Többször gondolkodtam azon, miből lehetne igazán jól megélni. Végre új foglalkozást fedeztem fel magamnak: jósnő leszek. Az ötletet az egyik tévéadó műsora adta. Késő éjjel, ha nem tudok elaludni, és kínomban kattogtatok az egyes csatornák között, mindig megtalálom az én fantasztikus transzcendens „kedvencemet”. Percenként közel 500 Ft, és máris megtudhatnám a jövőt. Mindezt tarokk kártya segítségével, de van, amelyik jósnak elegendőek a születési adatok percnyi pontossággal, s máris mindent megtudhat a kliens, amit szeretne (?). A jóslat némi cifrázással így hangzik: a betelefonálónak lesznek jó és rossz dolgok az életében. Kíváncsi lennék, vajon miért képesek ennyi pénzt kifizetni emberek a semmitmondó kinyilatkoztatásokért?
A legmegdöbbentőbb –egy saját bevallása szerint- rákos férfi esete volt. Már a telefonhívás elején közölte ezt, mielőtt bármit mondhattak volna a jövőjéről ezzel igencsak megkönnyítve a jósnő dolgát. A „mennyi időm van hátra” kérdésre a cinikus válasz így hangzott: „néhány hónapig még jól lesz, de azután az állapota súlyosbodni fog”.
Nem vetem el annak a lehetőségét, hogy vannak különleges képességekkel megáldott vagy épp megátkozott emberek, de úgy gondolom, ők nem így keresik a kenyerüket. A tévéjósda üres fecsegői nem hinném, hogy közéjük tartoznának, amit tesznek, a vásári komédia XXI. századi visszataszító megnyilvánulása.
Az ószövetségi időkben, még a maguk helyén kezelték ezt a jelenséget: „Égessétek meg a jósokat és a varázslókat!” A magyarázatuk egyszerű volt: ha igazat jósol, olyan dolgokat fed fel, amelyek esetleg értelmetlenné teszik a kíváncsi ember további életét, ha nem, akkor rossz irányba terelik a kérdezőt, tehát halál rájuk. Modern korunkban persze nem lenne helyes efféle barbársággal megtorolni tetteiket, de legalább ne tömegkommunikációs eszközökkel tegyük legitimmé őket.
Lehet, hogy mégsem leszek jósnő, pedig ha kicsit megerőltetném magam, tudnék folyékonyan hazudni. „A pénznek nincsen szaga”- mondta állítólag a nyilvános mellékhelyiségeket megadóztató Vespasianus császár. Mégis: nekem bűzlene hazugságokból élni.