a vidéki tagozatnak ajánlom ezt a 2006-ban írt történetet
Artúrnak nagyon pontos az órája. Mindennap ¾ 6-kor éktelen ugatásba kezd. Tud a fickó valamit. Ekkorra már éppen elegem van az írás, házimunka, írás, házimunka monotóniából. Kénytelen vagyok azonnal ott hagyni csapot-papot, mert egyre hangosabban követel. Elviselhetetlen, ahogy veri a tamtamot. Kifejezetten erre a helyzetre hangolt ugatása fülsértő, és idegesítő. Gyors átöltözés, s már rohanok is. Négy kecskefej lóg ki a valaha tökéletes drótkerítés, szarvakkal átrendezett lyukain. Maci, a másik eb, eszét vesztve tombol, mert ugye a kecsék rendetlenül viselkednek.
Kinyitom az ajtót: irány a mező! A kutyák elcsendesednek, s mi szép sorban vonulunk. Tolom a taligát, benne a sarlóval, egy egész kis kecskegeng csörtet utánam. Ali, férfiasságára már csak a neve, és pompás szarva utal. Borzas, nincs rá kifejezőbb szó, egy átokfajzat. Eredetileg Borsalino, de nálunk minden böcsületes név átalakul az idők folyamán. Csui, ő a Star Wars-os Chewbacca-ról kapta a nevét, olyan a szőre, no, meg a jelleme. Rozi zárja a sort, egy ferde orrú, majompofájú öreglány. Amúgy ő a rangidős, okos, türelmes. Csui a lánya. Borzas is nőnemű, már amennyire egy ördögnél lényeges a nemi hovatartozás.
Hamar szétszélednek a mezőn, és kezdődik a nagy zabálás. Szimat, harapás, harsogás, szimat, harapás, harsogás. Legelnek. Gondosan kiválasztják a növényt, határozott mozdulattal leharapják, és harsogva eltüntetik. Amint meghallják a sarló suhogását, már ott is vannak. Van eszük, annyi szent! Mégiscsak könnyebb a már levágott kínálatból szemezgetni, ha meg ízlik is, egész pofára valót lehet befalni.
Esznek. Kórusban harsognak, különböző ritmusban, változó hangerővel. Néha olyan viccesen, hogy hangosan elnevetem magam. Ott mászkálnak körülöttem. Résen kell lennem, nehogy lesarlózzak egy-egy lábat, fület. Kitúrják, felzabálják a taligába gyűjtött füvet, aminek egy része Röfié, a vietnami csüngőhasú malacé. A többi pedig az övék, az éjszakai kis imbiszhez.
Az egész esti színházat felügyeli a Macsi névre hallgató kandúr. Kapnak egy-egy megsemmisítő pillantást a kutyák, és jó gazda módjára szemmel tartja a kecskéket. Fontoskodva téblábol, néha rám néz, hogy én is jól végzem-e a dolgom. Valószínű fél a mekiktől, mert tisztes távolból követ bennünket. Néha közelebb merészkedik, elbambul. Ilyenkor a kecskék kíváncsian közelebb baktatnak. Amikor észreveszik egymást, jön a nagy rémület. A hátszőrök égnek merednek, fúj a macska, mekeg a kecske! Én meg jól szórakoznék, ha ekkorra a derekam nem jelezné, hogy elege volt a hajlongásból, a sarlózásból. Egyébként is a Napból már csak egy harapásnyi látszik a fák felett. A levegő is lehűlt, a tücskök is rázendítettek. Rozi különben is elindult hazafelé.
