Kép film nélkül -csak szöveg-

Képtelen vagyok csak lefényképezni tavalyelőtt is már elavultnak számító kézikészülékemmel ezt az égi jelenetet: Cikázó fecskék űzik a kányát.

Nagymamám egyik legdurvább káromkodása volt a kánya csípje meg! Kányát viszont nem tudott mutatni. Gyerekkoromban, ha ölyvet akartunk látni, hat kilométert kellett gyalogolnunk a pusztában a tölgyes erdősziget felé. Kányáról viszont csak hallottunk.

Ma viszont már mindenhetes rém-esemény baromfiudvarokon nyaranta az, hogy a kánya egy-egy csibét vagy kiskacsát ragad el.

A fecske hasznos madár, ezt tudjuk. Így azonban, hogy látom akár 4-5 fecske is megkergethet s el egy kányát, még egy hasznát fölismertem...

Évről évre egyre kevesebb fecskét látni. Holott táplálékukból , legyekből-rovarokból-szúnyogokból egyre bővebben van, csak a szélsőséges időjárás, a minden átmenet nélkül, a szeptembervégi nyár kánikulája előtt most már sajnos rendszeresen beköszönő novembereleji hideg harmadolja az állományt. Valahonnan egy -gondolom bezzegóperenciás import- téveszme kering, miszerint az állatenyésztés visszaszorulása miatt fogynak a fecskék. Aki végigautzik az alföldön, ma már annyi rovartetemet gyűjt az autója elülső részére, amennyit a regénybeli Sal Paradise, de ő is csak a mexikói kiránduláson. (És a hajnali mocsárköd íze-bűze is hasonló lehet.)  A júliusi nagy kányakergetésben öt éve még fescskefelhő húzott át az égen, ma már féltucat fecske száll szembe, mögé, alá, fölé s keresztül , a szintén cikázásra hajlamos , szintén villás farkú kánya alig képes kikerülni a kis bátrakat, végül aztán egyenes irányt vesz és elhúz... Persze az is lehet, hogy mire egy-az-egy ellen folyik majd a küzdelem, a kányának nem lesz miért a falu fölé repülnie, hiszen egy előnevelt csirke ma már több, mint 200 Ft. Így nem csak a kertekben zöldel a burgyin, de átterjed a néptelenedő baromfiudvarokra is.

Ezért is lehetett hát annyira kedves madár itt a Kárpát-medencében a fecske, hisz a légteret is védte!