Most ugorjunk át olyan apróságokon, hogy már jó négyezer éve hódít a világban. Ami azt illeti, ilyen régóta, olyan sok ember azért nem tévedhet. A foci történelmének bárki utána nézhet, ha itt kattint egyet.
Népszerűségét szerintem annak is köszönheti, hogy nem kell hozzá nagy felhajtás. A libalegelőn egy rongylabdát mezítláb kergetve épp akkora örömet okoz, mint talpig Nike-ban a Wembley kockásra nyírt zöld gyepén, ezüstszínű bőrgolyóval, VB döntőt játszva.
Jó, mert korra, nemre, társadalmi rangra való tekintet nélkül mindenki rajonghat érte. Legfeljebb a plebs nem a koronás főknek, pénzeszsákoknak és egyéb hírességeknek fenntartott helyről, hanem televízióból, vagy a stadion tetejéről nézi a meccset, mint én anno, a német válogatottat a Népstadionban. (Gerd Müller, Overath, a nagy Ferenc császár, Beckenbauer és a többiek, olyan kicsik voltak, hogy még a számot sem lehetett elolvasni a hátukon. Jobban jártam volna, ha a tévé elé ülök.)
Jó, mert ízig-vérig játék. Nemcsak a zöldgyepen, hanem a fogadóirodákban is. Játék még akkor is, ha már régóta főként a pénzről szól. Sokan élnek belőle jól, hírnevet, gazdagságot hoz játékosnak, edzőnek, menedzsernek, sportvezetőnek és persze az írott és az elektronikus sajtónak.
Jó, mert van a világnak olyan szeglete, ahol az egyetlen, vagy majdnem egyetlen kiugrási esély a jobb életre, ha fényesen ragyogsz a futballvilág egén. A Copacabana kis srácai egykor Garrinchák, Pelék, Carlos Albertok akartak lenni, ma Ronaldo, Ronaldinho, Gilberto trükkjeit gyakorolják. Vagy megpróbálják becsavarni, mint Beckham.
Jó, mert apáról/anyáról fiúra/lányra öröklődik a focimánia. Generációkon átível. A rangadó fontosabb is lehet, mint egy családi esemény. Közös hétvégi zarándoklat a meccsekre a faterral, ha esik, ha fúj.
Jó, mert haverok, sör, foci. Közös buli. Ha játsszák, akkor is, ha nézik, akkor is. Belefeledkezős, ökörködős, átbeszélős, összeveszős. Emberi.
Jó, mert négyévente világszenzáció, és négyévente Európa-happening. Kisebbfajta népvándorlást generálva fellendíti a gazdaságot, a turizmust. Dicsőséget hoz a győztesekre, szégyent a vesztesekre.
Jó, mert összeköt, akár sok százmillió embert adott pillanatban, örömet és bánatot okozva. A 11-es rúgásnál bennszakadó lélegzettel, a gólok utáni ujjongással, vagy éppen a vesztesek oldalán, a mélységesmély szomorúsággal. (a vandalizmusról most nem beszélek, ott a foci csak ürügy, nem ok és nem okozat.)
Jó, mert csak úgy, egyszerűen van. Foci, futball, football, soccer - nevezd, aminek akarod.
Egy biztos: The name of the game: football!
Erről beszéltem:
Micsoda góóóólok!
a vuvuzelát szándékosan mellőzöm.
