Páratlanul szép ez a katalógus, köszönet érte.
Bár lenne ilyen mindenütt...

@méhészborz: igen, nagyon szép, épp ezért gondoltam, érdekelhet benneteket is.

Én csak gyüttment vagyok ezen a vidéken. Nagyon sajnálom, hogy sok, egyre több az üresen álló ház. Munkahely kellene, s akkor maradnának a fiatalok.

Hol is kezdjem? A malom valami gyönyörűséges! Felétek minden cserépkályha ilyen zöld? Csodálatosak! A lovardában a medencében a lovak lubickolnak? :)

@Milfajt Ferkó:
Én sokkal sötétebbnek látom a helyzetet. Szerintem már a munkahelyteremtés sem segítene. Most folyik egyfajta modern-aranyláz, egyfajta urbánus-migráció, és ezt nem lehet megállítani.

@Milfajt Ferkó: nem hiszem, hogy csak a munkahelyen múlik. Egy ilyen falusi környezet - tudom, hisz én is ilyenből jöttem - minden, csak nem inspiráló. Van mindig kivétel, de általánosságban ide csak az vágyik, aki már elég öreg, hogy megfáradjona nyüzsgésben, esetleg nem túl magas szellemi igényei vannak. Tudom, ez marha sznobnak meg urbánusnak hangzik, főleg mert jelenleg én is egy 30ezres városban élek (és egy 200ezresbe járok sokat), de akkor is az a meggyőződésem, hogy ami szellemileg értékes és érdekes és izgalmas, az nem a 350 lakosú zsákfalvakból jön.

Az elméletem inog Csoóri Sándor és Weöres Sándor miatt, de amúgy elég stabilnak érzem:)

@vészmadár (pica pica): ebből érdekes vita fog kibontakozni köztetek
Mindig is neonfényes:D fővárosunkban éltem, és el sem tudnám képzelni máshol, vagy ha mégis el kéne költözni, akkor Bécs, Prága, Párizs stb
még nyaralni sem szoktam vidéken, 1-1 nap kirándulás bőven elég az ilyen nyugalomból
ellenben a szerkesztőség többsége szerint a városi környezet kibirhatatlan, és ha lehet, kerülik:)

ja és a szerkesztőségnek meg kedves törzsolvasóinknak: ma éppen egy ilyen kirándulós napom lesz, csak este jövök

@chilii: általában ilyen zöldek a cserépkályhák. Sajnos, nekünk nincs. A házunkban volt egy kemence, de az előző tulajdonos elbontatta. Pedig milyen jó lenne, az egész lakást fűthetnénk vele.

@Dupla: itt szűkebb környezetemben vagy egy tucat fiatalember és hölgy ingázik környező nagyvárosokba (60-100 km), hogy a végzettségének megfelelő munkát végezhessen. Pedig nem atomtudósok, vagy óceánkutatók.

Persze, a fiatalokban megvan a vágy a város iránt, a pezsgés vonzza őket. Ugyanakkor, nagyon sok, fiatal házas jönne falura lakni a gyerekekkel, de nincs munka.
Minden más egyéb adott.

@vészmadár (pica pica): most nem azért mondok ellent, mert Hella ott lentebb megjósolta.
Nem is ellentmondok, inkább árnyalom a dolgot. Ma már egy kisfalu is lehet inspiráló. Van internet, kábel vagy műholdas tévé, az iskolákban digitális tábla, számítógépek tömkelege. Nyaranta külföldre nyelvi táborokba mennek. Megfizethető szülői hozzájárulással. (alapítványok, cégek adományoznak) Általános iskola után középiskolák, gimi, közgazdasági, informatika, és még szakmunkásképző is. Aki nem megy egyetemre, szívesen maradna.
DE: nincs munkahely, normális közlekedés.
Nem mondom, hogy ez általánosan így van minden vidékre, de arra a kistérségre, amit én nagyon jól ismerek, arra feltétlen igaz.
Egy nagyon kicsi faluban élek, a könyvtára szuper, és hetente kétszer délutánonként nyitva van. A kisgyerekes anyukáktól kezdve az idősekig járnak kölcsönözni. Sok gyerek is. Ha akarom, még azt a pár száz métert sem kell megtennem, az interneten is meghosszabbíthatom a kölcsönzési időt, mert az állomány onnan is elérhető.

Szellemileg értékes és érdekes nem jöhet zsákfaluból? Jászai Mari néném ezért leordítaná a fejed, azon a gyönyörűséges hangján :)

@Milfajt Ferkó: manapság bárhol minden szín elérhető, de régen azt hiszem, hogy a helyi mesterek egy-egy színre lehettek szakosodva. Az Őrségben csupa világoskék cserépkályhával találkoztam.

@Budai Hella: saját tapasztalatból mondom, mindenütt lehet élni. Kicsi, nagy és még nagyobb "faluban". A lényeg, hogy az ember jól érezze magát.

@chilii: a szomszédom nemrég rakatott cserépkályhát, és náluk is olyan szép mohazöld :)
Van egy kis padka is hozzá a macsekoknak, és a ráérő szomszédoknak az üldögéléshez :)

@Milfajt Ferkó: a miénk olyan vajszín féle, természetesen padkával :)

@Milfajt Ferkó: igen, biztos van ellenpélda, de nagy általánosságban igaz, hogy az ingerszegény környezet szellemileg elnehezít... főleg ha valaki gyerekkorától ott él. Hidd el, én csak tudom, milyen az, amikor a falusi kisgyerek bekerül egy akár csak Pécs méretű városba, és mindent, de mindent meg kell tanulnia... mert nem tud kezelni szociális helyzeteket, és úgy viselkedik ezért, mint egy retardált... valahol érzelmileg-szociálisan az is... erős a gyanúm, én plö máig nem hoztam be az ebből adódó hátrányom...

szval őszinte leszek veled: falura gyereket szülni az én szememben majdhogynem kiskorú veszélyeztetése... sőt...

Hát vészmadár, ez a kiskorú veszélyeztetése, ez azért súlyos...

Abban igazad van, hogy az ingerszegény környezet szellemileg elnehezít, de abban nincs igazad, hogy a vidéki/falusi környezet ingerszegény. Nem sértegetni akarlak, de az a Te szegénységed, hogy a vidék ingereit nem bírod feldolgozni, vagy talán felfogni sem. Én 14 éves koromig egy 350 fős zalai faluban éltem, akkor középiskolásként bekerültem a megyeszékhelyre, később évekig csavarogtam a világban, és 5-6 éve Budapesten élek. És gyakran a fővárosiakat érzem retardáltaknak, nem magamat.
Ennek ellenére kénytelen vagyok elismerni, hogy azonos képességű, és nagyjából azonos anyagi körülmények közt élő gyerekek közül annak van nagyobb esélye az érvényesülésre, amelyik nagyobb településen él. És egyetértünk talán abban is, hogy a falvak elnéptelenedése, az urbán-migráció természetes folyamat. Szerintem viszont ez a folyamat veszélyes...

@chilii:
Az őrségben is előfordultak/előfordulnak krémszínű cserépkályhák. Ha pedig kicsit arrébb mész, akkor Hetésben, Göcselyben, vagy akár a Zala völgyében már kifejezetten sárgás, barnás, avarszínű kályhacsempéket is találhatsz. De a dédnagyanyámnak mattszürke alapon fényes feketével díszített kályhálya volt. És a dunántúlon szinte bárhol előfordulhat teljesen fekete kályhacsempe. Bár azt nem tudom, hogy ez hol lehetett igazán elterjedt.

@Dupla: én felfogom az ingereket, csak kevés van belőlük... félre ne érts, nem arról beszélek, hogy a természet unalmas... dehogy. Hanem arról, hogy emberekkel nem kerülsz kapcsolatba... meg úgy általában semmivel... nincs lehetőséged megtanulni, mit jelent a másokkal való együttlét. Mert fizikailag, szellemileg, lelkileg egy szűk körben mozogsz.

még egyszer mondom: én máig nem dolgoztam le a hátrányomat, és szociálisan nem is értem be... nem mondom, hogy zavar, hogy nem érdekel másoknak mi fáj vagy sem, meg az sem, hogy nem érdekelnek a társadalmi elvárások, de ez nagyobbrészt abból adódik, hogy nem is volt lehetőségem gyerekként ezeket megtapasztalni...

Amióta Budapesten élek, azóta jóval kevesebb az emberi kapcsolatom.

Ismerek olyan fővárosit, aki a tömegközlekedésből csak annyit ismer, hogy 1 villamos, 4-6 villamos, metró, HÉV... és még ismer néhány buszt, ami a lakása előtt megáll.

Én voltam az operettszínházban 12 évesen, amikor még falun éltem, aztán 15 évesen újra... mindkétszer megállapítottam, hogy ez nem az én világom. Töbször nem mentem. De súlyos tömegek élnek Budapesten, akik egyszer sem voltak ott, mert nincs rá igényük. Rengeteg embert ismerek, aki évek óta nem tudta magát rávenni más szórakozásra, csak a szokásos hétvégi baszunk-bebaszunk buliba jutott el. Nekem ez vidéken is sikerült :D

Budapesten iszonyat tömegek élnek magányosan. Sok emberrel találkoztam, akinek az emberi kapcsolatai csak a kollégáival való minimális kapcsolattartásig terjedtek.

Szerintem az a hátrány, amit nem dolgoztál le, az nincs is.

jó, gondolom mindenkinek más jön be... én a falut majdhogynem szó szerint gyűlölöm... mert beszűkültnek érzem és sivárnak... és rád is telepszik, mert hiába 300 ember, de az viszont odanyomakszik... beletörli a cipőjét a ruhádba...

ezt mondom, hogy szociálisan retardált... mert nem tudja elképzelni, hogy nem megyünk oda a másikhoz, nem nézünk be az ablakán, nem szólunk bele az életébe. És nem érti meg, hogy nincs köze hozzá. A városban nem az a jó, hogy ott mélyebb kapcsolataid vannak, sztem félreértetted, amit írtam... ha így nézem, akkor pont az, hogy igazából fesztelenebb, súlytalanabb... ez adja a szabadságát. Egy nagyvárosban tudják az emberek, hogy semmi közük ahhoz, ha én egyik lábamon piros, a másikon meg semmilyen zokniban rohangálok, mert ahhoz van kedvem. Egy falun ha mondjuk szakítok a barátnőmmel, mert már nem jó, akkor az egész kurva falu, a boltostól a gyógyszerészig ezen nyammog, és mindenkinek van valami hozzáfűznivalója...

még egyszer mondom, én elfogadom, hogy neked és sokaknak ez bejön, engem elborzaszt...

@Milfajt Ferkó: nem azt mondtam, hogy ne lehetne bárhol élni, vagy ne érezhetné magát jól az ember bárhol, kizárólag magamról beszéltem, hogy én nem érezném jól magam egy kisvárosban, vagy faluban, de tudom, más a nagyvárost nem szereti

@vészmadár (pica pica): a vidékiek örökös vívódása, pedig hidd el, nem így van
a nagyvárosi elfogad bárkit, bármilyen más szokásokkal, sokkal több minden belefér neki abba, mi a "normális viselkedés" és biztos vagyok benne, senki sem lát téged retardáltnak szociálisan
ezt csak te gondolod, a városban épp az a jó, hogy nem akadnak fenn apróságokon

@Dupla: a városban nem a múzeum vagy a színház az előny, hiszen oda vidékről is el lehet jutni
épp tegnap sétáltam az Andrássy úton, nézegettem a házakat, embereket, kávézókat, üzleteket, és megteltem élményekkel, pedig mindig is a fővárosban éltem

@vészmadár (pica pica): idézlek:
"Hanem arról, hogy emberekkel nem kerülsz kapcsolatba... meg úgy általában semmivel... nincs lehetőséged megtanulni, mit jelent a másokkal való együttlét. Mert fizikailag, szellemileg, lelkileg egy szűk körben mozogsz."

ez most 2010-ben csak azért nem igaz, mert egy kis faluból, de még a nem egészen kicsiből is eljárnak a gyerekek iskolába, ráadásul több település gyerekei járnak egy suliba. A felnőttek ingáznak a munkahelyre, akár 60-100 km-t is. Tehát kapcsolatba kerülnek más emberekkel, más környezetben is szocializálódniuk kell. A falu többé nem zárt közösség fizikailag sem, pláne nem szellemileg.

Nem érzem a rám telepedést sem, az viszont jó érzés, ha segítségre van szükségük, megkeresnek és fordított esetben én is számíthatok rájuk. Ezért a helyzetért meg kellett dolgoznunk nekünk is, nekik is, amikor idegyüttmentkedtünk közéjük.

Sajnálom, hogy rossz tapasztalataid voltak a falusi léttel. Biztos, hogy a városi súlytalan kapcsolatok szabadságot adnak?

@vészmadár (pica pica): falura gyereket szülni az én szememben majdhogynem kiskorú veszélyeztetése... sőt...

ez a mondat, ahogy Dupla is megjegyezte, tényleg súlyos.

Tapasztalataim alapján - 30 ezres kisváros, 100 ezres nagyobb város, majd Budapest, aztán most egy egészen pici falu - mondhatom, kiterjedésben, infrastruktúrában, és a különböző szolgáltatásokban különböztek csak ezek a helyek. Az emberek mindenütt egyformák voltak. Akadt aki elviselhetetlen, más pedig nagyon jó barát volt.

Most a város felé mozog a népesség, de csak azért, mert nincs elegendő munka a kistelepüléseken. Az ok már politika és gazdaságpolitika.

@Milfajt Ferkó: miért lennének súlytalanok a városi kapcsolatok
nekem ugyanúgy megvannak a barátaim, ismerőseim, csak nem biztos, hogy a szomszéd az

@Milfajt Ferkó: nem, nem csak a munka miatt
szociológiából ismert folyamat, volt a Nagy Kiköltözési Hullám, most meg a Nagy Beköltözési Hullám van
inkább arról van szó, hogy aki elképzelte, milyen klassz lehet kertes házban, vidéken élni, rájött, több nehézséggel, mint előnnyel jár, a többórás közlekedés, a kert rendben tartása, kevesebb szolgáltatás, stb - annak való szerintem a kiköltözés, akinek nem kell naponta munkahelyre, iskolába bejárni, mert nyugdíjas, vagy olyan munkája van, amit otthon is végezhet

@Dupla: most emlegettem valahol egy kolléganőm, aki másfél évtizedig sem ment át Budáról Pestre, pedig csak a Naphegyről az Astoriáig kellett volna buszoznia.

Egyet értek veled, veszélyes a falvak elnéptelenedése. Pedig jönnének vissza is, sokan nézegetik az üres házakat. De nem találnak munkát.

a falak a fejekben vannak, nem abban, hogy bejut-e valaki akár naponta busszal a városba... elmondok egy nagyon szemléletes példát:

Én most Komlón tanítok. Amikor a tanítványaimmal bementünk Pécsre az állatkertbe, néhányan azt mondták, előbb már bemennek, beszéljünk meg egy találkahelyet. Mondom rendben, hol találkozzunk?

Egyik lány (egy komlóhoz képest is vidéki lány) azt mondja, a Főtéren... kicsit elbizonytalanodtam... mondom: Széchenyi tér? Nem-nem, a Főtéren?

nagyon-nagyon hosszú idő után kiderült, a távolsági buszpályaudvarra gondolt (pécsi neve: parasztelosztó). Nem értettem, mitől Főtér, nincs ott tér, az utca neve Siklósi út... Hát mert az a Főtér, ott állnak mega buszok...

Nah, elmagyarázom, mert nehezn értettem meg én is: Komlón a buszpályaudvar tényleg a Főtéren van. A kislány fejében (és ezt nevezem én falusi hatásnak) ahol buszok állnak=főtér...

Érted? ha otthon a Kun Béla utcai boltban vásárol, akkor az ő világában minden bolt Kun Bála utvai bolt...

na, ez a súlyos, nem az, amit én állítottam, sztem...

@vészmadár (pica pica): A falak a fejekben vannak, de ez alól a te fejed sem kivétel ;)

Most mondhatnék millió ellenpéldát, pl amikor városi ismerősöm nem ismerte meg a tejet falun, mert 'sárga' volt, nem fehér... vagy amikor valaki öngyújtóval és égésgyorsítóval sem tudott tüzet csiholni egy kályhában... vagy amikor okos városi gyerekek elkezdtek az íjammal lövöldözni egy vidéki barátom udvarán, és baromira csodálkoztak, hogy a szénakazal nem jó célpont, mert, elég puha ahhoz, hogy a vessző akadálytalanul be tud fúródni, de elég nagy ahhoz, hogy a túloldalt ne jöjjön ki... vagy amikor falun megláttak egy szépen trimmelt schnauzert, akkor lementek hídba, mert azt hitték, hogy falun mindenkinek keverék kutyája van, és prosztó paraszték úgysem költenek kutyakozmetikusra...

Az ilyen hülyeségek szerintem nem a falut vagy a várost minősítik, hanem az adott embert.

@vészmadár (pica pica): ez a fal a te fejedben van, én mint született fővárosi, meg sem jegyeztem volna az esetet
nagyanyám Oktogonnak hívta az Oktogont, akkor is, amikor Nov.7 tér volt ideiglenesen (40 évig) a neve
amikor átnevezték újra Oktogonnak, azt mondta, kár lett volna az új nevét, a Nov. 7 teret megtanulni, arra a kis időre:))))

Höhö :DDD

Azért van humora ennek a városnak.

Az előbb elment a villany. Azt hittem csak a biztosíték, de ahogy felálltam, láttam, hogy a szemben lévő többszáz lakás ablakai is elsötétedtek, az utcai világítás is elszállt, csak az autók fényei látszottak. Nem tudom, hogy mekkora területet érintett az áramszünet, de nem tartott sokáig. Alig 2-3 TV-reklám maradhatott ki az életemből :D
Azért ez aprajafalván nem biztos hogy ilyen gyorsan ment volna:D

Azért van humora a városnak :DDD

Az előbb elment egy kicsit az áram. És nem csak a lakásunkban, vagy a lépcsőházunk összes lakásában, hanem a szemben lévő házakban is, a közvilágítás is elszállt. Nem tudom mekkora területet érintett az áramszünet, de azt tudom, hogy ameddig a hatodikról elláttam, mindenhol sötét volt. És az egész mindössze 2-3 TV-reklám idejéig tartott.

Azért ezt vidéken nem biztos, hogy ilyen gyorsan helyrehozták volna :D

@Dupla: hát a tej sztem is fehér, pedig több tehenet láttam gyerekkoromban, mint másik gyereket:)

de ezt a tehénből kifejt natúr dolgot én meg nem iszom:)

Jajj... először nem látszott, most meg ott van mindkettő. Bocs...

@Dupla: a te neveddel ez a duplázás sztem stílszerű, én azt hittem, direkt duplázol:)

@Budai Hella: az Oktogon név egy dolog, az a puszta megszokás, én is nevezek még Lila ABC-nek olyat, ami valamikor az volt...

de ugye jól gondolom, hogy nagymamád is tudta, ha elmegy Pécsre, ott nem Oktogonnak nevezik a Széchényi teret csak azért, mert az is tér?:)

A nevem nem ezért Dupla, hanem azért, mert rövidesen szeretnék indítani egy fogyókúra blogot. 170 centis férfiembernek normál körülmények közt 65-70 kiló közt kellene lenni. Én jelenleg 135-138 közt vagyok. Nem tudom, sikerül-e magamat elfeleznem, de meg kell próbálnom, mert ha nem sikerül, akkor meg fogok halni.

Bocs, ez itt nagyon off...

Visszatérnék a 'kályhához'... vagyis a dolgok elejéhez:

Egyszer hosszasan beszélgettem egy restaurátorral. Akkor épp egy templomon dolgozott, és alapvetően a freskókra szakosodott, de elég jó rálátása volt az egész műemlékvédelemre.

Többek közt arról is beszélt, hogy szakmai körökben milyen viták dúlnak, hogy egy-egy épület valóban értékes-e... Beszélt arról is, hogy az sem egyértelmű, hogy mi a jobb megoldás: Mindenáron megóvni az épület jelenlegi állapotát?
Visszaállítani egy ős-eredeti állapotot?
Modernizálni, élhetővé tenni?

Várromoknál gyakran választják a romos állapot megtartását. Templomoknál gyakran előfordul, hogy több réteg freskót találnak, és nehezen döntik el, hogy melyiket tartsák meg. A régebbit? Az újabbat? Foltokban mindkettőt? És mi legyen a hiányzó részletekkel? Hagyják fehéren? Egészítsék ki? Ha kiegészítik, akkor mennyire lesz hiteles? El lehet még mondani, hogy ez XY olasz mester munkája? Kastélyok gyakran alakulnak át szállodává, Wellness központtá. Ilyenkor ugye a modern technikának el kell férni az ódon köntös alatt. De mi van, ha mégis kilóg? Észreveszi bárki is, hogy az eredeti vacak ablakok helyére modern hőszigetelt ablakok kerültek? Ha a kastélyt generációkon át folyamatosan a régi tulaj családja lakta volna, akkor biztosan modernizáltak volna ezt-azt... De hogyan tették volna? És a műemlékek helyreállításakor tényleg a multat kell visszahozni? Parasztportáknál ugyanez a dilemma kicsiben. Beszélt arról is, hogy szerinte a népi építészet kincseit úgy lehetne a legjobban megmenteni, ha akadnának olyan építészek, akik erre tennék fel az életüket, és olyan házakat terveznének, amik stílusban, hangulatban követik a hagyományokat, de megfelelnek a mai kor követelményeinek...

@Dupla: ez így korrekt, csak a hagyományos anyagok közül például a vályog nem felel meg a mai elég komoly előírásoknak... viszont megtanulni valóak lennének például a régi parasztházak hőszabályozási megoldásai, amikor majdhogynem csak annyival, hogy tájolás, faültetés és spaletta, megoldották a nyári hűtést...

Én például egy háromosztatú füstöskonyhás parasztházban nem tudnék élni, azt bőven túlhaladtuk, de egy tornácos hosszúház alaprajza már vonzóbb. Érdekes lenne megnézni, hogy modern alapanyagokból, modern technológiával, és a mai előírások betartásával építhető-e olyan 'parasztporta' ami első ránézésre simán elfér a Skanzenban.

@Dupla: Hát, a füstöskonyhát én se akarnám igazán, de akiknek volt, azoknak is kényszerből éshát azon is voltak, hogy ne is legyen. Amint tégla került annyi, nem is a ház alapjába, hanem, hogy kémény legyen. Aztán láttam olyat is, hogy a téglakémény téglaboltotn állt, de a lyány [kb 1890k.] az anyja ötletét [1860k.] keresztülhúzta s mennyezetet rakatott a füstbolt alá

@Dupla: tavaly jártunk Ballenberg Skanzenben (Svájc). ott láttam olyan száz évesnél régebbi alpesi házat, ami kívülről olyan volt, mint a többi, de belül teljesen modern, XXI. századi profizmus. az ablakokat pl. úgy oldották meg, hogy kívül megmaradt a régi, belülre viszont tettek egy modern, hőszigetelt ablakot. fantasztikusan nézett ki az egész!

@Dupla: meg is kerestem gyorsan: ballenberg.ch/de/Map/8/29/Berner_Oberland/Wohnhaus_von_Matten_BE

Jajj Chilii drága, Svájc nem ér...

Azok ottan csalnak. Én sosem jártam még ott, de néhány éve láttam egy ismeretterjesztő filmet egy kis órás-városról (valami évfordulója volt egy számomra megfizethetetlen óramárkának, ennek apropóján készült a film)

Szóval...

Filmben bemutattak egy családot, akik évszázadok óta ugyanazt a hegyi-erdei házat lakják. Nyikhaj húsz év körüli kölök arról mesélt, hogy reméli, még a fia is itt fog élni. Meséltek sokat a házról.
Valamikor 1720 körül építették. azóta szinte mindenegyes deszkát, rönköt, ajtót, ablakot kicseréltek, de a ház valahogy mégis ugyanaz maradt. Talán csak az alapok, a nyers szikla, és a kövek maradtak meg. Amikor a házat építették, akkor a család teheneket legeltetett a hegyekben. A házhoz épült egy kis vizikerék, ami a vizet az istállóba emelte a közeli patakból. (ja, könnyű annak, akinek az ablaka alatt csacsog a pisztrángos) Később a család átállt rönkhasításra. Lecsúsztatták a rönköt a hegyekből a házig, ott padlót, deszkát fűrészeltek belőle. A fűrészt természetesen a régi vizikerék hajtotta. (könnyű annak, akinek ott csacsog a patak) Aztán az egyik fiút kitaníttatták, és órásmester lett belőle. Csinos kis zsebóragyárat rendezett be az egyik hátsó szobában. Rafinált áttételekkel a vizikerék hajtotta meg a présgépet, a különféle fúró-maró-csiszoló izéket. (mondtam már, hogy könnyű annak, akinek ott a patak?) Ma már az órásműhely csak nosztalgikus dísz. Megvannak még a rafinált berendezések, de csak úgy emléknek. Apuka ámítástechnikus, a nyikhaj húszéves pedig reklámszagember szeretne lenni. Még mindig az ősi hegyi házban laknak. Igaz, hogy a vizikerékhez oda kellett tákolniuk egy generátorfélét, ami árammal látja el a házat. Ugyanis vezetékes áram csak a hegy lábánál lévő faluban van. Túl drága, és megbízhatatlan megoldás lenne kihúzni a madzagot az erdőn át a hegyi házig. (persze könnyű annak, akinek ott a patak)

Szóval ezek a svájczikok csalnak. Nem tudom, van-e svájci szőlő, de ha van, akkor biztosan savanyúúúúúú.... nagggyon savanyúúúúú!

No, most meg a kiváncsiság a butasággal karöltve rágja az oldalamat. Elolvasnám a szöveget, de németül csak annyit tudok, hogy Gut Besser Gösser, suldibunk nixdájcs, danke sün, bitte sün, vödör sün...

Nembaj. Fizetek a sógornőmnek egy fagyit, vagy szépen pislogok az anyósomra, és lefordítja valamelyikük ;)

@Dupla: az idei árfolyamon mi sem tudnánk menni, egyébként "sátor/zacskós tészta" út volt, de hatalmas élmény! (bort is készítenek, nem is borzasztóat!:)

egyébként a hajókat is így újítják fel, hogy apránként kicserélődik az egész, de a hajó mégis ugyanaz marad.

@Dupla: az oldal jobb felső sarkában választható angol, német, francia és olasz nyelv is.
e a házas projekt egyébként a Tradíció és Innováció névre hallgat.

rájöttem, hogy minden posztotokról eszembe jut nekem is kettő:)

@vészmadár (pica pica): már nekünk is eszünkbe jutott:))
csak ez itt úgy megy, hogy majd Valaki megírja:D