Levél Shakespeare Vilmosnak

Mélyen Tisztelt Mesterem!

Sajnálhatja, hogy ezen a szép Szentivánéjen nem járt a Bakonyalján! Persze biztosan megint egy szoknya, vagy egy lányos arcú fiúcska körül sündörgött. Pedig felejthetetlen élményben lett volna része. Kicsiny falum, mint rendesen most is korán aludóra tért. A hétvégi gyüttmenteknek, ahogy az itt lakók a városiakat hívják, elment a kedvük a hangoskodástól, meg a késő esti fűnyírástól. Erre a célra ugyanis nem békésen legelő juhokat használnak, hanem nagyon hangos szerkezeteket. A kánikula kikészített mindenkit.

Éjfél felé, amikor a foci meccs után én is aludni mentem, már kellemes volt az idő. Tudja Mesterem a foci, az egy sport. Zöld gyepen, kétszer tíz jeles férfiú, lábbal, vagy fejjel próbál bejuttatni egy bőrgolyót, egy kapunak nevezett helyre, ahol egy-egy őr akadályozza tettüket . Négyévente világversenyeket is rendeznek belőle. Azt hiszem, tetszene Önnek!

Lágy, a korábbinál hűvösebb szellő fújt, szépen ragyogtak a csillagok, és gyönyörű csend volt. Mégsem tudtam elaludni. Valami láthatatlan vibrált a levegőben. Aztán egyszer csak a falu összes kutyája rázendített. A szomszéd zsebblökijének bántóan éles, cérnahangja kihallatszott az öblös kórusból. Kiszaladtam a ház elé és próbáltam megfejteni, mi keltett ekkora riadalmat.

Képzelje, Sir! Az erdő életre kelt. Tisztán hallatszott a vaddisznó csörtetése, és röfögése, a malacok visítása. Ágakat tört az őzbak és sutája, rémülten huhogott a bagoly, kiabált a kuvik. Mi történhetett? Aztán rájöttem. Itt töltötte Szentiván éjjelét vidám seregével Oberon, a tündérkirály, és szépséges, ámde makacs felesége, Titania. Hallottam a tündérszárnyak suhogását, halk beszélgetésüket, csilingelő kacajukat. Körtánc zaját, tündéri dalt. Puck, vagy ha úgy tetszik, Robin pajtás, a csintalan manó, gonoszkodó nevetését. A buksi Zuboly takácsot, amint magának követeli az oroszlánt is!

Sokáig tartott a vidám mulatság. A tomboló kutyahad is elkushadt idővel.
Eszembe jutott, hogy is írta Mester:

„Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.”

Őszinte híve: Milfajt Ferkó

Íródott e levél az Úr 2006. esztendejében, Szent Iván havának 25. napján