképzett alak, tehát igazán jó munkám sosem volt. Egyszer sikerült hosszabb ideig munkanélkülivé válnom. Egy ismerősöm szerint ekkor lettem depressziós, de szerintem csak "leültem" egy kicsit. Amikor elfogyott a pénzem, menni kellett az albérletből. Lassan csúsztam lejjebb. Egy darabig nem is akartam visszajönni. Aztán egy szállón megismertem a Két Albertet. Apa és fia. Egy rosszul sikerült válás miatt úszott el a ház. Öreg Albert kőműves volt. Fia ment mellé segédmunkásnak. Ők adtak biztatást. Aztán megismertem a Lelábazott Professzort. Azt mesélték, hogy valaha kémikus volt. Gyakran láttam, hogy a tolószékében ülve német/angol újságokat lapozgat, olvas. De ha szóbaálltam vele, kiderült, hogy fogalma sincs, mi folyik körülötte. Ő volt az elrettentő példa.

Erről a hajléktalan témáról nekem két dolog jut eszembe: undorodom a mocskos, büdös, részeg "emberektől" akár hajléktalan az illető, akár nem.
Másik oldalról megértem azt is, akinek az utca a "lakása": mit veszíthet? Már nem sokat. Max. nyerhet egy fűtött lakhelyet, ha randalírozik. Valahol azt is megértem, aki folyton részeg. Mit tehetne, hogy legalább ne kelljen azon rágódnia, holnap mi lesz vele? Jó, aki még fiatal és tudna dolgozni, annak _talán_ van minimális esélye ismét emberi körülmények közé kerülni. De mit csináljon az az 50+ éves, aki ilyen helyzetbe keveredik? (függetlenül attól, hogy saját hibájából vagy önhibáján kívül). Részegen legalább nem kell azon rágódnia, hogy hogyan tovább (úgysincs hova)

@Görény Jenő: Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy engem nem csak röviden érdekelne a történet. Így is elég keménynek hangzik mondjuk, de azt hiszem, sokak számára lehet tanulságos...

@Görény Jenő: nagyon megérné ezt a homeless életvitelt feldolgozni és az emberek elé tárni értelmes és fogyasztható állapotban. Szerintem neked erre megvan a képességed, tudsz írni. Nem akarod ezt felvállalni? Szép küldetés lenne és sokat segíthetnél, hogy leomoljanak falak hajléktalanok és a társadalom között.

Szerintem az index is felkapná a témát és hozná a blogot a címlapon gyakran.

Na?

@Hátezmármi: A határ a hajléktalan és az alkoholista csavargó közt?

Agyban és gerincben.

Sok alkoholistát hajléktalannak hisznek a buszon utazók, pedig megy haza a szegény pára a lakásába. De ugyanolyan büdös, mint bármelyik kukalakó.
És sok hajléktalan csak papíron hajléktalan. nincs se állandó, se ideiglenes lakcíme, de van munkája, és van egy albérlete.

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?: Valóban. Én nagyon fiatalon estem át ezen. Idősebb korban ez sokkal nehezebb. Talán nem is sikerülhet. De öregen és alkoholista életvitellel biztosan nem sikerülhet.

Veszíteni csak a reményt lehet. a többi már elveszett előtte.

@Görény Jenő: bocs, de ha van albérlete, akkor nem hajléktalan.
Egyébként van egy szörnyű gyanúm veled kapcsolatban, de hagyjuk...

@Hátezmármi: Nem hiszem, hogy megérne egy blogot. Rég volt. Beszélgetni róla néha, az még megy, de szerintem egy blog akkor hiteles, ha viszonylag friss. Amikor benne voltam a sűrűjében, akkor lehetett volna. Akár úgy is, hogy 3-4 naponta bejelentkezek, és sosem kommentelek. De akkor valahogy nem ez volt a legfőbb gondom :)
utólag megírva szerintem kicsit lapos lenne.

@Görény Jenő: arra gondoltam, friss anyagot gyűjtesz, hozzáteszed a saját tapasztalatod, levonod a konzekvenciát, vitát indítasz, szemeket nyitsz fel, feldobsz témákat, amik megoldások lehetnek és a kommentező tömeg megvitatja.

Mozgalmas egy blog lenne.

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?: Ha van albérlete, akkor nem, de ha azt az albérletet nem tudja igazolni semmivel, akkor lapapírozhatja magát mint hajléktalan. És akkor lakhat szállón ingyen, vagy fillérekért. Ha közben meg tudja tartani az állását, akkor játszhat a szálló-albérlet kombinációval, és próbálhat kevesebb pénzből élni.
Persze az ilyeneket valóban nem szabad egy lapon említeni a valódi hajléktalanokkal, de a rendszernek ők is részei. Lehet őket gyűlölni, mert foglalják a helyet a rászorulók elől.

a szörnyű gyanúdat nyugodtan mondhatod. akár itt is, akár az exhomeless@gmail.com címen is.

Jenő, írj! A soraid többet érnek, mint bármelyik kiüresedett állami/önkormányzati "akcióterv"...

Vanek úr jutott eszembe Rejtő Jenőtől...
Érdekel a történeted..de úgy..a többiekkel együtt...
Két Albert és Lelábazott Professzorral együtt...
Akár valódiak, akár nem...
*-)

@Görény Jenő: például már felajánlottam egy hajléktalannak, aki a házunk előtt aludt a mínusz tízben, hogyha összeszedi magát, kifizetem az albérletét két hónapra. Többször vittem neki meleg kaját, de sohasem láttam részegnek. (Egyébként egyszer csak eltűnt, csak remélem, hogy sikerült neki a tuti)

Viszont a legtöbb utcai kéregetővel szemben azt érzem, ha csak egy fillért is adok neki, csak azt érem el, hogy még többet ihasson.

Segíthetnél például ilyenekben is eligazodni az embereknek. Hogyan tudnak segíteni? Kin érdemes, kin felesleges? stb, stb.

@dzéta: Valódiak voltak évekekl ezelőtt.

@Görény Jenő: pusztán arra gondolok, hogy khm... szóval hogy esetleg nem teljesen fedi a valóságot, amit magadról írtál. Ahogy itt olvasgatlak, nekem úgy tűnt, hogy egy jótét lélek (mondjuk valaki, aki hajléktalanokkal foglalkozik), megpróbálja eljátszani egy ex-homeless szerepét - mondjuk azért, hogy picit jobb színben tüntesse fel őket, mint ahogy a köztudatban élnek.
Mindegy, jelentősége nincs, elmndtam, részemről téma lezárva.
Pár éve láttam egy belvárosi, igencsak lerobbant állapotban lévő hajléktalant, amint kezében egy bekapcsolt digitális fényképezőgéppel kószált valami vásározó tömegben. Azóta kevés dolog lep meg, ha hajléktalanokról van szó.

@Görény Jenő: ez az első eset,h.valakinek az összes kommentjét elolvastam, respekt.
és a küldetésért is.
annak ellenére, hogy átversz bennünket, miközben mégsem. megpróbálom elmagyarázni:)
szerintem nem vagy és nem voltál hajléktalan, de jól ismered az életüket. mi lehetsz? talán szociális munkás, efféle. vagy "csak" egy jó ember, akinek vannak hajléktalan barátai. ismered: nem idealizálod, megérted a sorsukat. próbálod elfogadtatni a helyzetüket, miközben nem esel a hipokriták arroganciájába. = mindez, és a stílusod főképp ellentmond a sztoridnak ("nem vagyok tanult ember stb.". de.), elnézést, nem vagyok tévedhetetlen tszetesen, de nem hinném,h.most tévedek.
viszont ismerjük az "valódi" és az "igaz" közötti különbséget, és te az utóbbit mutatod be, akkor is, ha a szereped szerep. hálás vagyok, és hálásak lehetnek az utca emberei is.
én miért? mert hajlamos vagyok az indulatokra: ha büdös embert látok a buszon maga alá vizelni, olyan "hellásan" gondolkodom, és kérdezem, hogy vajon miért nem üzemelnek fullon az éjjeli menedékek (mert nem üzemelnek, ezt te jobban tudod nálam)... miközben lakáshitelesként tudtam,h.egy havi kereset választ el tőlük. szóval köszönöm, jenő, és írjál még.

@Hátezmármi: Aki segíteni akar, az először mindig a környezetében élő rendes embereket nézegesse! azokat, akik még lakásban laknak, és dolgoznak. Manapság sok lakáshitel bukott vagy bukik be. Érdemes nézni az ismerősök közt a frissen elváltakat is, és azokat, akik isznak, játékgépeznek. Az ilyeneket kell visszarettenteni ha lehet. Láttam olyat, akit barátai naponta megvertek heteken át, egészen addig, amíg le nem tette a poharat.

Persze ennek látszólag semmi köze a hajléktalanokhoz. Pedig szerintem az is jó, ha valaki nem válik hajléktalanná.

Aki már hajléktalanná vált, annak nem szabad nagyot segíteni, csak kicsit, és ha lehet, akkor legalább a törlesztés látszatát meg kell neki adni.

Két hónap albérletet én sem fogadtam volna el. Mi van, ha nem tudok talpraállni? Mi van, ha nem sikerül? Lenyúltam egy jószívű embert nagyon durván.
Kérek inkább egy éjszakát a fáskamrában. Tuti megígérem, hogy nem lopom el a hátipermetezőt, meg a láncfűrészt, és ha kapok egy tál babfőzeléket, akkor sepregetek, vagy hasogatok, vagy lapátolok.

@Görény Jenő: ö... izé... mondjuk, ha a két leghidegebb téli hónapról van szó, akkor egy a puszta létezésére csak kicsit is adó ember talán nem mérlegel ilyesmit. Amikor lehet választani a fagyásos sérülések, esetleg a fagyhalál és egy fűtött szoba között...

------
Ha nem ismernék majdnem személyesen egy (talán csak egykori)szociális munkást, akkor most mesélnék egy-két dolog privátban.

Fő dilemmám a homelessekkel kapcsolatban: azért lett hajléktalan, mert alkoholista, vagy azért lett alkoholista, mert hajléktalan? Azért lett hajléktalan, mert leszázalékolták, vagy azért százalékolták le, mert részegen fetrengett sok hideg éjszakán?

@kutya vacsorája: és Sixx!

Bizonygathatnám, hogy valóban éltem az utcán, deakkor sem hinnétek nekem. Nem baj. Miattatok gondolkozom most azon, hogy ha nyitnék egy blogot a múltamról, akkor el tudnám-e mesélni az életem zűrös részét úgy, hogy sose derüljön ki a személyazonosságom.

Ez azért lenne fontos, mert azóta megházasodtam, gyerekeim vannak, és a feleségem környezetében (család, munkahely leginkább) nagyon nagy égés lenne, ha kiderülne.

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?: a kérdésed érdekes, bár a lényegen sokat nem változtat. Attól még Jenő felvállalhatná a blog vezetését úgy is, mint jól tájékozott terepi szocmunkás.

@Hátezmármi: Mindegyik előfordul. Oda-vissza.

@Görény Jenő: Érdekes, én a feleséged családja helyében inkább felnéznék rád, hogy ilyen szar helyzetből is ki tudtál mászni, mintsem problémának tartanám a dolgot...de hát persze nem vagyunk egyformák...

@Görény Jenő: nem rólad szólna a blog, Jenő. Senki nem kíváncsi a te kisiklásodra. Ha 2003 helyett 2000-t írnál, amikor 29 éves voltál, nem 25, stb, hogy ne lehessen rád ismerni, semmit nem változtatna a lényegen.

@Görény Jenő: vágj bele Jenő az írásba és csináld jól. Az interjúalanyok az utcán hevernek (szó szerint), indulj el egy téma mentén, vagy vágj bele több témába, amiket félreraksz és érlelsz a belsődben pár napig-hétig, amíg kiforr és ütős anyag lesz mindegyikből.

Érdekes volt, amikor egy olyan barátomtól kértem segítséget, akit kevéssel a lecsúszásom előtt ismertem meg (utolsó albérletemben egy lakótársam nője volt) Ő befogadott egy egész télre. Barátok lettünk. Amikor elköszöntem, arról beszélgettünk, hogy ezt hogyan fogm neki visszafizetni. Természetesen nem forintokra gondoltam én sem, Ő meg végképp nem. Akkor azt mondta, hogy ne akarjak annak törleszteni, aki nekem adott, csak jegyezzem meg, hogy mennyit kaptam, és ha látok valakit, akinek tudok segíteni, és akinek érdemes is, akkor segítsek. Ez a segítés lehet az is, hogy átkísérek egy vakot az utcán, lehet az is, hogy útba igazítok egy túristát, Lehet egy vonatjegy, egy tál étel, bármi... A lényeg, hogy sose annak akarjam visszaadni, aki segített, hanem a világnak.

Ez nehéz.

@Hátezmármi: "Segíthetnél például ilyenekben is eligazodni az embereknek. Hogyan tudnak segíteni? Kin érdemes, kin felesleges? stb, stb."

Na pontosan ez az, amiert en mar egy jo ideje senkinek nem adok semmit. Nem tudom megitelni, hogy melyikuk miert van ebben a helyzetben, es hogy melyikuk "erdemelne meg", hogy segitsek rajta. Nem tudok koztuk kulonbseget tenni, ezert vagy mindegyiknek kellene adnom, vagy egyiknek sem. En az utobbit valasztom, mert kulonben a gatyam is ramenne.

@Görény Jenő:Most jött el a te napod, hogy segíts a ma hajléktalanjainak. Blogot akarunk! :)

@TH: Egyedül nem tudtam volna kijönni. Amit tettem, az gyakran sima élősködés volt. Előfordult például, hogy 2 teljes hétig feküdtem egy szobában. Néha kimentem vécére, vagy ittam egy pohár vizet. Ez akkor történt, amikor befuccsolt az első igazi állásom, amit a hajléktalanszálló után sikerült szereznem. Rövid munkaviszony volt. Abszolut az alkalmatlanságom miatt rúgtak ki. Arra az időszakra nem igazán lehetek büszke.

@egy hang a hátsó sorból: én annak szoktam adni, aki nem kér. Mondjuk turkál a kukában éppen.

A táblás koldusok zöme román bérkéregető. Nem szoktam nekik bedőlni, de a közelmúltban adtam egy idős bácsinak. Nem tudta megköszönni, csak lelkesen bólogatott. Az is román bérkoldus volt és nem tudott magyarul... :(

@Görény Jenő: nézd, ha valóban úgy van, ahogy írod, és a családod nem tud a múltadról, akkor eszedbe ne jusson! Sajnos nagyon könnyen kiderülhet, hogy ki vagy.

De még1x: nekem mind1, hogy igaz vagy sem, mert nem rólad, nem a te múltadról szól ez az egész. (ha rólad szólna... no abba ne menjünk bele... ;) ) Szóval leírtam, elmondtam, részemről a továbbiakban ennyi.

@Görény Jenő: milyen emberek azok, akiknek a szemében "égés" a múltad? ami - ha..., bocsánat -, büszkeség inkább. számít, mit gondolnak az ilyenek?! miért?
én spec. tízes skálán tizenöttel szarnék rájuk. sokkal fontosabb,h. írjál.

@egy hang a hátsó sorból: Meg tudlak érteni.

Tulajdonképpen ha a szakemberek, intézmények sem tudnak segíteni mindenkit, akkor egy magánember tényleg nem tud.

Különösnek tűnhet, de arra bíztatlak, hogy akkor ne a hajléktalanokon segíts! Vedd sorra az ismerőseidet: Van olyan, akinek kifizetetlen vízszámlája van? Van olyan, aki nem tud mindennap meleg ételt adni a gyerekének? Van olyan, aki idős, magányos és a kutya se néz rá? Ismersz olyat, aki lazán beparkol a rokkant-parkolóba?

A hajléktalanság egy nagyon büdös probléma, de nem az egyetlen probléma.

Itt ebben a blogban is olvastam két dolgot is, ami legalább ilyen súlyos, csak nem szóltam hozzá.

Bérkoldusok.

Őket én se szeretem. Vannak, és sokan vannak.
Forgalmas útkereszteződésekben gyakran látok olyanokat, akik viccesen rövid könyökmankókkal sántikálnak a kocsisorok közt. Egyszer tanúja voltam a délutáni őrségváltásnak. Elsántikált a parkolóba, és egy mikrobusz takarásában szépen felegyenesedett. Átadta a mankót egy másiknak, aki gyakorlott csipőficamos-bicegéssel ment a kocsik közé. Aki abbahagyta a koldulást, azlevette a sapkáját, nyújtózkodott egy kicsit, és ment a metró irányába.

@Görény Jenő: Jenő, ez így messze vinne. Akkor már jöhetne a cigányság válsága, stb, stb.

De szerintem érdemes lenne magára a hajléktalan-kérdésre koncentrálni, mint nagyon létező és mindenki számára nehezen kezelhető problémára (akár azért, mert részese, akár azért, mert el kell szenvednie a parkokban, aluljárókban, buszokon a hajléktalanokat)

Persze, jobb megelőzni a bajt, mint ahogy a betegséget is, de a betegekkel is foglalkoznia kell valakinek.

@Görény Jenő: Mit szólnál az exhajléktalan.blog.hu címhez? :-)

@kutya vacsorája: Milyen emberek? Tisztes középosztálybeli polgárok. Némelyiküket már-már gazdagnak is tekinthetem.

Ami a legfontosabb: Büdös csöveseknél nehéz vagy szinte lehetetlen megmondani, hogy ki költi kajára és szappanra a tőled kapott 100 forintot, illetve ki költi piára cigire, és játékgépre.
Sajnos ez felfelé is működik. Nehéz megmondani, hogy ki az, aki megértene, és ki az aki megvetne. És ha a feleségem főnöke emiatt lenézi a páromat? Ha emiatt megváltozik a rendes munkahelyi légkör? Ha emiatt mellőzik, kiközösítik?

@Hátezmármi: Messzire vinne, és jöhetne a cigányság is...
Valóban.
Az alap probléma ugyanis ugyanaz. Aki hajléktalanná válik, az sok ember szemében automatikusan koldus és alkoholista is lesz egyben. Pedig nem. Van aki inkább éhezik és megfagy, de nem koldul (életképtelen barom egyébként) És van, aki nem iszik.

Cigányok közt ismerek olyat, aki dolgozik, rendes tiszta lakása van (tisztább, mint az én mostani lakásom. Mosogatnom is kellene) iskolába járatja mindkét gyerekét. Mégsem tudja magáról levakarni a sokgyerekes. segélyen élő, tetves, alkoholista, dologtalan, lusta, cigánybűnöző bélyegét.

Legfontosabb talán az lenne minden büdös problémában, hogy az emberek (nem Te, vagy Ti, hanem mindenki) megértsék, hogy a dolgok nem olyan sablonosan egyszerüek, mint azt elsőre hinnénk.

@Görény Jenő: Legfontosabb talán az lenne minden büdös problémában, hogy az emberek (nem Te, vagy Ti, hanem mindenki) megértsék, hogy a dolgok nem olyan sablonosan egyszerüek, mint azt elsőre hinnénk.

Akkor hajrá, harcolj azért, hogy az emberek megértsék... :)

Ok, megyek aludni. Jenő, gondolkodj az első blogbejegyzéseden! :)

@Hátezmármi: magyar-magyar szótár ezt a jelenséget szokta síkbolygónak nevezni, amikor ami nem X, az Y.

A Csillagszálló c. kulturális utcalap mindegyik számában van egy-egy több oldalas interjú hajléktalanokkal (www.oltalom.hu/cikk.php?id=100&lang=hu&mid). Elképesztő életutak vannak, és igen, gyakoratilag bárkiből lehet pillanatok alatt hajléktalan. Nem is kell feltétlenül lecsúszni előtte, elég vesztes félnek lenni egy válás után.

... ettől függetenül Görény Jenő meg nem született blogját én is sajnálom :)

@c72: Ez más, mint a Fedélnélkül? Mert azt egy idő után rendesen útáltam. Egyrészt egyre gázabb volt a belseje, másrészt meg legtöbbször nekem se adták, csak odakenték a kocsi ablakára, és néztek rám szép szemmel. Még az volt jó, amikor felhozták a Metro újságot a piros lámpához. Azért szívesen adtam pénzt, mert az normális újság, és oké, hogy ingyenes, de amikor kocsival közlekedek, akkor nem fogok megállni, és lemenni az aluljáróba. a pénzt a kézbesítésért adtam, nem az újságért.

Ránézés alapján azért látszik kibe kár a forint: Mocskos, (és most nem arra gondolok hogy poros a nacija) bűzló és félkómában vegetálónak nem adok...régen talán igen, talán,, de mit fogok én asszisztálni ahhoz, hogy jobban tönkretegye magát a piával?

Viszont vannak a -én csak úgy hívom őket- a "rendes" csövesek: Szakadtak, koszosak, de a hajuk-szakálluk nem csimbókos, tekintetuk tiszta és csendben vannak...lehet hogy némelyikük így látszatra megtéveszt, de még is jobb szívvel adok neki valamit.

Nem rég volt egy érdekes kép az utcán: Ül a napsütésben a hajléktalan, ruhája rongyokban, és sörözik...az volt benne az érdekes, - már-már megható- hogy egy üveg Staropramen volt a kezében...ha kicsit rágyüjt, vehetett volna 2 littyó tablettás bort, de nem, vett egy rendes italt, még ha fél litereset is, és úgy élvezte a napsütést.
Azért nem volt szar látvány.

Tresher: nem kötözködésből mondom, de amit írsz az elég tipikus: mintha egy állatfajról beszélnél akire rácsodálkozol mert úgy viselkedik mint egy ember...

Szerintem azért is sztereotipizáljuk a hajléktalanokat, mert a büdös, mocskos rongyokba öltözött fickó az aluljáróban észrevehető. De aki normálisan próbál kinézni, csak épp nincs lakása, az már nem ilyen feltünő...

@Görény Jenő: persze, nehéz ügy eldönteni, h. illendő-e egyáltalán, kifizetődő, nem ártalmas-e a kitárulkozás. ha viszont célod van az írással, ahogy neked, akkor a kérdés nem kérdés. dudás esete a pokollal:)
fél nap alatt többet tettél a hajlékonyakért, mint az állam/önkormányzatok/alapítványok/egyházak stb. húsz év alatt. kell,h.folytasd, nincs nyafogás. hajrá:)))

@Görény Jenő: aki jól ír, az írjon :#

Hmmm...
Görény Jenő kolléga nagyon szép dolgokat ír, de nekem nagyan erősen kamu karakternek tűnik.
Kommentjei első részében leírt egy félmondatot, ami hitelteleníti a mondandóját (már annak a szemében, akinek számít a hitelesség):"...de nem vagyok valami túlképzett alak..."
Ehhez képest a helyesírása alapján valójában képzett ember, valószínűleg humán területen (sok műszaki, pénzügyi diplomával rendelkező ember írását olvastam már, zöme tele volt helyesírási hibával, a helyesírás nem elsősorban intelligencia függő, hanem tanult készség. Persze, lehet, hogy általános iskolában megtanulta a szabályokat, de a fogalmazási készségei csak később, jó középiskolai oktatás során fejlődhetnek ilyen szintre.)

Tehát erősen hajlok rá, hogy csak "népnevelési" okból írott kommenteket olvasunk.

@Kangörény_: A nem képzett nekem azt jelenti, nem túl magas az iskolai végzettsége. Na most persze van olyan, ki még mindig azt gondolja, hogy a műveltséget az andragógia MSc képzéseken adják vagy a vegyészmérnök nagydoktorihoz, de hidd el: sok portás, kamionsofőr vagy szakács van, akinek komolyabb az olvasottsága, mint egy magyartanárnak (tudom, már megint ők a negatív példa, de a bögyömben vannak:)

@Kangörény_: nem hiszem hogy kiderül bármikor is, hogy igazad van-e, de talán nem is fontos. A lényeg, hogy Jenő nagyon nagy igazságokat írt le és ezért minden tisztelet megilleti, akár valós, akár kitalált személy.

Főként a megelőzés fontosságáról írt részek nagyon igazak, nekem is van egy haverom aki a válása után elkezdett kicsit csúszni lefelé.
Munkája volt ugyan, de miután 1x-2x csak délre ment be és akkor is kóválygott a másnaposságtól, elkezdtünk aggódni miatta és kénytelenek voltunk (néhányan haverok) lefoglalni a csávót. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy programokat szerveztünk neki. Elhívtuk hogy segítsen átrendezni a lakást, elmentünk moziba, elmentünk vele bulizni és amikor már eleget ivott akkor hazarángattuk, stb... Volt hogy szabályosan eltiltottuk egy olyan nőtől, aki rossz útra vitte (többet ivott a csaj, mint egy férfi)
Néhány hónap után összeszedte magát és az élete visszazökkent a normál kerékvágásba. Persze valószínűleg a mi ráhatásunk nélkül is így lett volna, de azért biztosabb volt így a dolog.

@Kangörény_: és az miért baj? az írás simán lehet fikció, vagy te elhiszed,h.verne járt a föld középpontjában? segítek: nem járt. viszont példát ad bátorságról, hűségről, szabadságszeretetről, kitartásról.
jenő írásán látszik,h.hiteles amennyiben ismeri a témát, amiről ír, a szándéka pedig példás. pont leszarom,h.volt-e hajléktalan maga is bármennyi ideig vagy "csak" segít rajtuk.

@Kangörény_: Azért az erős, hogy a műszaki meg pénzügyi ember nem ír helyesen, de a hr-es igen... :))

A helyesírási hibák és a fogalmazás összeszedettsége, kifinomultsága miatti kétely bennem is felmerült, de! A helyesírási hibák ellen ott a helyesírás-ellenőrző, ami itt is aláhúzza pirossal a hibákat. És a másik oldal, ki számít képzettnek vagy nem? Nekem is "csak" egy szakközépiskolai érettségim van, mégis tudok egy kicsit fogalmazni és helyesen írni ...
Amúgy nagyon tetszenek az itt leírtak. Nekem is vegyes érzelmeim vannak a hajléktalanokkal, de sok kérdésemre választ kaptam itt.
Minden elismerésem minden olyan hajléktalannak, aki visszatalál a "rendes" emberek közé és minden elismerés azoknak, akik segítenek nekik!
És végre egy fórum, ahol értelmes hozzászólások vannak, kérdése és válaszok, vita, olyan, amit jó olvasni! Köszönöm!

Kedves Görény Jenő, köszönöm, hogy az én bejegyzésem tisztelted meg a virtuális kitárulkozással!

Őszintén örülök, hogy a témában sikerült érdemleges párbeszédet folytatnotok. (a munkám miatt nem tudtam tegnap gép előtt ülni.)Néhány bennem megfogalmazódott kérdésre a választ is kaptam.

Szerintem az is síkbolygói sztereotípia, hogy egy nem képzett embernek rossz a helyesírása, a kifejezőkészsége. Hat elemit járt nagyszüleim szépen és helyesen írtak, olvasott emberek voltak, autodidakta módon szerezték meg a tudást, ahol csak lehetőségük volt rá.

Jenőt én is biztatom a saját blogra. Segítene kikaparni a szőnyeg alól sok odatuszkolt témát, fóbiát, amivel társadalmi méretekben kellene szembenézni.

Utáloma hajléktalanokat. Újabban az egész normális környékünket megszállták. Van itt egy kis park, amit házak vesznek körül. Itt csöveznek, ide szarnak, hugyoznak, szemetelnek, óbégatnak. Évekkel ezelőtt segítettem nekik, ahogy tudtam, de most már legszívesebben valami végső megoldást alkalmaznék velük szemben.
Nem kell a humanista szöveg, kisgyerekem van, nem engedhetem meg magamnak, hogy környezetemben vadállatok éljenek.

Vannak olyan hajléktalanok, akik betartják az alapvető dolgokat (tiszta, nem zajong, nem fekszik az ember útjába stb.), néhányukkal jól el is lehet beszélgetni. Ezeket az EMBEReket sajnálom. A saját mocskában részegen fetrengőtől csak undorodom.
@Görény Jenő: Ami azt illeti, én azért nem adok elvből pénzt, mert tizenéves koromban odaadtam egy ilyen alaknak a szendvicsemet, ami a kukában landolt, pedig jól jött volna nekem ebédre. Azóta csak ételt adok (ha van), de előtte megkérdezem, hogy biztosan elfogadja-e.
A román bérkoldusnál (tudjátok, hullámkartonra fekete tollal írt magyar szöveg, hátul dudorodó tolókocsi támla, meg ilyesmi...) csak a gyerekkel kolduló (román) koldusra vagyok mérgesebb.

Hát érdekes ez a hajléktalan téma... persze tudom h nem illik általánosítani, de igenis zavar ha koszos(abb) a busz... és látszik hogy olyan valaki ült ott aki (lehetőségei/akarata miatt) kevéssé tisztálkodik... És tucat példa van; nyilván mindenki tud még mondani eleget.

Ami eddig nem hangzott el és szerintem egyik legjelentősebb része egyrészt a koldusmaffia, másik meg a nem pénzbeli adományok kérdése.

Előbbiről: kb 4-5 éve szemtanuja voltam egy esetnek. Gyáli úti felüljárón mentem autóval, Lágymányosi híd felé akarok kanyarodni. Kb 6-7 autó áll előttem, és azt látom hogy a Népliget felöl a hídra kanyarodóktól ballag át egy lány a megálló felé (fiatal 22-23 közötti, tábla a kezébe ) oda megy egy viszonylag jobban öltözött (de nem jól öltözött) emberhez, és a táskájába beleszórja a saját táskáját, messziről látszik hogy a pénzt szórja bele. Majd a lány visszaballag a kocsisorhoz és ott már bicegve (!) elkezd megint kéregetni... mindez kb 3 piros lámpa alatt zajlott le (utolsónál tudatosan nem mentem át hogy lássam a z egész jelentet) - tanulságos volt megérte.

Nem igaz hogy a rendőrség nem tudja megfogni, csak akarat kérdése lenne. Ekkor határoztam el hogy nem adok pénz, max ha marad nálam szendvics és nem kérem azt.

Kb egy évvel ez után Moszkva tér, várok ismerőst az óra alatt. Odajön egy hajléktalan, (koszos/ittas/enyhén agresszív) és mondja hogy tudnék-e adni pár forint aprót, mondom neki hogy "nem". Következő hogy, "de ő nagyon éhes, és mindjárt éhen fog halni, ma még nem evett egy falatot se, mert ma senki nem adott még egy zsömlére valót se". Ekkor jutott eszembe hogy aznap valahogy megmarad az szendvicsem, kivettem a táskából és odadtam neki hogy egye meg. Azt az enyhe undort, és "bazdmegkurvaanyádat" amit le lehetett olvasni az arcáról... Aztán valami "köszi" jellegűt (persze nem olyan erélyesen mint a pénzt kérte) oda vetett nekem, majd elindult a mamut felé, kb 2-3 lépés után szétszedte a szendvicset, belenézett és az egészet/(felét?) odadobta egy kutyának...

Szóval ilyenek után nem sok kedvem maradt adakozni... Persze ennek ellenére, szendvics ha marad és úgy alakul még midnig odadom... csak nagyjából sejtem hogy "bazdmeg" lesz a reakció, és vagy kidobja vagy odaadja jobb esetben egy kutyának...

Persze, tisztában vagyok vele hogy sok egyéni sors, s remélem hogy soha nem kerülök ilyen helyzetbe. De úgyvélem hogy a pénzadás nem igazán megoldás. Mert több vándorol rossz helyre.

Nem vagyok a témának szakértője, hogy mit lehet tenni, milyen szociális intézkedések kellenek (azon túl hogy több pénzt XY programba) és mit tehet az egyén, a toleráláson túl (ha nem akar adakozni, bár a többség - ide értve magamat is - lusta és érzéketlen hogy a hajléktalanok problémájával komolyan foglalkozzon).

Három évig dolgoztam egy "jobbfajta" hajléktalan férfiotthonban, a VIII. kerület sűrűjében. A "jobbfajta" azt jelenti, hogy nem csak éjjel lehetett melegedni, hanem nappal is ott maradhattak; minden tiszta volt és rendes; lehetett zuhanyozni; meleg ételt és tiszta ruhát kaphattak a lakók; szociális munkások segítettek nekik talpraállni. Viszont szigorú szabályok is voltak: egyházi intézmény volt, s az alkoholizálást, a lopást és a verekedést nem tolerálták. Nem is kellett, mert rengetegen vártak a mintegy 100 férőhely egyikére. Az ott töltött három év alatt rengeteg hajléktalan emberrel találkoztam. A lakók közül többen is diplomával rendelkeztek, mások évek óta írtak gyönyörű verseket, novellákat. Több olyan lakónk is volt, aki azelőtt vezető állásban dolgozott vagy főiskolán tanított, a rendszerváltáskor elveszítette az állását, új állást nem talált, elkezdett inni, a felesége elhagyta, mély depresszióba süllyedt és az utcán találta magát. Az otthon egyik szabálya volt, hogy az ebédért és a ruháért mindenkinek kellett valamit fizetnie, ha csak 5 forintot is, mert az alamizsna elveszi az ember méltóságát. Görény Jenőnek teljes mértékben hiszek, s javaslom, írjon tovább, ha lehet, készítsen önálló blogot, hogy segítsen szétoszlatni a hajléktalan emberekről kialakult káros és téves sztereotípiákat. Ám azt is megértem, ha úgy érzi, inkább csak "normális" életet szeretne.

@Rich.mond: javaslom, gondold át még egyszer a dolgot.

Mi lenne, ha megkeresnétek az önkormányzatot, a szociális-gondozó központot, nem tudom konkrétan, milyen szervezet van felétek, aki illetékes, vagy segíthetne a megoldásban.

Ami számomra a beszélgetés nagy tanulsága, az éppen az, hogy az utálat, az elutasítás és a másik véglet között van középút, ami a hajléktalanoknak és velük együtt élő közösségeknek is kielégítő.

@Ezerszo: Nézd, ezek nem a szimpi, hanem a folyamatosan ordibáló, baszdmegező, fasszopózó agresszív hajléktalanok. Trógerek. Mégis mit kéne megértenem, vagy átgondolnom velük kapcsolatban?

A létező legkárosabb gondolkodás ez a "középút" baromság. Aki így viselkedik, és egy bokor alá szarik, az megérdemelte, hogy így végezze. Nem szociális, hanem rendőrségi ügy.

@Ezerszo: "az utálat, az elutasítás és a másik véglet között van középút"

Na látod ez a lényeg. Nyilván sok hajléktalan van, aki szívesen kiugrana abból a nyomorúságos helyzetből, amiben van. Sokan vannak, akik próbálnak normálisan élni, - már amennyire lehet -, és megragadnák a lehetőséget ha kapnának.
Ugyanakkor sokan vannak, akik tényleg megrögzött alkoholisták és tényleg állatként viselkednek.

Vannak akik úgy általánosítanak, hogy minden csöves egy mocskos, saját szarában fetrengő dologtalan alkesz, akit el kéne vinni valami táborba követ törni, hogy megtanulja mi az a munka.
Mások meg éppen az ellenkezőjét mondják, szerintük minden hajléktalan áldozat, szegények nem tehetnek róla hogy idáig jutottak, csak a kilátástalanság miatt isznak és természetesen ha segítene nekik valaki, akkor két kézzel kapnának a felemelkedés lehetősége után.

Mindkét véglet erősen általánosítás és mint ilyen, kerülendő. Segíteni kell ezeknek az embereknek és aki tényleg hajlandó tenni valamit azért hogy jobb legyen neki és visszatérhessen a rendes emberek közé, azt minden eszközzel támogatni KELL. Na de VISZONT aki nem hajlandó összekapni magát és még a menhelyen is balhézik, lop, beleszarik a csapba, stb... az ellen fel kell lépni és nem csak elküldeni a menhelyről, de eltüntetni a közterületekről is, mert igenis a rendes embereknek joguk van ahhoz, hogy kulturált körülmények közt utazzanak, fertőtlenítés nélkül leülhessenek egy padra, orr befogása nélkül végigmehessenek egy aluljárón. Hogy miért? Azért mert ezeket mind-mind az ő pénzükből tartják fenn és ezért a pénzért cserében elvárják, hogy kapjanak is valamit.
Lehet arra hivatkozni, hogy a csövesnek joga van úgy élni ahogy akar és ha neki ez az élet tetszik, akkor az az ő dolga. De ha a szabadság joga csak addig terjed, amíg nem korlátozunk ezzel másokat ugyanezen jogukban. Hiába mondanám én, hogy jogom van naponta házibulit tartani és üvöltetni a zenét, attól még megvágnak csendháborításért.

Valami hasonló vonatkozik a csövesekre is. Ha egy önmagára és másokra veszélyes elmebeteget lehet kényszer-gyógykezelni, ha egy kábítószerest lehet kényszerelvonóra küldeni, akkor egy lecsúszott, saját mocskában heverő csövest miért nem lehet arra kényszeríteni, hogy betartsa a játékszabályokat?
Úgy láttam vannak itt többen, akik egyik vagy másik oldalról nézve de igen közelről és igen jól ismerik a problémát. Ők biztosan meg tudnák mondani, hogy mit lehetne tenni ezekkel az emberekkel. Nyilván akinek már szétáztatta az agyát a szesz (van egy eléggé jellegzetes beszédhibája ezeknek az embereknek, hiába tagadják hogy piára kell a pénz, ha alig értem hogy mit mondanak, akkor eléggé egyértelmű a helyzet) azon nehéz segíteni, de legalább akik még csak az elején vannak a folyamatnak, azokat kéne valahogy, -akár kényszerrel-, rávenni hogy változtassanak.
Vagy rosszul látom?

@Rich.mond: nem mondom, hogy el kell fogadni azt a fajta viselkedést, mert kulturált társadalomban nem lehet. De valahol meg tudom érteni őket is. Kíváncsi lennék, hogy sok nagyszájú mit tenne, ha egyszercsak hasonló, totálisan kilátástalan helyzetben találná magát. Vannak elképzeléseim.

@Dupla: Szia, igen ez teljesen más. Ez egy irodalmi folyóirat, kortárs írók-költők írnak bele, illetve vannak szociológiai tanulmányok stb. Én pl. előfizetője vagyok, nagyon színvonalas, tényleg olyasmi, hogy elejétől a végéig el lehet olvasni, és nem giccs. És egy olyan érzés társul hozzá, hogy értelmiségiek mellé állnak az ügynek, és a maguk módján segítenek. Nekem nagyon szimpatikus, majd lapozz bele, ha a kezedbe kerül.

Szép Jó Napot Mindenkinek!

Ezerszónak, Címlaptündérnek és a kommentelőknek is köszönöm a beszélgetést.

Nem, ez még nem elköszönés, csak kaptam valamit, amit illik megköszönni.

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?:
Kérlek, ne legyél kíváncsi, mit tenne a sok nagyszájú!

@Etalon: Dobtál egy olyan labdát, amit szeretnék lecsapni, de remeg a kezem, mert lehet, hogy nagyon rosszul tudom. (ejj, ha tényleg szocmunkás lennék, akkor most tudnám, vagy legalább tudnám, kit kell felhívni gyorsan)

Tudtommal nincs kényszergyógykezelés. Drogosok önként mennek elvonóra és rehabilitációra. Bár az önkéntesség kicsit vicces, ha azt nézzük, hogy a halál laza kórház, és a szigorú tekintetű bíróság illetve az unalmas börtönkoszt közül kell választani.

Elmebetegeknél pedig szakorvosi beutaló van, de ha nincs mellette valaki, aki segítene, akkor lehet, hogy a mentősök nem tudják bevinni. Kimennek az országos jóságos majdnem mindenkit megmentő szolgálat dolgozói a megadott címre, de ha ott nem találnak senkit, akkor nem rendezhetnek bújócska-fogócska versenyt Sopron-Pécs-Nyíregyháza aranyháromszögben, és 100 kilométeres vonzáskörzetében.

Többen kérték Görény Jenőt, hogy írjon a tapasztalatairól. Eszembejutott, hogy olvastam egy nagyon jó könyvet, aminek az írója elmeséli, hogy került az utcára és hogy jutott vissza a társadalomba. Nagyon szépen ír.

Lee Stringer - Grand Central Winter / Fedél nélkül New Yorkban
www.bookdepository.co.uk/book/9780671036546/Grand-Central-Winter
www.atlantiszkiado.hu/konyv.php?ID_konyvek=4027

@Rich.mond: Neked talán azon kellene gondolkoznod, hogy mi a külömbség egy havi nettó háromszáz ezrest kereső, többdiplomás, több nyelven beszélő közgazdász és egy trágyaszagú kukabúvár közt.

Normális esetben fényévek.

De a példát nem én találtam ki. Az az ember valahol ott él a város mocskában. Azt nem tudom, hogy egyik énjétől mennyi idő alatt jutott el a másikig, de azt tudom, hogy hogyan. A dolog sosem képváltás-szerű. Mindig vannak fokozatok. Lehet, hogy néhány fokozat kimarad, és lehet, hogy az egész napok alatt zajlik le, de ez akkor is egy folyamat. Azt én sem tudom, hogy most hogyan lehetne megmenteni. Lehet, hogy sehogy. De voltak olyan pillanatok, amikor még lehetett volna.
Tulajdonképpen én csak azt szeretném elhitetni? megmutatni? (nem tudom, melyik a helyesebb kifejezés) hogy sem az 'undorítóféreg' sem az 'önhibájánkívülatársadalomáltalmegnyomorítottlélek' sztereotipia nem fedi a valóságot.

@ez a gyerek ez nem viccel: Köszönöm. Szeretek olvasni, és ezt még nem olvastam. Azt viszont már így előre le merem fogadni, hogy sokakban azonnal felmerül néhány gondolat:

-Nú Ork az nem Budapest.
-Egy sikersztori milliónyi büdös ellen. Szép arány.
-Sosem élte meg, csak kitalálta, hogy írjon egy bestsellert.

@jane_eyre: Ahol én laktam egy ideig, az a harmadik kerületi Máltai-szálló. Nekünk reggel ébresztő volt, és ébresztő után rövid idő alatt el kellett menni. Este időre vissza kellett érni (kivéve a Két Albert, Giovanni a Törpecigány, és a Tanár úr meg még páran. Ők ugyanis dolgoztak. Bejelentve, lepapírozva) Aki ivott, azt onnan is kirakták.

@Görény Jenő: OK. engem meggyőztél. Ezzel az egy mondatoddal. Te még annyira sem voltál soha kilátástalan helyzetben, mint én.

@ez a gyerek ez nem viccel: George Orwellnek is van hasonló témájú regénye. Nem tudom (pontosabban nem emlékszem), hogy önéletrajzi ihletésű-e vagy sem.

@Kangörény_: Találtam egy levelet, amiben lelepleznek. A levél lényege tulajdonképpen csak egy YouTube link:

www.youtube.com/watch?v=66amTei75_U

És valóban, a levélíró megtalálta az álarcomat :)
De azt továbbra sem tudja, hogy ki tartja maga elé az álarcot.

Akiket ez nem is érdekel, azok előtt emelem a kalapom :) Köszönöm.

@Görény Jenő: szerinted egy notórius hazudozó "valódi" személyére ki lenne kíváncsi?
Viszont eme hozzászólásod azt is elárulja, hogy téged kurvára nem érdekelnek a hajléktalanok. Csak játszadozni akartál egy kicsit. Enyhén szólva gusztustalan. Akár a főnéni vagy, akár a szent(khm :DDD álszent)atya...

@Görény Jenő: köszönöm a választ, értem én hogy mire gondolsz és igazad is van. Gyenge a rendszer.
Én nem feltétlenül azokra az esetekre gondoltam amiket te említesz, hanem inkább arra, hogy bizonyos esetekben azért tesznek megelőző lépéseket, míg a hajléktalanok esetében nincs ilyen.
Ha valaki mentálisan annyira zavart, hogy kezd veszélyessé válni, akkor van rá jogszabály (még ha annak végrehajtása nem is egyszerű) hogy akár kényszerrel is, de bekerüljön egy intézetbe.
Hasonlóképpen a drogosnál is van jogszabályi lehetőség, hogy elvonókúrára küldjék a delikvenst (az önkéntesség csak látszat, az általad is említett ok miatt)

Egy hajléktalan esetében nincs ilyen jogi lehetőség. Vannak szervezetek, akik segítenek annak, aki igényli a segítséget, de olyan nincs, hogy ha egy csövest már 10-edszer szednek le a buszról a végállomáson úgy, hogy részegen maga alá hugyozva alszik, akkor valamit lehessen vele kezdeni. Talán követelhetik, hogy a tisztítás költségeit térítse meg, de hátrányos helyzete miatt nincs az a hivatal, ami akárcsak megpróbálna egy hajléktalanon pénzt behajtani. Hasonló okból nem tudnak vele mit kezdeni az ellenőrök sem. Leszállítják? Megvárja a következőt és megy vele tovább, így már két jármű utasainak elrontva a napját (ismétlem, itt most nem általánosan "A csövesek"-ről beszélek, hanem arról a fajtáról, aki annyira koszos-büdös, hogy ha a csuklósbusz elején felszáll, a leghátul ülőnek is felfordul a gyomra).

Szóval könyörgöm, ne hagyjuk már idáig eljutni az embereket és ha maguktól nincs annyi eszük hogy elkerüljék ezt a csapdát, akkor hassunk rájuk erővel.

Buszon utazó hajléktalanokat az ovis nagylányom elég érdekesen rendezte le fejben.

Egy alkalommal megkérdezte tőlem, hogy akik ott hátul ülnek, azok büdösök? Mondtam neki, hogy igen, mert tényleg azok voltak. Néhány nappal később egy majdnem üres buszra sikerült felszállnunk, és én a hátsó részen már ültem is volna le. Lányom rámszólt: NadeApaaa! Nem akarok büdös lenni. Üljünk elöl. Egy másik alkalommal meg a sofőr mögötti ülésen foglalt helyet egy enyhén ittas honpolgár a batyujával egyetemben. Kicsi lányom vakmerően rászólt: Bácsi, menjél szépen hátra! Olyan buta vagy. A büdösök hátul utaznak.

@Etalon: Most nagyon embertelen dolgot fogok írni. És Sixx! tudni fogja, hogy na ugye, Ő megmondta!

Biztosan lehetne valami kényszer-gyűjtőt létrehozni az abszolút mocsárban élőknek. De aki idáig eljutott, annak már nem sok van vissza az életéből. Lehet, hogy naiv vagyok, de a problémát ott kellene megfogni, ahol kezdődik, nem ott, ahol véget ér. Szerintem arra kellene figyelni, hogy ne legyenek többen azok, akik a legalját jelentik még a hajléktalanoknak is. És talán az lenne a legfontosabb, hogy megtaláljuk az emberi sorsokban az egyedi, emberi mintát, és ne mindenkire érvényes szabályozásban gondolkodjunk.

@Görény Jenő: Én meg az álarcról nem gondoltam, hogy az kérdés. :)

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?: nem értem, hogy mire alapozod a véleményedet...

@Görény Jenő: Így van, amikor már széjjelment a hasnyálmirigye, elfolyik lassan az agyveleje, aki karácsonyra befogadja lakásba, azt balféket [a lakását lényegében...] eladja tízezerért a lakásmaffiának, és amikor megkérdezi a csávó, mért tetted ez testvér, olyan jól elszavalgattunk József Attilát.. azt mondja röhögve: "Hogy rohaggyá el úgy, mint én, azért!" Szóval tényleg még az elején kéne megfogni...

Tán címlapos lett ez is, hogy ennyi kedves fórumozósbetegségben szenvedő össze tudott jönni, pl én?

@Görény Jenő:
és másoknak is
frickzenekar.blog.hu/2010/06/03/csarlipeker_budapesten_2005

@TH: már tegnap is próbáltam finoman célozgatni rá, hogy ismerem a kis görényt. De gondoltam, ha valóban az a célja, hogy a hajléktalanok témájával foglalkozzon, akkor nem rondítok bele a játékába, sokan vannak az utcán, akiken segíteni kellene. Ellenben ma kiderült, hogy az egész csak és kizárólag arról szól, hogy másokat szopatni próbáljon és ő jól szórakozzon az elhülyített olvasókon.

ui: azt nem tudtam, hogy Kazal László volt hajléktalan is... ha így is volt, akkoriban _talán_ valamivel egyszerűbb dolga volt egy visszakapaszkodni próbáló, viszonylag fiatal embernek. Egészen más volt az a világ, mint a mostani.

@Thresher: Most találtam meg a sörözős történetet. Lehet, hogy nem visszafelé kellett volna olvasnom a kommenteket?

Lehet, hogy jól láttad a helyzetet, de felvázolnék egy másik nézőpontot is.

Ismertem több olyan kéregetőt, akik az őszinteség látszatát lovagolták meg. Nem ittak (vagy csak nagyon keveset), de tudták, hogy a legtöbb rendes ember szemében minden kéregető hajléktalan alapból alkoholista is. Rájöttek, hogy ha azt mondják, hogy 'Kérek pénzt. mert éhes vagyok!' akkor az hiteltelen. A következő szöveg, viszont megindít néhány embert :'Ne haragudjon, én nem kertelek, alkoholista vagyok. Tudna nekem adni egy kis aprót? Piára kellene. Majd iszok az egészségére a kisasszonynak.' És ez sokakat meghat. Az őszinteségnek nagyobb a vásárlóértéke, mint az éhségnek.

Ehhez vegyük hozzá azt az adakozó embert (itt feljebb is akadt már ilyen) aki nem ad pénzt, csak szendvicset.

Ha egy 'őszinte alkesz' találkozik egy 'pénzt nem adok' típusu rendes emberrel, akinek aznap fergeteges jókedve van, akkor előfordulhat, hogy a rendes ember kivesz a hátizsákjából egy márkás sört, és odaadja: 'Tessék, adok én piát, de pénzt azt ne kérj!' És ha az 'őszinte alkesz1-nek még van humorérzéke, és tudja értékelni a dolgot, akkor felfüggeszti a koldulást, és élvezi a minőségi sört, a napfényt, a világot.

Persze lehet, hogy tévedek. Kicsit sajnálom, hogy nem beszélgettél el vele :)

@Görény Jenő: hát ezt mondom én is : "Szóval könyörgöm, ne hagyjuk már idáig eljutni az embereket és ha maguktól nincs annyi eszük hogy elkerüljék ezt a csapdát, akkor hassunk rájuk erővel."

Ez lenne a lényeg. Amint írtad is, ez a lecsúszás egy folyamat. Először munkanélküli lesz az illető, aztán elveszti a lakhelyét, stb.
Itt lehetne, vagy inkább azt mondom kéne beleavatkozni a dolgokba. Persze mondhatjuk hogy nehéz 10 millióból kiszűrni a veszélyeztetett személyeket, de ha csak egy részüket sikerül, már az is eredmény. Vannak nyilván tipikus viselkedési formák, amik ezt a folyamatot végigkísérik, attól kezdve hogy az illető segélyekért folyamodik, azon keresztül hogy sorban áll ingyenebédért meg rendszeresen viszi visszaváltani az üvegeket, egészen addig, amikor elkezd részegen aludni az aluljáróban. És ezek csak azok, amiket én mint laikus így hirtelen összeszedtem. Aki nap mint nap hajléktalanokkal foglalkozik, vagy maga is az volt, az biztosan több oldalas listát tudna írni arról, hogy milyen fokozatai vannak a lecsúszásnak és melyiket miről lehet felismerni.

Szabályzást csak mindenkire érvényeset tudsz csinálni, max azt mondhatod, hogy aki együttműködik annak ez meg az jár (segítség), aki meg nem, annak meg más (pl. kényszer-alkoholelvonó). Egyedi sorsokkal akkor tudsz foglalkozni, amikor már ott ülsz az emberrel és megbeszéled vele hogy honnan jutott oda ahol most van és hogyan juthat vissza. A jelenlegi szabályokkal az a baj, hogy ha nem akarja a dolgot, akkor "aviszonlátásra" és mehet vissza az utcára.

Korábban írtam, hogy egy haveromnak egy kicsit a hóna alá kellett nyúlni anno. Vannak akiknek nincsenek barátai, akik a helyes irányba tereljék ha rosszfelé indul. Lennének olyan civil szervezetek, akik ezt szívesen megtennék (és biztosan teszik is), de a lehetőségeik nem csak anyagilag, hanem jogilag is korlátozottak. Lehetne egy állami szerv (mondjuk a gyámügyesek mintájára) ami ezeknek a szervezeteknek a javaslata alapján foglalkozna egyes emberekkel (akik mondjuk még csak nemrég kerültek az utcára) és velük kötelező lenne együttműködni és mondjuk alkohol elvonókúrát is előírhatnának.
Igen, az alkohol. Az általad a hajléktalanok legaljaként hivatkozott csoport tagjai tényleg szinte 100%-ban alkoholisták (és miattuk hiszik sokan, hogy minden hajléktalan az) és bár lehet hogy a hajléktalanok teljes számához képest ők kevesen vannak, de az átlagember számára (főként a nagyobb városokban) még ez a szám is elviselhetetlenül magas. Velük már nem nagyon lehet mit kezdeni és abban is igazad lehet, hogy nekik már nincs sok hátra, de mivel évről-évre érkezik az "utánpótlás", a számuk nem fog csökkenni. Na ezt az utánpótlást kell megszüntetni, ha másképp nem megy, akkor erővel.

@Sixx! Anyádat is nyuggernek hívod?:

Lenne egy kérésem: Ha tudod, hogy ki vagyok, akkor kérlek írd meg az exhomeless@gmail.com -ra! Esetleg megírhatod azt is, hogy Te ki vagy. Megírhatod azt is, hogy hol és hogyan buktam le.

Itt nem akarok veled harcolni. Természetesen Kazal László nem volt hajléktalan. Természetesen a kupléjából vett név csak egy álarc, egy fikció.
Ne haragudj, de amiket írsz, azt amolyan 'nyúl-kiugrasztós-próbálkozásnak' érzem. Ha rádhagyom, akkor ugye notórius hazudozó vagyok, ha vitába szállok veled, akkor meg könnyen elárulhatom a valódi énemet. Pedig azt tényleg szeretném titokban tartani. Bár lehet, hogy már tényleg elrontottam :(

@Etalon: Valóban.

Mondjuk érdekes harc lenne az emberjogi aktivistákkal. Ők ugyanis rögtön megjelennének, hogy milyen tűrhetetlen álláspont olyan embereket kényszeríteni, akik nem követtek el semmilyen törvényszegést!
És ott van a dolog másik oldala is: Akadnak szép számmal alkoholisták a rendes emberek közt is. Ha egy rendes embert ki akarnék szakítani a családjából, a megszokott életéből, és kényszer-elvonóra küldeném, akkor az veszélyes lenne, mert lehet, hogy amíg alkoholista, de elvégzi a munkáját, addig a cég megtűri. De ha kiesik a munkából, mert megy elvonóra, akkor kirúgják. Tönkre lehet tenni egy családot. Ha pedig a kényszer csak azokra vonatkozna, akik az utcán élnek, és alkoholisták is, akkor jönnének az üvöltők, hogy 'Kettős mérce! Fújjj!'

@Görény Jenő: én azokat az "őszinteség látszatát meglovagoló" emberkéket utálom, akik rendesen felöltözve, nagy csomagot cipelve bizonygatják kétségbeesve, hogy ellopták a pénztárcájukat és szeretnének hazajutni valahogy. Még a címedet is elkérik, hogy majd visszaküldik a pénzt.

Amikor Bp-re költöztem, akkor első héten megtalált egy ilyen a Déli pályaudvarnál, adtam is neki egy 500-ast. Aztán később még vagy 3x próbált meg ugyanezzel a dumával lehúzni ugyanott. Nem értette, hogy miért röhögöm szembe.

Amúgy egy bizonyos kor felett a Kazal művészurat illik azonnal felismerni, - még egy ilyen aprócska kép alapján is. A fiatalabbaknak mnetességük van.
Amúgy egy olyan világban, ahol jórészt banki hitelek alapján élik a polgárok az életüket, - vagyis a lakás, az autó és egyebek nem a tulajdonuk - szinte tartalékok nélkül, szóval egy egy ilyen világban bárkiből lehet hetek alatt csillagszálló tulajdonos.
Kivételesen minden, azaz minden hozzászólást elolvastam, jelentős tekintettel arra, hogy nem sok kellett ahhoz, hogy konkrétan beleszaladjak egy ilyen tulajdonlásba.
Így aztán nem foglalkozok azzal, hogy ki, milyen helyesírással kerül az utcára, - mert jó helyesíróval is előfordul az ilyesmi.
Az, hogy Görény polgártárs milyen igaz önéletrajzi elemekkel bír e tárgyban se annyira érdekes, mint inkább érdekes az, hogy jól ismeri ezt a "cénát".
Emelett Six hozzászóló véleményei se maradtak nálam észrevétlenek.
Ettől függetlenül az üveges tekintetű, állati szinten sodródó embernek kinéző állatokat önvédelmi reflexek okán kerülöm.
Fentiek csak a véleményem.

@Görény Jenő: na igen, ez egy érdekes kérdés. Ha úgy vesszük a kábítószer fogyasztók közt is vannak rendes emberek, akik csak alkalomadtán szívnak el egy-egy vicces cigit, mégis üldözik, mert az a hivatalos álláspont, hogy a drog függőséget okoz és ezért már csírájában kell elfojtani a folyamatot.

@Görény Jenő: Látásból lehetett ismerni, nem tarhálni szokott, hanem leül a fal elé, és kirak egy dobozt...ennyi.

Nekem az volt a szép látvány, hogy szó szerint sütkérezett a napon, élvezte a jóidőt. Mert miért ne?

@Thresher: Pardon!

Nem megkérdőjelezni akartam a történetet, csak játszottam a lehetőséggel.

Köszönöm a kiegészítést.

@Görény Jenő: Nincs miért elnézést kérni...

Ezt az egész hajléktalan-problémát olyan egyszerűen meg lehetne oldani állami bérlakások építésével, hogy szerintem szándékosan nem teszik. Nem kéne nagy lakásokat építeni, elég lenne egy 15-20 nm-es szoba vécével és zuhanyzóval, amolyan kollégium-szerű épületekben. Egy egyedülálló embernek nem kell nagyobb tér. 5-10-15 ezer forintos bérleti díj, és előre fizetős, pénzbedobós víz-villany-gáz. A földszinten mindjárt berendezhetnének egy szobát egy körzeti megbízottnak és egy szociális munkásnak, a folyosókra meg tehetnének kamerát, hogy ne legyen balhé. Az ilyen építkezések munkahelyeket teremtenének, és az egész projekt olcsóbb lenne, mint hónapokig fektetni a hajléktalanokat a kórházakban az elfagyott lábukkal, a zsugorodó májukkal, meg a TBC-jükkel, amíg meg nem halnak. Biztos vagyok benne, hogy a hajléktalanok 90%-a bevállalná a nem-balhézós életvitelt a lehetőségért, hogy legyen egy szobája. Innen lenne lehetőség visszakapaszkodni a társadalomba.

@hirokin: ez részben jogos, de mit gondolsz, hány nemhajláktalan is van, akinek szintén nehezen vagy sosem lesz lakása? egy pályakezdő fiatal is szívesen bérelne 5-10k forintért egy 25 m2-est. Nekem most, 7 év közszolgálat után, még elég fiatalon (31) sikerült kijárnom (nincs hátszél) egy 40m2-es 1szobásat 5 évre, havi 6k forintért, persze ez Komlón értendő, Bpesten vagy akár Pécsett ez sokkal több lenne, de ez azért már valami.

@vészmadár (pica pica): Igen, a dolog lényege pont az lenne, hogy _bárki_ bérelhessen nagyon olcsón nagyon pici szobát (ekkora helyen csak egy ágy meg egy asztal fér el, gyereket nevelni, mással együtt élni ekkora helyen nem lehet). A hajléktalanprobléma nem ott kezdődik, hogy 50 évesen elveszíted a munkahelyed, elválsz, inni kezdesz. Ott kezdődik, hogy huszonévesen munkát vállalsz, és a minimálbéred 3/4-e az albérletre megy el. Nem tudsz félre tenni, nincs tartalékod, és ha az utcára kerülsz bármi miatt, nincs hová fordulnod. Az ilyen bér-szobák hatalmas segítséget jelentenének minden bajba került embernek, és nem kerülnének olyan sokba. Ha gyorsan szükség van rá, akár leromlott állapotú házakban, elhagyott gyárépületekben is ki lehetne alakítani őket, vagy közmunkásokkal felépíteni. Milliárdokat dobunk ki lakáscélú támogatásokra, ez pedig olcsóbb lenne, hatékonyabb, az építkezés munkahelyeket teremtene, lehetőséget adna a teljes lecsúszás elkerülésére.

Valamiért mégse építenek ilyeneket.

@vészmadár (pica pica): Havi 60ezer egy önkormányzati bérlakás????? Megáll az eszem. Ennyiért már piaci alapon is bérelhetsz, még Bp-en is. Ez irdatlan magas ár.

@hirokin: nem, 6ezer, nekem a k az kilo, azaz ezer:) nem drága. Az albérlet az olyan 25 körül van már Komlón, pécsett olyan 40ezer.

ha 60ezer lenne, nem lehetne megfizetni:)

@Görény Jenő:

Kedves Jenő!
Nagyon sok érdekes és megfontolandó dolgot írt, és sokszor úgy éreztem nem hiányzik az empátia sem a hozzászólásaiból, mégis végeredményben azt hiszem valami, talán a személyes érintettség, félreviszik önt több dologban, például az egyéni felelősség kérdésében.
És sajnos a hozzászólók többsége ezzel igazoltnak látja a ma már általános vélekedést, miszerint mindenki maga a felelős, a sorsáért; maga tehet róla ha hajléktalanná válik. Ráadásul a megfogalmazásai is folyamatosan azt erősítik, hogy a társadalommal minden rendben van („rendes emberek”)…
Én úgy érzem a hajléktalanná válás egy nagyon összetett és sokrétű folyamat, aminek sok oka lehet (kedves öreg fizikatanárom mondta: aminek csak egy oka van az meg sem történik), de mindenképpen csak akkor érthető, ha megvizsgálja az ember ezeket az okokat.
Szóval ez a téma visszanyúlik egészen a sors, a karma, a szabad akarat. az eleve elrendeltetettség kérdésköréig, illetve másik oldalról pedig a tudományos személyiségfejlődési, krízispszichológiai, illetve általában a pszichológia elméleteket, valamint a társadalmi (ne adj Isten történelmi) folyamatok magyarázatait érinti.

A válasz attól fog függeni, hogy miként értelmezzük a fenti fogalmakat, illetve milyen az aktuális világképünk (persze, ha hisz valaki valamelyik konkrét elméletrendszerben vagy tanításban, annak könnyű a dolga, de én most a kérdésre választ kereső szemszögéből fogom vizsgálni ezt az egészet).

• Egy ember akkor lesz hajléktalan, ha „szociális beágyazottsága” addig csökken, - magyarul lassan elveszíti barátait, elválik a feleségétől, összeveszik a rokonaival, elküldik a munkahelyéről, meghalnak a szülei -, míg végül már nem tud kihez fordulni segítségért. Persze ez még mindig ordenáré leegyszerűsítés, és ez a folyamat nagyon sokféleképpen mehet végbe, de nagyjából ez a legfontosabb. Kezdetben ugyanis, gyermekkora végére, mindenkinek, van legalább egy minimális társadalmi beágyazottsága, vagyis van legalább egy ember, aki ismeri őt és akitől segítséget kérhet. Ez Magyarországon (talán egy-két kirívó esettől eltekintve) így van (még az ebből a szempontból legveszélyeztetettebbek, az intézetben felnőtt gyerekek is számíthatnak valamilyen mértékben volt intézetis társaikra és nevelőikre, + van még némi segítség a társadalom részéről is az élet indításhoz számukra), de persze a világ sok országában gyermekek milliói élnek az utcákon.
• Tudományos szempontból vizsgálva azt, hogy miért veszíti el valaki a társadalmi beágyazottságát, a következőképpen fest:
Először is, az egyén fejlődését (főleg a kora gyermekkori szakasz a döntő) elsősorban a környezeti tényezők másodsorban öröklött hajlamok alakítják. (Ma már a tud. elméletek többsége elfogadja a környezeti hatások elsődleges szerepét, de a józan ész is könnyen beláthatja ennek valóságát: a legjobb magból sem fejlődik ki teljes pompájában az a növény amelyik „a génjeibe van kódolva”, ha fejlődése során valamiből hiányt szenved – vagy stressz éri.) Ebből az következik, hogy a saját személyiségünk, és sorsunk alakulását, - legalábbis gyermekkorunk végéig – nem mi irányítjuk. Azt pedig, hogy mi történik az emberrel kamaszkora után, igen nagy mértékben függ attól, hogy miként alakult sorsa és személyisége addig. Aki nem kapott szeretetet, akit bántottak és ezért elveszítette bizalmát az emberekben, aki sok rossz mintát tanult, akinek lehetősége sem volt megismerkednie a világ, az élet és önmaga valóságával, aki nem tanulhatott, aki nem olvashatott, aki nem játszhatott szabadon és ezzel intellektuális fejlődését is korlátozták, aki érzelmileg egy négy -ötéves gyermek szintjén rekedt, mert akkor erőszakolta meg az apja és az akkor és azóta érzett rettegést a tudatalattijába száműzve személyiségfejlődése teljesen eltorzult, de már csak az is, akinek nem magyarázták szeretettel és odafigyeléssel, hogy mitől nő a virág, és mitől repülnek a madarak, mert a szülők saját problémás életútjuk és személyiségük miatt nem tudták mi a feladatuk, vagy nem tudták megtenni azt … nos mindezek az emberek sérültek. Olyan hátrányokkal indulnak, amik sokszor elképzelhetetlenek egy „szerencsésebb” ember számára. Ez azt jelenti, hogy az őket érő gondokra-bajokra nem fognak tudni megfelelően reagálni, illetve a reakciójuk egyenes következménye lesz az addigi életútjuknak. Segítség híján többnyire egyre jobban elveszítik a reményt, kapcsolataik fellazulnak, kiüresednek, végül megszűnnek. Teljesen egyedül, pedig még egy optimista, életerős ember is csak addig tudja biztosítani az egzisztenciáját, amíg nem éri őt valami baj.

-Ezen kívül mind a szociológia, mind a történelemtudomány számtalan módon alátámasztja a társadalom felelősségét az emberek közötti kapcsolatok csökkenését és kiüresedését, az elidegenedés növekedését és mind direkt, mind indirekt módon is a hajléktalanná válást illetően is.
Szóval a tudományos megközelítés semmiképpen sem az egyént teszi felelőssé. A vallások és sprirituális/misztikus megközelítések alapvetően megint csak nem, igaz erről már szinte értelmetlen is beszélni a hitbéli zűrzavar, a „valláskárosultság” mai időszakában.

Ha ön saját egyéni tapasztalatai , vagy valamilyen forrásból, illetve elmélkedése során a fentieket cáfoló ténnyel találkozott volna, az nagyon érdekelne!

Végül következzen néhány kérdés, mert azok visznek előrébb bennünket:

Vajon, a lelki sérülések és a lelki sérültek kezelése nem lenne ugyanolyan feladat, mint a testi sérüléseké?

Ha eltörik a lába az embernek és utána nem kap megfelelő ápolást (nem tehermentesítik a sérült végtagot, és közben nem gondoskodnak rólad, mivel magad ekkor képtelen vagy saját ellátásodra ), nem-vagy rosszul fog összeforrni és nyomorék lesz: nem lehet, hogy egy „lelki törést” is tehermentesíteni kell, és hasonlóképpen ápolni az azt elszenvedőket, mert máskülönben a személyiség is maradandó torzulásokat szenved?

Ha ma már megpróbáljuk a testi és szellemi fogyatékkal élők hátrányait kiküszöbölni (miközben régen egy testi/szellemi fogyatékos szinte mindenképpen az utcára került, mert a testi/szellemi rendellenességeket is a gonosz művének tekintették), akkor nem kellene a lelkileg megnyomorodott emberekkel is hasonlóképpen bánni?

jean-sol

@Delfinci: Nekem jo ideig (30 eves koromig) csak szakmunkaskepzom volt. Megsem hiszem, hoyg a magyar atlagnal (vagy legyen a magyar _erettsegizett_ atlag) kevesebb es/vagy "rosszabb minosegu" konyvet olvastam pl.

Nekem az az erzesem, kornyezeti "artalom" lehet. Nagyszuleim parasztemberek voltak, de szerettek olvasni (amikor idejuk futotta ra), anyam erettsegiig vitte, apam szakmunkas, de mindketten olvastak estenkent, ha csak Kolibri konyveket is :)

Szoval biztos nagyobb aranyban talalhato a magasabb vegzettseguek kozott olvasottab (es ezaltal nagyobb szokinccsel rendelkezo, magat jobban kifejezni tudo (huh...) ) ember, de nem torvenyszeru, hogy csak igy lehet.

@Görény Jenő: Jaja, hozzam is jott mar oda egy srac (nem volt idos, max. 30), hogy gyerekkoratol nevelointezet, aztan hajlektalan es nagyon szomjas, nem adnek par Ft-ot. Rogton adtam.
Hazunk elott volt egyszer harom srac (WC-re a hajlektalan orvosi rendelobe jartak, napi 1-2 liter bort ittak, de csak uvegest, semmi gond nem volt veluk), ha volt hasznalt ruha vagy agynemu, vittem nekik, aztan a tombhazmester elzavarta oket :( Lepcsohazban is hallottam mar hangos horkolast, gondoltam, vmi szerencsetlen a teli hideg elol behuzodott (nem felteteleztem, hoyg a hatodikon vmelyik szomszed maradt kint, plane nem tobb napig). A kutyasetaltato helyen evekig elt egy ferfi, mindennap masik ruhaban (najo, 4-5 ruhaja lehetett), egyszer beszeltem vele, szinten rendszervaltas ota hajlektalan (elotte munkasszallo), fokent kutyasetaltatasbol el, nem is koldult, inkabb a beszelgetesre vagyott.

Aztan persze en is naponta latom a gyerekkel koldulot, a benat meg a tobbit es lattam a Ciganyok ideje cimu filmet, ahol ezt is megertem (bar nem adok nekik) es idonkent ejszakai buszon utazok egyutt...hmmm...kisse mosdatlan utitarssal is.

Szoval vannak nalam is tapasztalatok boven vegyesen, alapbol nem itelem el, mert hajlektalan, de ha a kuszobomre szarna, akkor megvernem, ilyen egyszeru. Bar, asszem csak gumikesztyuben inteznem a verest is...

@Görény Jenő: Tanuld meg, ezzel a csokaval nem vitatkozunk. Minden, ismetlen _minden_ cimlapos blogban ott van a kommentje, legyen szo az angoranyulak parzasi szokasairol vagy Verne kedvenc etelerol. Legjobb, ha nem is reagalsz a kommentjere, mintha ott sem lenne.
Szamomra a masik ilyen erdekes alak meg az alabbi:
blog.hu/user/241796/tab/activity

Na, szinten az a kekec fajta, aki olyan, mint egy faltoro kos.

@vészmadár (pica pica): naja. 35 evesen budapesti baratno, igy mar _felig_ sajat lakas, elkoltozhetek a szuleimtol. Ha most kidobna, akkor
1. hajlektalansag (najo, talan a ceg irodjaban par honapig meghuzom magam)
2. alberlet. Hirtelen nehez talalni.
3. hazamegyek szulovarosomba (Pecstol nem messze :) es minthogy ki van zarva, hoyg Linuxos rendszergazdat keressem egy ceg, vagy munkanelkuli leszek (segely: 25e havonta) vagy mondjuk talalok egy adatrogzito allast minimalberert.

Szoval, 40 evesen sem olyan biztos az a szep jovo...es tisztaban vagyok vele, hogy barmikor lehet gond.

Celtic: Köszönöm a figyelmet.

@jean sol partre:

Megpróbálok válaszolni a frissen indított blogomban.
exhomeless.blog.hu
Nem lesz egyszerű. Talán nem is sikerül. Egy biztos: mindig, minden egyes szavamnál előfordulhat, hogy tévedek, hogy nincs igazam. Tulajdonképpen én nem értek ehhez az egész hajléktalan kérdéshez. A társadalomhoz meg végképp nem értek. Csak írok.

@Görény Jenő: Voltakeppen mindenkivel elofordulhat. Csak nagyon kevesen hajlnadoak ezt beismerni - nemhogy masok elott, maguk elott se...

Na, nezzuk az uj blogot, koszi!

Na most nem leszek népszerű itten, de :
A társadalom perifériájára kényszerült? Honfitárs?
Szerintem meg az összes csak buta agresszív - majdnem azt írtam hogy állat, de az degradáló lenne az állatok nevében - aki szarik a társadalmi normákra, mert úgy érzi megteheti. Aki nem akar és nem is fog tenni sem magáért sem másért, mert neki így is jó. Mert úgy érzi érinthetetlen. Mert úgy is van. A rendőr nem foglalkozik vele, a BKV-n megtűrik, az emberek beletörődtek hogy köztünk van-vannak...de nekem ne jöjjön senki azzal hogy jajj szegények.
Lehetnek-e elvárásaink? Talán egykettő : tegyen önmagáért és tegyen a világért. Ha már embernek született, talán viselkedhetne úgy is. Munkával, gondolkodással, alkotással. Vagy csak azzal hogy hetente kétszer lefürdik a Keletiben...

@Martinkóné Szőgyi Marika: nem szoktuk a kommentelőket népszerűség szerint pontozni, várjuk mindenki véleményét.

@Martinkóné Szőgyi Marika: Nálunk a moderál gomb dísznek van, nem moderálunk, de érdekes, nincs is rá szükség. A kommentekben mindenki elmondja a véleményét is (vagy puszipacsizik meg egyéb módon offol : ) )és ezek pl lehetnek népszerűtlenek ÁMDE mégis.. mi volt az a régi kifejezés? Építő jellegűek.
A megoldhatatlannak látszó társadalmi kérdések esetén főleg nemnépszerű felvetések lehetnek alkalmasak a meglábaláshoz.

@magyar-magyar szótár: meglábalás. Igen, lehet.
De vajon ér-e az valamit ha beszélünk róla? Két hasonló dolog ami eszembe jut : foci és cigányság.
Mindenki tudja hogy nem jól van ahogy van. Mégis akinek lenne hozzá "hatalma", eszköze az nem tesz semmit azért hogy jobb legyen a helyzet.
Pedig mindenki beszél róla, sőt sokan tudni vélik a megoldást is.

@Martinkóné Szőgyi Marika:

Bezsélünk valamiről, és nem változik semmi.
Nem beszélünk róla, és nem változik semmi.

Ha ebből egy egyenletet szerkesztek, akkor kijöhet az, hogy beszélünk valamiről, az ugyanolyan, mintha nem beszélnénk róla. Csakhogy ez egyszerüen nem igaz. Hiszen ha valamiről nem beszélünk, akkor egy kis punnyadás után előállhat valaki a következő baromságok valamelyikével:
-Senki sem beszél róla, tehát senkit sem zavar
-Senki sem beszél róla, tehát nem is létezik.
-Senki sem beszél róla, pedig tavaly még milyen sokan hőzöngtek. Megoldottuk!
-Senki sem beszél róla (elítélőleg, csak megértően, helyeslően, tutujgatva), mert az embereknek ez tetszik.
És én egy fantáziatlan barom vagyok. ennél sokkal cifrábbakat is ki lehet okoskodni abból, hogy a zemberek nem beszélnek valamiről.

Beszélni kell, Írni kell, és reménykedni abban, hogy a probléma legalább látható, és körüljárható marad, és talán lassacskán változik, átalakul. Azért mondom azt, hogy változik, átalakul, mert a problémák megszűnésében, hirtelen megoldódásában nem hiszek. addig kell ütni-rúgni, amíg olyanná nem válik, amit már lehet kezelni!

@Dupla: tavaly fizuemelést kértem. Azt mondta a főnök, beszéljünk róla. Megbeszéltük.
Két hét múlva mondta hogy folyamatban.
Egy hónap múlva mondta hogy már csak két aláírás hiányzik.
Másfél hónap múlva mondta hogy túl sok, visszadobták, kettévesszük.
Megbeszéltük a kétlépcsős változatot.
Két hét múlva mondta hogy folyamatban.
Egy hónap múlva mondta hogy már csak két aláírás hiányzik.
Megint másfél hónap múlva mondta hogy visszadobták, mert válság van.
Egy hónapon belül találtam másik munkát több pénzért.
Felmondtam, azzal hogy ha megkapom a beígért pénzt akkor maradok.
Egy hét múlva hívott a személyügy hogy írjam alá a fizuemelést.
Ennyit arról hogy beszélünk....

Ez a történet némiképp ellentmond annak, amit fent állítottam, de némiképp alá is támasztja amit mondtam. Ellentmond, mert egy hirtelen változás oldotta meg a problémát (másik állásajánlat)

De vajon mi történt volna, ha csak egyszer az elején említted meg a fizetésemelési igényedet? Ha hosszas hallgatás után állsz elő azzal, hogy vagy emelnek, vagy mész a konkurenciához? Akkor is emeltek volna? Vagy elengedtek volna a másik céghez?

Azt én sem mondtam, hogy pusztán a folyamatos beszéd bármit is megoldana.

@Dupla: na most ebből nekem két dolog jött le :
1, hogy elismered hogy a beszéd semmit sem ér, de nem akarod tudomásul venni.
2, ezt még megtetézed azzal, hogy egy teljesen egyértelmű dologra rákérdezel. Elárulom neked a választ bár szerintem tudod : akkor is emeltek volna. Utólag mindig tudnának emelni. Nem egy példát tudok rá. Viszont nem az volt a célom hogy lelépjek, csupán tudtam hogy alul vagyok értékelve anyagilag és a cégnek meg bele kell hogy férjen.
Korábban eljátszottam ezt a variációt is egy másik cégnél, viszont akkor tényleg menni akartam. És mentem is. Csak egy idő után már unalmas hogy mindig új helyre menjek ha előrébb szeretnék jutni. Bocs az offért, látom elvittem rossz irányba a témát.

Na, most irigyellek :)

Sok ember van ugyanis, akik ha csak úgy bejelentenek egy ilyen szitut, akkor lazán elengedik, és felvesznek helyette valakit. Esetleg segítenek is neki: kirúgják. Mert van akinek mindegy, hogy felmondott, vagy közös megegyezés, vagy kirúgták, de van akinek azért ez még fájhat egy kicsit. Tapasztalataim szerint az lett volna a természetes, hogy ha előtte nem rágod a cég fülét fizetésemelésért, akkor simán hagyják, hogy menj. Akkor is, ha ez még bőven belefér nekik anyagilag. Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy akiket ismerek, azok nélkülözhetőek, csereszavatosak, Te meg nem? Van ilyen.

Amúgy én azt akartam mondani, hogy a beszéd (föleg önmagában a "csakbeszéd") semmit sem old meg. Ellenben a hallgatás sokkal rosszabb is tud lenni. Ha te máshogy tapasztaltad, annak örülj!

@Dupla: irigyelhetsz. Mit is tettem ezért? Felnőtt fejjel 10 évvel a középiskola után újra tanulni kezdtem esti iskolán, munka után hetente kétszer négy órát.
Nyelvet tanultam ugyanezen idő alatt, az alapok megvoltak, csak szintén nem használtam tíz évig. Mindezt önerőből.
Aztán az első munkahelyemen 30+-os friss diplomásként nekiálltam még többet tanulni. Ez megy kb.öt éve és biztos vagyok benne hogy a következő 30 évben is ez lesz. Évente új képesítést szerzek, mert kell. És amit megtanulok azt használom is. Mert kell.
Mielőtt ide kerültem dolgoztam gyárban, fatelepen, kávézóban, még teherautón rakodóként is. Tudom milyen az élet máshol, nem irigylem az ott lévőket, de nem is sajnálom. Mindenki előtt adva van a lehetőség. Csak élni kell vele. 32 évesen nyaraltam először külföldön, addig nem kerestem annyit, mert amit kerestem ment a sulira meg könyvekre. Előtte meg csak arra voltam jó amit említettél, hogy ha pattogok akkor találnak helyettem mást.
Itt sem csak azért tartanak meg mert pótolhatatlan vagyok, bár úgy érzem elégedettek velem. Hanem azért mert a munkaadók is rájöttek hogy a tapasztalat és a tudás együtt ér valamit. Ha felvesznek valakit a helyemre az fél évig gyakorlatilag használhatatlan. Mert nem ismeri a rendszert a szokásokat, stb.
Aki akarja az csinálja utánam.
Lehet irigyelni.

namostakkor. Ordítozzanak, balhézzanak mondjuk a csövik azon burzsi libsi galiciánerek ablakai alatt, akik mindig pártolják őket, mert alapvetően jó helyen laknak, és úgyse érinti őket az egész. Lopkodjanak a lépcsőházból, pincéből. Kötekedjenek. Boltotok előtt egésznap bandázva riasszák el a vevőket. Majd akkor rájöttök, mi a gond velük. Nem véletlenül hívták anno KÖZVESZÉLYES munkakerülésnek ezt a szitut. Lófasz nekik ingyen kaja, meg szállás a "lordok házában", a máltai szabadkőműveseknél. Segítségnek csak egy formáját tudom elképzelni : MUNKA + munkásszálló. Vagy dögöljenek éhen, fagyjanak meg az utcán, leszarom!!!!!!!!!! Nem akarom támogatni az adómból a züllésüket.

@NRG44: Es igen, vissza a Munkasorseget a liberalis rendorok helyett!