A történet a rátótiak viselt dolgait megörökítő mesék  sorából való. Akkor ismertem meg, amikor a bakonyszombathelyi iskola hatodikos diákjai tavaszi műsoros estjükön előadták. (30 éve minden tavasszal meglepik a falut a diákok egy ilyen esttel.)

Történt pedig egykor, hogy a rátóti asszonyok úgy vélték, nem volt velük igazságos a Teremtő, amikor a szülés minden fájdalmát nekik osztotta. Nosza, fel is kerekedtek, elmentek a Jó Istenhez és előadták neki panaszukat, majd kérésüket. Részesedjenek az apák is a szülésből, ne csak az asszonyok szenvedjenek! Az Isten elgondolkodott, majd így válaszolt: Rendben van asszonyok! Ezentúl a ti dolgotok csak a szülés, a leendő apáké a vajúdás.

Az asszonyok megnyugodva tértek haza, s kíváncsian lesték, hogyan is lesz ez az új módi vajúdás. A jegyző feleségének eljött az ideje. De jegyző uram oda se fütyült, fel sem vette, vidáman iddogált a kocsmában. A felesége pedig vajúdás nélkül nem tudott szülni.

Hanem mi történt, egyszerre csak, hirtelen iszonyú fájdalmak kínozták kocsmáros uramat, ordítozott is derakasan, s a jegyzőné asszony le is babázott annak rendje-módja szerint.

Igencsak megijedtek a lázadó asszonyok. Látták már, balul sült el elhamarkodott kérésük. A várandós asszonykák nagyon szorgalmazták,  induljon már sebtiben az a küldöttség, s kérje meg a Jó Istent, adja vissza gyorsan az asszonyoknak a vajúdást is, amíg valami nagyon-nagy skandallum nem történik.

Az asszony nép néhány faluval odébb is megérte a pénzét. A Hát az ugy vót-adomák és babonák Etéről című könyvben akad rá példa. Szíjj Elemér nyugdíjas etei pedagógus, szorgalmasan gyűjtögette a faluban megesett történeteket, adomákat. Egy füzetbe írogatta, majd úgy döntött, kincsét megosztja azokkal, akikkről a történetek szóltak, vagyis az eteiekkel.
Álljon itt egy történet részlete a könyvből. Varga Páléknál esett meg a dolog keresztelőkor.

"Böske komámasszony, akiben a kisördög örökké munkálkodik, nem nem állhatja, hogy a búcsúzáskor oda ne szóljon az ifjú anyának: - Te, Zsófi, hát akkor az apja nevére körösztűtessük a gyereket?
- Jaj Istenem, te Bözsi - rezzen össze Zsófika - mér kérdező ilyet? Hát, mondtam má, hogy az uraméra!"