Idén negyven éves az Apostol zenekar, melynek nevét meghallva, jobb zenei ízlésű ember hajlamos elfordulva öklendezni. Talán nem is véletlenül, hiszen a zenekar tagadhatatlan slágerei nem tartoznak a magyar zeneirodalom legnívósabb darabjai közé, lanyha lejtőn a megsemmisülésbe csúszó, depressziós öngyilkos-himnuszok, émelytő, ragacos zenei giccsek ezek, Seress Rezső után, szabadon.

Holott, a zenekar ennél sokkal jobb sorsra érdemes banda volt, precíz, kiválóan képzett, tehetséges zenészekből állt, akik korszerűen gondolkoztak a zenéről - csak éppen erre nem volt igény, már akkoriban, a hetvenes években sem. Ezzel kapcsolatosan, mintegy Boldog Szülinapot kiáltva osztanék meg egy apró kis történetet, mely az életemet azért alapvetően meghatározta, már, a mihez-tartás végett.

Talán hetedikes lehettem, és rendszeres rádióhallgató. A hetvenes évek végét járhattuk, magnóm még nem volt, a lemezgyűjteményemet pedig apám kezelte fafülével, fura ízléssel. Napi zeneigényemet javarészt a rádió hallgatásával csillapítottam, ami akkoriban rendszeresen adott koncertközvetítéseket is. Már jó előre készültem, hiszen az egyik akkori kedvenc magyar zenekarom rockkoncertjét sugározta (volna) a Petőfi, valamelyik pesti egyetemi klubból, de a műsorközlő mondatai leforráztak:

- Kedves rádióhallgatóink, kedves közönség! XY zenekar ma esti koncertje betegség miatt elmarad. Azonban nem maradunk zene nélkül, a színpadon az Apostol zenekar!

Döbbent csend, némi fütty. Mindenki ismerte a Légvár, homokvárat, meg az Okosabban kéne élnit, ám ezek fényévnyi távolságban voltak attól, amire ez (az) a közönség összegyűlt. Azonban Mező Józsi, a magyar demiszrusszosz, nyilván a széles karimájú sokáckalapjában, így szólt:

- Kedves közönségünk! Aki az ismert slágereinkre lenne kíváncsi, az vegye meg lemezen. Mi most egy kicsit zenélni szeretnénk Önöknek.

És nyomtak egy olyan háromnegyedórás koncertet, hogy a fülem kettéállt. Akkor még nem tudtam, hogy pl. Weather Reportot, Blood, Sweat & Tearst, Chase-t, If-et, sőt egy Syrius-számot is nyomtak, sok fúvóssal, virtuózan, dögösen. Jóval később találkoztam egy nálam idősebb zenegyűjtővel, akinek megvolt ez a magnófelvétel, onnan tudom. Szóval, a tanulság az, hogy nem minden szar, ami esetleg annak látszik. Sajnos, nekem nincs meg ez a felvétel, a tecsőn pedig csak ezt találtam, ám figyelmes hallgató hallhatja, hogy ebből a számból is kitűnik, volt azért spiritusz ebben a zenekarban: