Nem újkeletű gondolat, hogy az étel örömforrás. Az intelligensebb állatok idomíthatók jutalomfalatkákkal. A földi örömök e változata az ember számára is nagyon vonzó. Minél kifinomultabb egy civilizáció, annál inkább fontossá válik az ételek ízvilága, az elkészítés módja. Ha szeretünk valakit, és meghívjuk magunkhoz, igyekszünk megtudni, mi a kedvenc étele, hogy azzal kedveskedhessünk neki. De jó esetben örömet okozhatunk akkor is, ha a saját specialitásunkat készítjük el vendégünknek.

Sokat elárul személyiségünkről, mit szeretünk enni, és hogyan eszünk. Nemi szerepeinkhez is hozzátapad egy- két étellel kapcsolatos sztereotípia. (Pl.: túlságosan édesszájúnak lenni, nem férfias, de az erős ízeket kedvelni, igen.)
Eljátszottam a gondolattal, hogyan is lehetne rokonaimat, barátaimat és ismerőseimet tipizálni étkezési szokásaik alapján. Négyféle kategóriát állítottam fel.
A húsevő
Szereti a húst, főként a marhasültet véresen. Zabál. Vérmes természetű, egyéb érzéki örömökre is nyitott, talán túlságosan is. De nyíltszívű, megbízható, minden titkodat megoszthatod vele.

Az állandóan diétázó
Időnként áttér a vega kosztra, de két diéta közt nem veti meg a ropogós, rózsaszínre sült malacot sem. Folyton fogyózik, persze egyre kövérebb. Bizonytalan saját magában, így másokban sem bízik. Ha nő, utál mindenkit, aki nála csinosabb mer lenni. Jobb vigyázni vele!

A vegetáriánus
Szója, tofu, csicseriborsó a fő tápláléka. Semmi gondom vele, hacsak nem megszállott, aki mindenkit le akar beszélni a húsevésről, és szélsőséges esetben csak a földből magától kiugrott répával hajlandó táplálkozni.

„Normális”
Mindegy, mit rakok elé, örül, hogy együtt lehetünk, értékeli, hogy dolgoztam vele. Nem válogat, ha valamit nem kedvel, akkor is legalább megkóstolja. Fontosak a finom ízek, de a jó társaság kedvéért jön elsősorban.

Ha meghívjuk bármelyiket ebédre, vacsorára a második típustól félhetünk a legjobban, lehet, hogy reggel még ragaszkodott az Atkins-diétához, de estére már megbánta, nehéz a kedvére tenni. A zabálógép éhes maradhat, a vegának külön főzhetek. Maradjanak otthon. Minek strapáljam magam! Elégítse ki őket Gordon Ramsay! A rokonság körében előfordul mind a négy típus. Érdekes, hogy a barátaim között csak „normálisak” vannak. Igaz, az ember csak a barátait válogathatja meg.

Demszky Gábornak több menyasszonya is volt, nem tudom, mennyire hivatalosan …-eljegyzés? Kiemelkedően modern, élenjáró szellemi nagyságok között? Ugyan.

Budapest vőlegényének a jógyerekújságírás egyik legédesebben jópofija szorozza föl (és emeli képzetes köbre) Demszky Gábort.

A Budapest Vőlegénye cím Budapest főváros összes polgármesterei közül egy embernek jár, járt éltében és jár holtában, örökké, esetleg még el lehet nyálaskodni pár más polgármester (tanácselnök) kapcsán szezonálisan. Hogy Kőbánya és Kispest vőlegényei voltak, akik azt a gyönyörű metróállomást vitték (ma veszélyeshulladék, utolsó másfél évtizedében képileg egy érdi szeméthányóban előtalált 1987-es Centrum-szatyorral egyenértékű építészeti emlék…) 

  Landorfejírvárnak, Szigetvárnak, vagy Egernek egy (1-1) hős kapitánya volt. Szigetvár legjógyerekebb polgi'ját sem nevezzük azért Zrínyinek, mert a számunkra cuki párt prominense. De hagyjuk most a jógyerekek egyik főeszetokjának gatyarohasztó, bár szerinte biztosan „provokatív” projekcióját. (Ez a punnyadt és ammóniákgőzös „provokáció” és „szemtelenkedés” egy kampf következménye, mondolat az alpári vidékiség antipestista támadására, miszerint az új kurzusban mindenki vidéki lesz, még a vidékfejlesztésért felelős államtitkár is. Ugye, amilyen a zaggyon’steny, ujjan a fogaggyisten. Régi vicc ez Magyarországon, ha nyomják-krachácsolok, akkor provinciális vidékibunkó vagyok, ellenben ha csak Budapestben tudok gondolkodni, akkor sem lehetek provinciális.)

Jó, fogadjuk el Demszkyt Budapest vőlegényének. Nemsoká itt a búcsú, nehéz hetei lesznek. Okos faluban amúgy is nagyjából aratás után, szüret környékén van búcsú, avagy reformáta vidékeken sokadalom [vásár, de mutatványosokkal, muzsikás bandákkal].

Számomra ez a „menyasszony” a tipikus női nemodagondolás megtestesítője. „Ha nem nézek az elefántra, nincs elefánt”. Ha begyűrkészelek valamit az ágyikóm és a falvédőm közé és  nem gondolok oda, az a nemodagondolás sikerülhet olyan jól, hogy addig, amíg a költöztetőbrigád el nem húzza az ágyikóm, eszembe se jut a sok kis miminden. „Soha ne húzd el magányos nő ágyát a faltól!”

A jógyerekektől csak A Város néven emlegetett városkonglomerátum utolsó húsz éve szinte naplózatlan maradt. Ahogyan az országé is. Nincsen ennek az elmúlt 20 évnek se Zám Tiborja, se Berkovits Györgye, és a Magyarország Felfedezése sorozat újratöltve sík és elfogult pártpropaganda. Nagyjából a közismert spanyolviaszkkutató és melegvízfölfedező megmondóembereink interpretációjában ismerheti meg egy mai 14-24 éves az elmúlt 20 év történetét. Egy 30 éves számára ugyanígy (az „ifjúság számára átdolgozva”) ismerhető meg a múlt század 80-as éveinek történelme. Ennek a napipolitikai kis (taktikai) célokkal elhazudott, de véletlenül (stratégiaiokokból)úgy maradt sztorisorozatnak   annyi köze van nagyjából ahhoz, ami megesett, mint Kívánság Tibi bácsinak a hippikorszakhoz, vagy a mai netokratív jógyerekek elhazudta hippiségnek a nagyjából a Further Busztól a Manson gyilkosságokig tartó korszakához, emerről bemessve a Párizsi és Prágai Tavaszt.

A Városnak végig jópolgármestere volt, akiről ugye vagy jót vagy semmit alapon írt a mértékadó sajtómunkásság. A Demszky-nyalásban egészen a Vőlegénnyé nyilvánításig magát elragadtató Tóta szerint 20 év alatt nem volt jobb választás –Barsiné Pataki Etelka ugye sovány és öreg volt, mert azt, hogy hozományvadász, még Dr. Kende Péter se merné kiszopni valamelyik gyűrűsujja mellett szerénkedő kútfőjéből. A Tokfalvi logikai konstrukciójában talán létezőjobboldal harmad-negyedosztájú schlecht-jét most hagynám, ha szabad. Azzal, hogy a Gagyar Zsírlap máris rohan előre és a börtönválogatottba sorolja Demszkyt , csak fokozza a jógyerekek együttérzését Bánthatlan Gáborral. Ugye, emlékszünk még az eredeti, a mai LMP-Húgyozó Kutya Párt –szerű ősSZDSZ-es attitűdre, ami repedtre nevette volna magát a tanácselnökön, aki 20 évig volt A Főváros vőlegény (az akkor Népszabi definiáltságában…) Ide züllött le egy

liberális, hogy a kihúzott időre mint érdemre, a 300 [tanács]ülésre, mint érdemre hivatkozik. Ne felejtsük, hogy a koalázásban ezen tanácsülések jórésze pornográf bohóctréfa volt, de annak is Húgyozó Kutya pártprogramba való favicc burleszk. Egynapos képviselőnő meg ilyesmik, obstrukciók, az "ellenzék" nevetséges vergődései, tocsikolások, hunwald-hunnemvót [ami ebben nagyon le van púderelve, az az, amit A Régi Zsidó Pest-tel műveltek és derék izráeli üzletemberek is!] , bezzeg a [vidéki]fiúkabányában.

Nos, ez a menyasszony a múlt század 50-es éveiben (akkor kényszerűen: 1956 nyarára csődközelbe jutott a Magyar Népköztársaság) kialakult Púderos Lizi-ségét megtartotta, szépen ki van kenve a szája vastagon, a púderréteg szinte töretlen, a ballonkabátja menő, a fehér zokája, amíg a cipőből kilátszik, fehér -de ha levetné: megáll, mint egy csizma, a cipőalatti része fekete retkes.

Nagy-Budapest már erőszakos összekovácsolása idején ország volt az országban, a legsötétebb Rákosi korszakban is rejtekadó volt. Nem pusztán job volt élni ’Pesten (ami Buda is meg a nagyagglomeráció is, meg a Balcsi, meg a Velencei tó, meg a Göd-Pécel hobbytelekövezet, stb.)  volt élni Nagy-Budapesten, mint vidéken. Egyszerűen, ahol még lehetett valamennyire élni, az ’Pest volt az elmúlt 60 évben. A szó-táramban a tanácsmilliomos szóczikkelyben már fejtegettem ezt. Foglalkoztam többször is a reformokkal, például településrendezésből három is sújtotta ezt a Kurvaországot. Az ország ugyebár kurva, csak Púderos Liziről nem szabad csúnyát mondani. Hogy ismert példát hozzak, miféle maszekolás ment Nagy-Budapesten, ott van Bereményi Géza Eldoradója, a filmnovella, meg a film.

 Már Krúdy korában Podmaniczky Menyasszonyába kellett felköltöznie bármely művészeti ágban annak, aki menni akart valamire –az a város, a Kis (a mai, a bezzegisztáni Bécshez hasonlítható) Budapest egy sokkal nagyobb ország fővárosa volt, ráadásul az Aranykorban indultak fejlődésnek a vidéki nagyvárosaink. A faluból, ahol élek, többezer ember költözött föl Budapestre, mondhatom, a falu java emberei. Azért költöztek föl, mert a csak gúnnyal, köpve ejthető Demokráciá-ban az egész országra érvénnyel hirdetettek Budapesten másképpen értelmeződtek. Amit üldöztek vidéken, az Pestországban észre se vették.  „Én az ekét, a gépet, te a kenyeret!” –eszerint a demagóg üzleti tétel szerint tekintették és tekintik ma is. És persze, ebben a demagóg agitprop barterben mindig csak az eke, a gép ára emelkedett, a kenyér ára nem [agrárolló].

Ma is, ami szép Demszky menyasszonyában, amit mutogatnak, amiről csak az A Város-béli láthatja be, mekkora másodosztályú részekből is áll (III-IV-ed) giccs (Halászbástya, Mátyás templom, a Budai Vár), aki látta már élőben mondjuk Eger [Cheb] óvárosát. Vagy egy semmilyen turistaajánlóban nem szereplő közép-német városkát. Vagy az osztrák alp’völgységi tanyavilágot, amihez semmiféle településreform nem sújtott oda.Hoogyne, még a bauer [jólkezelt, bio, de ezért gazdagon illatozó] trágyadombjához se a sícentrum Billá-jától 50 méterre se!

 Bezzegisztánban Magyarországon sose tapasztalt, egész emberöltőn át tartó éhínségek negyedelték a lakosságot. Ism.: A Nagy Pestisjárvány (1347-80…90…) a rosszuil, az alultáplált Nyugat lakosságából félországnyi (egész grófságnyi) részeken írmagot, ha hagyott a lakosságból , a húsevő, jóltáplált magyarokat csak tizedelte.  Az alultápláltság általános volt Európa nem-magyar részein. Magyarországon a legsötétebb korszaknak az számított, ha rozskorpától volt „fekete” a kenyér.A mai Bezzegisztánban viszont nemhogy fakérget őröltek a rozsliszthez, de csontokat is, és ha az állati csontok elfogytak, a temetők csonttáraiból is vitték. Ha másban nem, zabálásban mindig élenjáró volt a magyar a bezzegisztániakhoz képest, ez az oka, hogy a magyar leszólja, semmibe veszi a parasztot, a paraszt becsmérlő szitokszóvá züllött. …

Relativistáink kandírozásában pl. a Törökmagyarország már szinte gyógykorszak és nagyjából a mai török történelemtankönyvek metszésének felel meg… Meg nem érthetem, hogy a Mátyás templom előtti lepukkant térség, a műkő, a málló mészkő neogótikus utánzat, a maltero-röneszansz mutogatásában mire lehetnek büszkék. Ami igazából érdekli a turistát, az nem a bármely bezzegisztáni nagyvárosban hátsóudvarinak számító látvány, hanem a Világörökség részét képező panoráma, a Dunai Látkép. Mondjuk, azt el tudom képzelni, hogy egy amerikai turistának (úgyis nyugdíjas már, mire lesz ideje egy európai körútra) a csupa-csupa neo-val meg eklektikával telepetyegtetett bezzegamerika után valamennyire elmegy vanderfúlnak a Halász bástya giccse…

Lizike átvezet a rothadó lucskoskáposzta szaggal (a Cif erejével!) orrbaverő lakáson a tisztaszobájába és mutogatja a vitrines rökamiéban a nippeket …

 El lehet cizellálni Lizikén, hogy fasza a ritikülje, cseszkó a blúza (1967-ben egy hungarós pasija hozta…), osztrák a rúzsa, guszti a smúza, hátmég a lejárt szavatosságú Krásznaja Moszkva felhője, ami leng mögötte, DE ám Rexona sprajjal túrbózva. („Rexona ist Schön!”) Van arannyal futtatott házú kvarcórája Lizzinek -de elfogyott a papírzsepije. A lakásajtója ablakán kovácsoltvas a rács, a Praktikerben vette -de a konyhakredencből bélylízt szopikál és pl. kedvenc műsora az EZO.TV. [powered by TV2]A másik kedvence, a Budapest TV sajnálatosan korán került át a digitális szférába.

A legröhejesebbnek a Nagy Sárga Villamos proccát érzem. Ezt is a „vőlegény”-étől kapta Lizi és még mennyi effélét! Egy legalább 30 kánikulás nappal fővő városban, Bezzegóperenciális, 22-25 fokos nyarú nagyvárosokra tervezett (ezekben tesztelt) szellőztethetetlen csak-klímás valami, ami miatt olyan keskeny sávokat kellett kialakítani, amiben egy tűzoltóautó (240 cm széles) nem fér el rendesen, főleg a tükrei vannak veszélyben, és most következik egy pompás hasonlat, egy járdán élegant lépdelő úrhölgynek a csatornabűzben könnyedén elkeveredő pukija sincsen, miért ÉLETBEVÁGÓAN fontos a teherautón a visszapillantó tükörpár. (Nem véletlen, hogy a kamionosok az élethalálharcban egymás tükrére mennek rá, a pótkocsi sarkával igyekeznek letörni az ellenfél tükrét. )

Párhuzamos világokban élünk el észbevétlen egymás mellett. Aki autóból ismeri A Várost, az Lizzit meztelen is tehát, igen, aranyere csüggeteg függőlyeivel is. Harminc éve hurcobálják be a vendégeket a Gyorsforgalmin, az isten szerelmére, ebből Demszkyé volt hány év, és mi változott abban a dzsuvában? Az Europark látványa? Hogy lebontották azt a műanyagszart? ?? De mutatok valamit, amit bármely naíva észlelhet abból a másik világból, ami a Sárga nagy –ból észrevétlen. Gyakorlott pestező sofőrök  un. taxistérképet igyekeznek szerezni , amiben nem csak az egyirányú utcák vannak nyilazva, de a BKV-busz vonalak is kunkorognak szerte. Ha pl kap egy tipikus pesti útbaigazítást „ó, egyszerű, csak a 24-es vonalán menjen el XXX-ig s balra!" (ami behajtani tilos, de ezt tömegközlekedő honnan is tudná??) észreveszi, hogy a vonal ott megtörik a szembemutató nyílnál… A teherautóközlekedéshez négy szem kell,  ebből legalább kettő a tükrök, ha letörik a tükör, lehetetlen a továbbhaladás. Ezért a BKV buszokon apró tükrök vannak és azok is odasúnyva az oldalablakhoz. Bezzeg a békávéfigyelő jógyerekblog cukipofái nem figyeltek föl erre!  Nem is tudom, honnan szerzik a buszsofőrök ezeket a tükröket, tán csináltatják valami maszekkal.. Hogy mennyire alpári-ócska taplótahó-paraszt a pesti autós, azt igazából buszból meg teherautóból látni. Pláne, aki nemzetközi'be jár. Autóból-embermagasságból alig, de teher’fülke magasából pompásan látni, mint parkol el vidékiektől nem is járt utcában 75 pestiautó 100 parkolóhelyet.

 Ez a baj, hogy Budapesten köb-a-köbözötten zűrösebb a tükörvilág, a párhuzamosvilágok egymásba/ból/ban/hoz/tól szét és össze-visszametszése, mint egy valóban jó városban, ahol, szemben Budapesttel, nem tipikus női odanemnézéssel vagy agitációspropaganda célból lehet csak azt kijelenteni, hogy tényleg jó is ott élni. Hogy jógyerekek számára kikezdhetetlen példát hozzak: Kertész Imre jóvárosa Berlin (szembenvs. Budapesttel) Márpedig Kelet-Berlinben voltak lepukkadt részek, a csatornák menti iparterület pl. a Sonnen allee melléke, stb.

Igen, igaza van Lizikének, másnak is vannak az öltözetében titkos, sprével lefújt szégyellnivaló szennyfoltok, pecsétek. Mással is előfordul egy jólsikerült buli után, hogy más télikabátjának a zsebébe mond bele egy vastagabb hrapcíííí-t az elfogyasztott körömlakkok és pözsi-pezsi hatására, az aranyból is csurranhat mellé…

Budapesten nem jobb élni, csak esetleg , helyenkint, bizonyos foltjaiban könnyebb. Az ember még a patkánynál is alkalmazkodóbb, és ha nem lát (él meg) ellenkezőt, nincsen is mit belátnia. Az a gyanúm, hogy a külföldre utazó magyar turisták több mint 75%-át adó Nagy-Budapest népe nem fizet be olyan bezzegisztáni városok látogatására, mint Berlin. Bécsben jár ugyan… de nem lát. Nem vesz észre olyan alapvető különbségeket, amik Bécs közlekedésszervezésében mutathatóak ki. Ausztriában horrorisztikusan hatna csak viccelődni is egy Budapest-szerű Béccsel, tehát amiben benne van Wien-Neudrof Mödling és Deutsch-Wagram is.  Magyarországon, ha szimfonikus zenészként Debrecenben játszom, el vagyok kapálva, ha Bezzegausztriában Salzburgban vagy Graz-ban, akkor nem.

…de pl. más városok is vannak majdnem olyan liberálisak, mint Demszky Menyasszonya, mégis van hová szarnia a megengedett/tűrt kategóriába tartozó elesettjeinek, ha rájuk jön a szükség. Büszkélkedünk Demszky Menyasszonyának kirakattúrisztikus szépségfoltjaival, de az a nyomorult turista egy szükségét végző vadállat (pl. őzike, nyuszika, mozog, güzü, cickány, pocok) kétségbeesettségével inal át valami vendéglátóiparinak álcázott markecoló egységen a toilette felé… Alig van maradt közszolgálati illemhely Demszky Menyasszonyában illetve A Vőlegény dicsőséges húsz éve alatt (ugye, minden kérő csak a javait akarta volna A Menyasszonynak, csak a FŐKEFÉ-t hűbérében tartó Demszky nem, ugye? Ugye?) … szóval A  Jegyesség húsz éve alatt a Boldog Reformkommunista Érában is már lepukkantnak számító illemhelyek tizedelődtek meg úgy, hogy 10%-uk se maradt meg. Az egyik gagyitévé lecsapott egy ilyenre, amit az illegális árusok zugraktárnak használtak. Na-oszt? Mennyivel is volt ez antihygiénésebb, mint a lerohadt újpesti strandon sutyiban működött zugvágóhíd? Ne vegyem észre Újpesten, hogy 20 év alatt még inkább romlott lepukkant vidékikisváros jellege, hanem azt lássam meg, hogy milyen Obi meg mittomén nagyáruház épült. A Kiss Ernő utcának egy 320 méteres részére, annak egyik oldalára (A Szent Imre' felé) koncentráljak, az csalja el a tekintetem. Púderos Lizzi is így tekint a ritikülcsijére. Arra már nem, hogy egy milyenszagú fél titokzokni is van belegyűrve…

 Szünet: vitázom barátaimmal, példamutatóan jógondolkodású jókislány-jókisfiú-jógyerekekkel, oktatnak engemDemszky menyasszonyából kifelé úgy, hogy az életben nem látták a Balkán utcát, de még tán a Kőrösi-Csomát se, pl nem autóznak és soha nem harcoltak még az Éles saroknál, a Jászberényi úton a Pesti út által kifelé péntek délben.  Nem látták még a Maglódi utat tán térképen se, nem kerültek erdőt se az Egér úton, se a Zománc vagy a Szeszgyár utcában. Fogalmuk sincsen pl, hogy a Konglomerátumban, amit A Város -nak hazudgálunk össze jó vagy rosszakaratból, a budai autós nemegyenlő a pesti autóssal. Ami budán úri és bezzegisztáni gesztus, az Kőbányán balfaszság és vidékies (paraszt) bambaság... A kispesti autós ügyes, ez meg is látszik a Méta utca dugóján... (Autósszociológiai magyarázata talán az a különbségnek az, hogy a budai autós negyedik generációja autós, a pestinek meg sokszor csak a második-ja...)

Hogy jó vagy jobb Budapesten élni, mint vidéken, pláne falvakban, ha az orbánista -ostobista vidékizmusra adott mondolat jogosságától (ez nemlesz nehéz!) eltekintek, inkább baj ez: a helyzet mexikanizálódására utal.  Innen már le is bukik Tóta a demagóg szillogizmusával. Miért-is miért is jó nekünk, ha egy Spiró György Feleségversenyéből kikarikaturizált csürhe szerint is jobb Pesten élni?

Vagyis még poharat rázni, koldulni, gyűjtögetni is jobb a Pár.Káp (& pir.burg.) Medence Mexikó City-jében, mint vidéken ingázni Lyukmagyarorszából Pestország legkülsőbb részeibe napi 3 órát egy 11 órás munkaidőre fizetett minimálbérért. Általában e’ kurvaország húsz éve története arról is szól, talán ennyi volt a vak a „kapitalizmus”-unkban, hogy olcsóbb az alulról ugyan „libérijálissan” bontogatott, de azért felülről szép nagy apparátussal pöffeszkedő Államnak segélyen tartania a pólettárjátussát, mint fal munkahelyeken látszatmunkákban foglalkoztatni. (Később rádübörögtek a póletárképzés morális káraira és mégis lett látszatfoglalkoztatás: a „közhasznú munka” pl.)

Rákosi alatt az ország vidéki krémje gondolta úgy, hogy jobb meg könnyebb Pestországban élni („Ócsa-picsa egyremegy, Pest az mind!”). Máma meg leginkább Lyukmagyarország póletárjátussa. 

Utaltam arra, hogy már Rákosi alatt sem úgy érvényesültek a törvények-szabályok-rendeletek, de még az alkotmány sem Budapesten, mint vidéken. Csak A Város vezetése dönthet az Energiaahivatal megkérdezése nélkül a távhő áráról. A [gyakorlati]jogi diszkrimináéció A Város és Lyukmagyarország között semmit nem változott az elmúlt húsz év Magyarországán.

Vidéken jobban szem előtt van az ember. Ott mindenki ismeri a hajléktalannak látszó személy előtörténetét –ha fölmegy Pestre, akkor persze és ott nem. Bezzegisztánban nem szájjal csinálják a liberalizmust, nem annyiban merül ki, a képmutató, aljas laissez faire -ben, ami a pestista álliberalizmust… vagy legyek enyhe az anyagozásba most már bele is soványodó távozó vőlegénnyel… naív-jószándékú képzetes libérjálizmusst jellemzi. A felszínen, itt-ott, a tessék lássék kedvére. Imígyen alakulhatott ki, hogy jobb fölmenni elesett-nek A Városba, mint Lyukmagyarországban a leszakadórétegekben tengődni. (Foglalkoztam már többször is azzal, Bezzegisztán hogyan viszonyul a cigánykérdéshez… az olaszok kissé Demszkysen, de bezzeg Szarkozi úr! De az elmúlt 20 év Bezzeg Franciaországa is. 200000 cigány él olyan körülmények között, amit a mi szájjalcsinálóink, legalábbis bekapcsolt kamerák és mikrofonok előtt „nem tűrnének”. .

Púderos Lizi soha nem fogja látni magát egészen az ő „belga” tükörében, amit az ecserin vett 1977-ben 300-ért. Nem csak azért, mert ez a tükör vak meg foltos, hanem főleg azért, mert már nincsen is. Budapestről bárhol, nem csak a blogoszférában, budapestinek rosszat nem szólhatok. Budapest az minőségjelző. Abony jobb, mint Tószeg, nem azért, mert Szolnoktól messzebb van, hanem azért mert abban a megyében, ami már szinte pest, vagyis a nevében az is, Pest megye.  Ha vidék, akkor szalacsiság és nyomjákkrachács, de az ügyes pesti kispolgárt, ha figuráznám, vidéki tahó vagyok. Az ostobista vidékizmusban a pesti minden rossznak az eredője, az azonban, ha a budapesti dugók keletkezését a vidéki autósokra fogjuk nem lokálpakrijótta elfogultság, ááá, hogyisse....

Az országnak se nincsen tüköre… Kurvaországnak hogy lenne? Budapest vőlegénye –de, majd Budapest Stricijei fognak tükröt tartani a leamortizált kurvának. Egy nyóckeres csicsákó, ha kiöregszik a szakmából, az utolsó nagyértékű kurvájánál be is tartja, amit a többi 50-nek csak igért, megcsinálja a zőccségbótot. Csakhogy Budapest Stricijei a vőlegény emberei voltak (külön köszöntjük a sajtómunkásság élenjáró dolgozóit!), deee, majd ők tesznek föl poenvideókat Index Anya pöcsére pörsenésnek, nem?  

Még Bezzegisztánban se nincsen ennyi jógyerek megmondóember, hivatásos és persze jólfizetett, mint nálunk. Vannak korszerű eszközök, egy kamerát jóformán mindenhová bele lehet dugni. Vannak fekalofil blogok, amik semmi mást nem fotóznak, mint Lizike szennyesének titkait. Az idei év egyik eredménye, hogy Lizzike szara, ha még a Mindenhatooo Google Earth-ön barnállik is lefelé a Dráva utca magasságából a Margit-sziget csücske mellett lefelé, a valóságban már nem ömöl a Rákos patak emléknevű kloákából, vagyis igen, csak szűrten. Nnnna.. csak sikerült mutatnom egy előre-lépését Lizikének. A Suez Scania bulija viszont már nem annyira sztori a jógyerekújságíróknak, pedig ez is a valóban igen drága vőlegény egyik cucca ám! (A vőlegény a vevőlegényből rövidült –köszönöm a tapsot, a kaczajt…)

Az a baj, hogyviszont sok-soklépést meg hátra, meg -és eltántorodik Lizi. Neki is Oszkó-pupillái vannak már, mint a vőlegényének. Kora szerint akár hályogos is. Már sokkal kevesebb is megárt neki. A pia mellé anyagozik is. (Sőt, hát a jógyerekség powereli is az anyagozást…)

Demszky Menyasszonyának elvakult hívei azzal vádolják azt, aki rá merne mutatni lekufircolt cipője sarkára, hogy jellegzetesen matulista fikaista (á Subba Summárum, hejh!) szúszparkiánus módon csak olyasmit lát meg, mint a szoknyája üleprésze közepén a rozsdafoltnak látszó pecsét. Amikor most vett a plázában a bizsuárusnál egy micsoda fukszot!  Holott a fuksz arany, ez meg csak bizsu, annak is gagyi. A régi, aranykori Kis-Budapest az eklektika városa is volt, ilyen maradt Púderos Lizivé züllésében is, van neki ám újrahasznosított szemétből is divatékszere meg rucija a józsefvárosi piacon vásárolt nyélon tüllös blúzához édybabbán megy…

A „Vőlegény” nem csak elvett, de adott is menyasszonyának. Pl. amit Bezzegisztán nyújtott a magyar közlekedésfejlesztésre, annak a zömét a IV-es metrónak nevezett … mire is? Idemásoljam a legkeletibb bezzegisztáni főváros metróvonalainak séma-térképét? (Igen, igen, jógyerekek, peeersze, a IV-es metró sikertelenségéről is a vidéki szőlőbányász hozományvadászok tehetnek, perszeee…) El tudjuk képzelni, mi lenne akkor, ha netán egy jógyerekeknek nemmegfelelő (az oldalt nem merném használni…) polgármester bábáskodta volna ezt össze A Menyasszonyán? Mi lett volna, ha a választási matek a numerikusan egyébként győztes MSZP fölé nem trükközi a FIDESZT 1998-ban, ki lenne a 20 év nyuszija a bűnbakjai mellé??

Úgy tűnhet, hogy Demszkyt, akit max. Budapest strigó-jának mernék fölszorozni, ha még jógyerek lehetnék, akkor is, szóval úgy tűnhet, útálom Bánthatatlan Gábort. Nem, dehogy, sőt, így még rosszabb, hogy szívem szerint kedvelem. Rokonszenves.  Aki ismer igazi striciket, az tudja, hogy milyen édes, mókás jópofik is tudnak lenni. Szakmai alap ez náluk, hentesképpel nem lehet civil kiscsajokat melóba fogni. Tőlem oszt úgy hagyhatta rohadni le A Várost, ahogy jólesett neki meg az udvartartásának és nyalnokainak. Ugye, egy Lizi álmai nem lehetnek délibábosak, délibáb csak vidéken lehetséges. A IV-es metró egyébként és különben a magyar délibábosság egyik Csimborasszó-ja. Úszik, úszik a képe a mindig távolodó messzeségben, amibe meg hasraesünk, egyre gagyibb. Csonka-bonkán maradva is ezermilliárdba [1.000.000.000.000 Ft] kerül, de mint Lizi is a devizaahitelből vett Matiz-ára, ami 4,2 millába fog kerülni, mire 1,2 millát se ér, még mindig 500 milliárdos beruházásként tárgyalnak róla.

Mi szép emlékem van a vőlegény ügyes húzásaiból? A Semmi-ben, a pusztán, ahol Lizit kulturálatlan alpáritahó módon (ez ugyanaz, mint a matulista fikaizmus, csak vidéki TEHÁT rosszgyerekes…)  leböskézik. Demszky számára egy pillanatnyi PR-esemény volt, meghívta az első Budapesti Búcsúra a Cseh-és Szlovák Köztársaság kormánybiztosát, bizonyos Frank Zappát, meg van neki egy VW Typ3 Variantja (rohad valahol leadott rendszámmal), ezzel nálam megszerezte a maximális jópontot, Isten Önnel, a Magyar Liberálisok Örök Büszkeségével, tőlem osztán lehet Oszkó-pupillája, beszélhet anyag-tól iszaposan, bánom én, jó csávó volt, száz évig éljen. Ne bántsák, ne számoltassák el, lényegében ártatlan ő -bár több mint komikus el, bocsjav, végigjátszani Tóta nyalakodásval, hogy ugye ez a „vőlegény” el is hagyta a menyasszonyt (egy pestinek vidék számba számítandó V. osztályú övezetbe költözött ki). Viszont így meg naponta kétszer-többször oda-vissza hágni volt kénytelen útjait a például igazi terepjáró képességű Touareggel… Sajnos, sofőrrel, ez pedig olyan, mint zokniban lábat mosni… Ha valaki igazán meg akarja ismerni A Várost konglomerátumaiban, azokat az éles, métereken elkülönböző határokat, amikről csak szegény Ferge Zsuzsa néni nem tud, akkor autózzon. Vagy gyalogoljon, erre pompás terep a Fölső-Ferencvárros, néha átkelve a Nyócker cigányövezetébe (ami viszont átcsápolódik a rehab Franzstadtba, hehe).

Mentségét, egyik legnagyobbat, Demszkynek hagy én soroljam (ismételjem) megint elő. Sokmindent meg és ki tudnak magyarázni Bánthatatlan Gábornak a jógyerekek, de ezt, a szerintem leglényegesebb fölmentést rendre elfelejtik. Bármely, de bármely, még a jógyerekeknek legcukibb nem is kormány, hanem Kamarilla, Reform = Feri bandája is azon ügyködött szüntelen, hogy úgy bánjon ki (odahaza a szó-tárban egy másik böbetűset írtam volna) az önkormányzatokkal, hogy A Város (vagyis…) Demszky (személyesen is!) szívjon egy nagyot. Antalltól Gyurcsányig olyan miniszterelnökeink voltak, akik nyiltan (Antall, Horn, Orbán) vagy kripto’, de úgy ügyeskedtek keresztül rendeleteket meg törvényeket és szabály[zó]kat, hogy végül éppen A Város tudott kibújni a csapások alól és pont az ország nem-budapesti részei szívták meg, fizették meg a Demszky -és SZDSZ ellenesség árát. Többször hangoztattam már, ide is bevágom az ismétlőrészt: Az MSZP számára komoly ellenséget csak a két (2db…) liberális párt jelentett, a FIDESZ rossz álláspontot foglalt el, majd még bele is tolatott (először csak retorikában, máma már in praktice is) a meglábalhatatlan mocsárba. A FIDESZ-szel elbánni rutin mészárosmunka volt az MSZP részéről, máma már ütnie se kell, a fideszgépezet lólábai fürgébbek az öntökönrúgásban. Az azonban, ahogy az MSZP az SZDSZ-szel elbánt a mitsesejtő vezérlőértelmiseggjeink, a megmondó jógyerekek oktondi tudatlan, bááboci közreműködésével, az az emberiség egyetemes politikatörténetének egyik tanítani valóan érdemes húzás (és vonás…) sorozata. Előszöris, az SZDSZ-t sem ütnie, sem vágnia nem kellett az MSZP-nek, nyírta az magát önként, eleinte dalolva, 1994-ben pl., mint balesetes gatyát-bugyit hajította oda a vidéki tagozatát. Demszky volt az utolsó SZDSZ-es, aki pártplénum előtt, rá mert mutatni arra, hogy az MSZP valójában ki akarja nyírni az SZDSZ-t (akkor még ez hihetetlennek tűnt) és igazából melyik párt lenne a természetes szövetségese. Na, adtak gyorsan valami három hónap esélyt Demszkynek, ami persze semmire, talán még titkos tárgyalások megindítására sem volt elég.

 A két faviccpárt, amit a jógyerekek gründoltak illetve támogatnak [ezutóbbi a Húgyozó Kutya Párt] már csak bokréta Lizzi festékette raffiahaján. Amin persze vadiúj deszkás stílusú spongebob-tökfödő van, édyke.   Most ugyan döglött ari’ ori’ként nem szabad említenünk sem az MSZP-t, de az LMP-től a maximális rózsás reményekben elvárható legtöbb lenne, ha az SZDSZ lerongyolt elveit reloaded / remixed valahogy képes lenne előcibálni… 

Demszky Menyasszonya egykor talán még/majd akár szépségesnek is látható ragyásnagy retkes valaga alól…

Az egész ebben a posztban kezdődött, egy ártatlan kérdéssel:

Holly Wood 2010.08.25. 07:10:11
@Dupla: és milyen retikül volt nálad a találkozón? :))

Retikül nélkül érkeztem, mert a meghívó emailben benne volt, hogy feleséget/menyasszonyt/barátnőt illetve a szebbik nemnek férjet/vőlegényt/pasit hozni nem ajánlott, sőt tilos is.

Ebből én rögtön tudtam, hogy a 15 évvel ezelőőti kamasz-szerelmeket meg kóbor numerákat fogjuk feleleveníteni (Aztán másnap jól letagadni. Semmi különös drágám, tudod, páran gennyesre keresték magukat, páran lezüllöttek, de a többség húzza az igát, és robotol valami kizsákmányoló cégnek)

Szóval retikült azt nem vittem, de óvszert igen. Koradélután érkeztem a városba, foglaltam egy kétágyast egy nem túl drága, de azért mégis jónevű szállodában. Később kiderült, hogy mindenki ugyanolyan ár/érték aránypárok mentén gondolkodva választotta ugyanezt a szállodát.

 
A vacsora előtt és alatt a kötelező jópofizás, némi rongyrázás, és a jajjdeszép gyerekekkel, kiskutyával és déltengeri nyaralások képeivel teletömött fotóalbumok körbepasszolgatása. Vacsora után szabadon választott mennyiségű, minőségű és töménységű alkoholtartalmú italok fogyasztása, diszkrét sírvavígadás, és a (többnyire) ellenkező nemű résztvevők szexuális kiváncsiságának felkeltése. Némi táncnak álcázott petting egy Dolce Gabbanával meg egy tarisznyás neohippivel. Neohippi emlékezetem szerint öt évvel ezelőtt is odaadóan fuvolázott. Jó lenne gerincre vágni. Majd meglátjuk.

A társaság lassan fogy. Először eltűnnek azok, akik sietnek haza a családhoz, illetve akik egyágyast vettek ki a hotelban. Aztán eltünnek azok a párok, akik jól egymásra találtak, nem óhajtanak paráználkodni, mert ők ketten tényleg de nagyon szerelmesek voltak egymásba igen régen, és most romantikáznak, meg nosztalgiáznak.

 
Egy LouisVuitton sírva-kacagva követeli, hogy valaki dugja meg. LongJohnJani haverom derékonkapja a hippitarisznyát, és elindul a hotel irányába. Hippitarisznyától még kapok egy mosolyt, egy puszit, és tudatja velem, hogy C'est la vie, talán majd máskor. Mire a szobánk ajtajait nyitogatjuk a kártyáinkkal, addigra LouisVuitton eljut odáig, hogy aki MOST nem dugja meg, az mind impotens buzi! Most LongJohnJani mondja a Hippitarisznyának, hogy Szeláví béjbi!, Várj, sietek! Hippitarisznya rámmosolyog, én vissza. Bekísérem a szobámba az egyik DKNY-t (lehet, hogy kínai, de kit érdekel. manapság az a hamisítvány, ami nem kínai), Udvariasan megengedem neki, hogy befoglalja egy időre a fürdőt, addig én kimegyek egy pipára.

Hippitarisznya sietve, de azért mesterien lepippant, aztán esztelen tempójú vetkőzés után egy közös zuhany. Mire LongJohn megunja a LouisVuitton partit, addigra én a kis DKNY-nek mesélem, hogy nem érdekel, hogy az elmúlt évtizedek alatt felszedett néhány kilót, és a szeme most is olyan tündéri, mint 17-éves korában. Amikor már kezdünk belemelegedni a svédtornába, hirtelen megáll, és nekem szegezi a kérdést: Nincs kedved négyesben? A másik DKNY meg a Medve beszállnának. 

Hülye ez a nő, ezt miért nem az elején kérdi? Medve egy tapló paraszt, de a másik DKNY nyagyon fincsi lenne. Igazi kis teltkarcsú baba. Nem, nem dagadt tehén, aki teltkarcsúnak hazudtatja magát a környezetével, hanem igazán formás, gömbölyű ahol kell (lehet, hogy egy kis szilikon is van a dologban, de nem érdekel) Jöjjenek csak!

Leszáll rólam, kotorász egy kicsit a telefon után, majd tárcsáz. Másik DKNY sír: Akkora paraszt ez a medve! Hiába mondtam neki, hogy nem megy a mélytorok. Aztán felháborodott, amikor lehánytam, és most itthagyott. Undorodom magamtól, undorodom az egésztől Kár volt eljönni. Még szerencse, hogy a férjem nem tudja, nem látja. (őszintének tűnő zokogásroham) Ő legalább szeret engem!

Amikor végre abbahagyja a vigasztalhatatlan DKNY vígasztalását, csörren a Nokia, és Medve kérdi szokásos modorában: Nem jöttök baszod? Hülye kurva lehányt (tudom) Aztán még neki állt feljebb, hogy bunkó vagyok. (hallottam, vele beszéltem az előbb, most sír) Most mondd meg, bunkó vagyok én? Minek akar grupizni az ilyen amatőr, aki még szopni sem tud? (Nem vagy bunkó Mackópofa! Férfi vagy! Mindjárt megyünk.) Az jó, leakasztottam Pradat. Totál kinyírta azt a hülye részeg GallérosTomit, és most fel van húzva, mint a vekker.

Mondom neki, hogy a Prada nekem nem éri meg, mert Medve tényleg egy paraszt. Azért egy gyors menetben még benne van. Nem akar így itthagyni, de látszik rajta, hogy unja kicsit (nagyon) és már repülne a MackóPofához.

Amikor elmegy, (nem úgy, hanem a Medve szobájába) akkor eszembe jut a másik DKNY. A teltkarcsú hányós. Elindulok a folyosón, behallgatózok néhány szobába, és megtalálom. Tulajdonképpen szerencsém van. Nyitva az ajtó, kopogás nélkül be tudok menni.

Tényleg randán összehányta az ágyat. Most a másik, még tiszta ágyon zokog embriópózba csavarodva. Megijed amikor meglát. Mondom neki, hogy hallottam mi történt, és sajnálom. Közben nyitom az ablakot, és a szoba közepére rángatom az ágyneműt. Nem azért, hogy a szobalánynak reggel kevesebb dolga legyen, hanem csak úgy megszokásból Lehányt ágyat le kell húzni és kész. Mellé ülök, megfogom a kezét, és megnyugtatom, hogy nem akarok tőle semmit, csak itt iszonyat szag van, jöjjön át hozzám, a másik ágyam üres.

Feláll, belémkarol, hozzámbújik, és jön. Hagyom, hogy egyedül zuhanyozzon. Aztán viszek neki törölközőt, és amikor rácsavarom a testére, összeér az arcunk egy pillanatra. Lefektetem az érintetlen ágyra, megyek, zuhagyzok egyet én is azért a másik DKNY alaposan összemaszatolta a hasam alját.

Kérdi, hogy kicsit nem ülnék-e mellé. (dehogynem) Dugni nem akar velem, de olyan jó, hogy én emberszámba veszem. (lehet mégis Medvéhez kellett volna menni, nem olyan rossz az a Prada) Beszélgetünk, fogja a kezem, és én közben elveszítem az érdeklődésemet. Már tényleg nem akarom meghágni, átengedem magam a problémáinak. Mindig is szerettek a nők lelki szemetesnek használni. 

Reggel úgy ébredek, hogy egymásba gabalyodva szuszogunk. Aludtunk egymás mellett, mint két kisgyerek, akik eltévedtek az erdőben. Kigobozom a végtagjainkat. Nem tudom eldönteni, hogy még alszik-e, vagy már ébred. Talán Ő sem tudja. Felkapnék egy nadrágot, meg egy pólót, hogy leszaladjak megnézni milyen a hangulat a reggelizők közt.

A meglepetéstől majdnem lepadlózok. Úgy tűnik, elfelejtettem zárni az ajtót. Most itt fekszik az alaposan kicsinált LouisVuitton. Bazdmeg, ezek a tetük behozták hozzám. Még szerencse, hogy kifelé menet becsukták az ajtót, nem úgy, mint én. Hülye állat vagyok, de szerencsés. Idehozhatták volna az összehányt ágyneműt is, csupán viccből. Nézek körül a szobában, és találok egy rózsaszín gurulós bőröndöt (biztos a teltkarcsú DKNY bőröndje lesz) meg mellette egy apró kupac ruhát (Tuti a DKNY bőröndje, megismerem a tegnapi ruháját). Aztán a diszkréten horkoló LouisVuitton ágya alatt egy felismerhetetlen kupacba halmozva ruhák, vibrátorok, samponosflakon, egy párducmintás bilincs. Bazdmeg, ez nagyon készült :D És meg is kapta rendesen :D

Felébresztem mindkettőt. Pakolgatunk, rendbeszedjük egymást, öltözködünk, és megyünk. A szállodai reggelit kihagyjuk. Beszélgetésből kiderül, hogy én és a teltkarcsú vonattal jöttünk, LouisVuitton kocsival. Mindhárman pesten lakunk. Illetve csak a teltkarcsú lakik Zuglóban, tehát Ő tényleg pesti, én óbudai vagyok, LouisVuitton meg Máriaremetén lakik. Felajánlja, hogy hazavisz minket, a teltkarcsú szabódna, én finoman bokánrúgom, és megcsókolom. Állunk összeborulva, LouisVuitton megértően mosolyog, és továbblépdel, hogy diszkrét távolságba kerüljön tőlünk, de azért ne hagyjon magunkra. Mondom a teltkarcsúnak, hogy ne hülyéskedjen, jöjjön velünk. Értem én, hogy izé meg hozé, de higyje már el, hogy nem gáz elfogadni egy ilyen fuvart.

Hazafelé az autópályán hallgatunk. A Saab csendesen gurul, én meg nem értem, hogy egy ilyen éjszaka után, ilyen másnapos fejjel LouisVuitton hogy a picsába tud vezetni. Engem házhoz visz, de a teltkarcsú kiszáll velem együtt, hogy neki itt már jó lesz, nem kell miatta átvergődni a túloldalra, menjen csak vissza Remetére. Villamosra száll, húzza maga után a ronda rózsaszín bőröndöt. Jó lett volna megdugni. Mindegy, neki férje van, nekem feleségem, és úgysem találkozunk legalább újabb öt évig. Ő nem fogja elmesélni otthon a félresikerült mélytorkost, én meg nem fogom elmesélni a sietős HippiTarisznyát, és az unatkozós másik DKNY-t. Az élet megy tovább.

Hát ilyen retikülök voltak nálam az osztálytalálkozón. 
 

A címbe foglalt kérdésre népünk nagy tanítója Tóta W Árpád adja meg a választ.

>>Budapesten élni alapvetően jó. Ezzel ma egyik párt sem kampányol, pedig pont ez az oka annak, hogy Demszkyt nem zavarta el a város húsz évig. Van egy csomó probléma, zaj és büdös és dugó, de összességében sokkal kellemesebb hely, mint a legtöbb falu. Ezt nem kell bizonyítani: az ingatlanárak precízen megmutatják. Többek között azért ilyen jó hely egy város, mert itt még az is megtörténhet, hogy jelöltet állít a Kétfarkú Kutya Párt.<<

Messer , köszönjük a tanítást.

PS.: Ez a rövidválasz egy budai úrinő kérdésére, holnap lesz egy hosszabb is A Város mexikanizálódásáról. 

Azt hiszem, ezt a dalt mindenki ismeri. Gyerekkorunkban megtanultuk, hogy ilyen egy család.
 

Apa mosdik (megjött végre a melóból, ráfér a pihenés) Anya főz (dolgozott Ő is, de a háztartást akkor sem ússza meg) Együtt lenni jó. (legalább így este, meg hétvégén talán, mert amúgy mindenki rohan) Ég a tűz. (nemcsak a krumplileves alatt, a szerető szívekben is) Bogárkarika forog a lámpa körül (lassan, álmosítóan) Meg is hal egy kis bogár (kit érdekel, én álmos vagyok) mégse szomorú (nem is szomorú, csak álmos mint én, meg se halt, csak alszik) plafon falak, szék és ágy, szürreálissá válik a valóság (Anya, mi az a szürreális?) Ki emel, Ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem (de nem akarom, nincs értelme, talán már nem is lehet) Elolvadt a világ (sose létezett, csak egy pillangó álmodta az egészet) de a közepén (ne kötözködj, a semminek is van közepe, és pont) Anya ül, és ott ülök az ölében én (Anya egy isten, mindig volt, most is van, és mindig lesz! És nem érdekel, hogy mennyi dolga van, mert a legfontosabbra, a gyerekére úgyis van ideje. Szeret engem)

É B R E S Z T Ő ! ! !

Ez itt a XXI század! Már nem kell feltétlen ragaszkodni Zoli bácsi álmaihoz.

Mert ugye a XX. század megalkotta a dolgozó nőt. A dolgozó nő pedig jogokat követelt magának. Kapott helyette kötelezettségeket, de a tradicionális szerepeitől nem tudott szabadulni. Hát harcolt (Kussojjá! Akkó kezdek háttal mondatot, amikó nekem tetszik.) és elérte, hogy a jogai kiteljesedjenek. Vezethet autót, repülőt, gyárat, irodát, pártot, áramot, amit csak akar, és amit csak tud. Persze eleinte a nőknek bizonyítaniuk kellett, hogy érnek annyit, mint egy férfi. Mire beköszöntött a XXI. század, addigra megtanultuk, hogy a nők nem egyenrangúak, hanem jobbak. Sokkal jobbak. Jobban tűrik a streszt, a monotóniát, a légkört, a hülyeséget, a kritikát, mindent. Hogy azok a bizonyos nehéz napok? El kell hogy keserítselek alfahím pajtás, azt is jobban tűrik mint Te. Ők csak kicsit hisztisebbek, Te meg ettől totálisan kiborulsz. Evvan. 

Létrejött egy új nőtípus: a sikeres nő. A sikeres nő fiatalon természetesen szingli. De azért a siker ellenére még mindig nő. És egy nő igenis feleség akar lenni, meg anya. Hogy akkor mi ez a szingli-hiszti-cukiság? Élvezi az életet, gyűri a lepedőket, töri a szíveket. Hogy ez régen az agglegények, aranyifjak és playboyok dolga volt? Hidd el, a nők ezt is jobban csinálják. Aztán ha a sikeres nő szingli üzemmódból családcentrikus üzemmódba vált, akkor azzal szembesül, hogy a nála sikeresebb és partiképes hímeket már lenyúlták az édi-bédi cuki-macák. Nagy a dilemma! Mert a sikeres, de valamilyen téren mégis defektes (elhízott mint egy viziló, büdös a lába, arrogáns, feledékeny, stb) hímek nem lesznek jó férjek. Talán jó szeretők se. Lehet alkudni a korból. Talán a 8-10 évvel fiatalabb korosztályban még akadnak ígéretes példányok. De egy sikeres és egyben érett kívánatos nő miért érné be egy ígérettel? Neki egy kemény férfira van szüksége. 

A keresgélés elég fura párokat szokott összehozni, mert a józan észt gyakran felülírja a szerelem. Vagy a hormonok, feromonok, csillagok állása, tudom is én mi, de valami felülírja. És már el is jutottunk oda, hogy a sikeres nő férjül vesz egy olyan férfit, aki feleannyit (se) keres mint Ő, akinek tuti kevesebb a diplomája (Mit kevesebb! Nincs és kész.) idegen nyelveket sem beszél (Olaszba mégis neki kellett a sarkára állni. Asszonyka nyelvtudásán múlt volna a dolog, sose hozza ki az a tetülassú pincér a farfallét meg a grappát.) de legalább boldogok, mert a sok hülyeségük pont kiegészíti a másikét. A fékezhetetlen boldogság többnyire sírásba szokott torkollni. Hangos, követelőző gyereksírásba. (Mér vazzeg, aszitted, veri az asszonyt, oszt az sír? Hülye vagy. Ülj le, egyes!) A sikeres nő boldog, mert most már teljes a család. Megmutatta, hogy a karrier nem akadályoz semmit. 

Vagy mégis? Eddig a sikeres nő fizetéséből éltek, ahhoz szabták az életvitelüket. (Hozta haza a fabatkát a férj is, mert mégsem kitartott szerető hogy a nő nyakán éljen, de azért legyünk reálisak: A nő tartotta el a családot) És most mi lesz? Férj hozza haza a szokásos fabatkát, asszonykája meg GYEDet, végül GYESt kap. Nadrágszíjhúzás? Tartalékok felélése? Férj másodállást vállal? (Hurrá, másfél fabatka, és sosincs otthol, akkor is halott.) A sikeres nő tudja a választ. Viszamegy dolgozni amilyen hamar csak tud. Praktikusan a szoptatás abbahagyása után azonnal. És máris elérkeztünk a fordított családmodellhez. Anya mosdik, apa főz. Együttlenni ugyanolyan jó, a tűz ég (Csak a gyerek aludjon, lesz itt olyan perzselő szenvedély, hogy még!) Krumplileves is finom, (Ne szójjá be! Egy-két leégett rántás nem a világ. Lehet néha pizzát is rendelni) a bogarak, a falak, a plafon, a világ ugyanúgy semmivé olvad. De vajon ki a világ megingathatatlan középpontja? Apa vagy Anya?

E R R E   V A R R J O N    G O M B O T    A K I    T U D  !

Ez egy könyvajánló, némi punkzenével.

 Kedves Renée!                                                    2030.november 14.

   Kapaszkodj meg! Elküldök neked valamit, amit most találtam. Úgy hívják: "Leaves"TM. A sanghaji Past Toyz új terméke. Van benne egy hatalmas, biológiai úton lebomló műanyag zsák, abban pedig valódi, falusi falevelek higiénikusan szárítva és antibakteriális hatóanyaggal kezelve. Hihetetlen ugye? Arra gondoltam, az udvarban kiüríthetnéd a zsákot, és játszhatnál vele. Vagy ha ahhoz van kedved, őrületbe kergetheted a higiénia- és rendmániás szomszédodat: Dobj át két évig minden este egy szál levelet a műpázsitjára. A gyártó biztosan kutatásokat végzett a divatbajnokok és újdonságlesők között, és kiderítette, hogy a városi ember közelebb szeretne kerülni a természethez. Az én időmben fákon nőttek a falevelek, de a színüket nem manipulálták, és a rovarkártevőket más rovarok pusztították. Na mindegy, én jót nevettem rajta. XD Bármikor visszaküldheted, ha téged már nem mulattat.

Mi jöhet ezután? Piszok aeroszolban?

Minden jót,

                                                                      Sing

Richard Watson

JÖVŐ-DOSSZIÉ

Mit jósol a jelen a következő öt évtizedre? 

Akikre igazán felnézünk, azok nem írtak. Jézus csupán egyetlen szót a homokba, de azt is gyorsan kitörölte. Buddha abszolút semmit. Szókratész minden tanát fiatal barátja, Platón álmodta.

A napokban Budapesten történt kukás balesetet a a www.kisalfold.hu is közreadta.

Most néztem csak meg a hírlevelüket, s a kommentek között ezt a gyöngyszemet találtam.

Itt nincsen semmi gyűlölet, én nem érzek gyűlöletet, de nem tudom az ilyeneket sajnálni. Persze nem érdemelte volna hogy ledarálja a kukásautó. Szerintem senkinek semmi baja nem lenne a hontalanokkal, ha ők is úgy viselkednének ahogy illik, mert attól hogy hontalan nem kellene betörni lépcsőházakba és az emberekre a frászt hozni, ott részegen randalírozni,rá támadni az emberekre, oda sz..ni és ott hagyni. Ha minden áldott nap kiöntik a kukákat mert tudnak belenézni hát nem hiszem hogy ha a te kukádat öntenék ki minden nap te is megsajnálnád őket...de ha te ennyire együtt érző vagy segíts neki, de ha nem tetszik neki ahogy segítesz téged is elküld a fenébe...

Most nem térnék ki arra, hogy a hajléktalan és a hontalan nem feltétlen ugyanazt jelenti. Talán a tudatalatti hatása, talán épp tudatos a megfogalmazás.
"ha ők is úgy viselkednének ahogy illik" - nem hagy nyugton ez a megjegyzés. Mégis, hogyan "illik" viselkedni egy hajléktalannak? Lehet-e olyan kézikönyv, hogy Illemkódex hajléktalanoknak? Ha társadalmi igény, hogy illendő magatartásra ösztönözzük, a legkülönfélébb okokból a társadalom perifériájára kényszerült honfitársainkat, akkor mik az elvárásaink tőlük? Lehetnek-e egyáltalán elvárásaink? Az már a demokrácia csúcsa lenne, ha azt is megkérdezném, nekik mi az illendő véleményük minderről.

„Az eddigieknél erősebb, körülbelül hármas magnitudójú földrengést érzékeltek ma hajnali fél négykor Miskolcon. Mint Mónus Péter, a MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézete szeizmológiai főosztályának ügyeletese elmondta, a földrengés epicentruma Miskolctól körülbelül 15 kilométerre délre volt. Hat nap alatt ez volt a harmadik földrengés a környéken: múlt szombaton egy Richter-skála szerinti 2,5-ös, kedden egy 2,1-es, most pedig egy 3-as erősségű. A mostani szériát a szeizmológus szerint valószínűleg az eredményezi, hogy egy vetődés menti kőzetlemezekben felhalmozódott feszültség több lépésben oldódott – és talán szerencsénknek tekinthetjük, hogy így, több kisebb földmozgással, és nem egyszerre, egy lényegesen nagyobb földrengéssel szabadult fel a kőzetrétegekben felhalmozódott energia.”

A helyzet az, hogy az első kettőből én személy szerint semmit sem érzékeltem, viszont a ma hajnali szó szerint a frászt hozta rám. Arra ébredtem, hogy mozog alattam az ágy. Mit mozog? Mintha rángatták volna! Furcsa, ijesztő és félelmetesen hangos morajlás hallatszott, azután pár pillanat csönd, mire magamhoz tértem újból kezdődött, csak már gyengébb volt. Az edények összekoccantak a konyhaszekrényben, a poharamban hullámzott a víz. A környék kutyái, szinte egyszerre kezdtek hangos ugatásba, majd kísérteties csöndbe burkolódzott az egész mindenség, mintha semmi sem történt volna. Meg sem mertem moccanni az ágyban, és azon gondolkodtam, hogy ha ez most komoly lett volna, biztosan nem úszom meg, mert annyira ledermedtem, hogy nem lettem volna képes kirohanni a házból. Soha életemben nem tapasztaltam hasonlót, és nem is szeretnék több ilyen élményt! Amikor már meg mertem mozdulni, próbáltam a sötétben kitapogatni a macskát az ágy végében, de nem találtam. Reggel kiderült, hogy néhány perccel a rengés előtt felébresztette a földszinten alvó anyámat, és bejelentette távozási szándékát. Mondtam is a reggelinél neki, hogy hiába menekült, mert ha én ott maradok a ház romjai alatt, akkor neki is vége az aranyéletnek!

A magyar éves átlag 5-10 érezhető, és nagyjából 100, csak az obszervatóriumok által észlelt, 2-es erősségűnél kisebb rengés. Mivel a nagyobb földmozgások általában elő- és utórengésekkel járnak, jellemző, hogy az éves adag úgy áll össze, hogy pár nap alatt összejön az évi átlag harmada, vagy akár fele, aztán hónapokig semmi. A néhány napon belüli hat rengés sem példátlan a magyarországi földmozgások történetében, bár az igaz, hogy ritkán fordul elő. Sajnos a földrengéseket a tudomány mai állása szerint nem tudják előre jelezni a tudósok. Azt mondjuk nem értem, hogy akkor minek vannak ott? Azt, hogy mekkora VOLT egy földrengés bárki leolvashatja a műszerekről, aki életben maradt, de engem az érdekelne inkább, hogy mikor és mekkora lesz legközelebb?!
 

A falunap az az esemény, amin minden évben ott van az adott falu apraja-nagyja, sőt még népes vendégsereg is. A programokat a költségvetés lehetőségei igencsak behatárolják, de ettől még lehet jó a buli.

Képaláírások:

Az első képen a falu címere egy pólóra varrva. Kerékteleki Kisbér-től 9 km, Mezőörs-től 10 km, Bársonyos-tól 3 és fél km távolságra van.

A másodikon: Egy gumiorrú boszi fogadta a vendégeket.

A harmadikon: Gyerekbarát hinta a kicsiknek.

A negyedik fotó az édesszájúaknak készült:Ilyet is ritkán látni. Faszénen sül a kürtős kalács. (nem kürtös, rövid ö-vel, mert nem fúj semmit, hanem kürtŐs, hosszú ő-vel.)

Az ötödiken egy különös értesítés. Gyanítom, ez nem őszinte beismerés. Az iromány, mintha nem egy kéztől származna.

Az utolsó kép szöveg nélkül is megállja a helyét. No, de mégis. A Bakonyalján, a falunapokról nem hiányozhatnak a kisbéri mazsorettek.

Gazsi bácsi a TSZ-iroda magasságában kezdte el hallani a zenét. Azt hitte, valahol bekapcsoltak egy rádiót, de a hogy szétnézett, ugyanazokat a csukott ablakokat látta, amelyeket minden nap. Ablakokat, amelyek mögött parasztokból lett Áfész-dolgozók nyugtalan, zsíros álmukat aludták. Gazsi bácsi rájött, hogy a zene nem az utcáról szól, a zene benne szólalt meg. Mivel a szokások embere volt, nyugtalanította az eset. Már vagy tizenöt éve tekeri le ezt az utat a Torfalutól a KAEV-ig, és még sohasem szólalt meg benne a zene. Különben is, gondolta, ha már ennél a TSZ-nél szólalt meg bennem valami, inkább lenne az Erkel.

Gazsi bácsi korábban sohasem ismerte a klasszikus zenét, így furcsálotta, hogy ilyeneket gondol. Aztán, mintha csak a játékésmuzsikaötpercben lenne, néhány taktus után elégedetten állapította meg, ez bizony Bach. A zene először halk foszlány volt csak, de mire a Killiánhoz ért, már tisztán és hangosan szólt Gazsi bácsi lelkében. És Gazsi bácsi az esztergályos kozmikus rádióvevővé vált, vagy legalábbis úgy érezte magát, mint aki életében először meghallja a szférák zenéjét. S ez olyan mámorító érzés volt, hogy még a Muskátliba (feles) és a Tejboltba (zsömle párizsi) is elfelejtett bemenni.

Az FFK mellett járt, és a zene egyre gyorsabb és hangosabb lett, és Gazsi bácsi egyre gyorsabban tekert, és a kerítés végénél lévő vadnarancsfát már egyenesen orgonának látta. Szent Tamás templom, gondolta, és ekkor már meg sem lepődött, hogy ezt is tudja. Hiszen ha ilyen éteri muzsika szól a lelkében, akkor ott bármi megtörténhet, és ő, Gazsi az esztergályos is tudhatja, milyen Lipcsében lenni.

Csak ekkor jött rá, hogy Bach nem orgonál a lelkében, hanem citerál. És csodálatosnak tartotta, hogy a zene, amely itt a temető mellett maga is lelassított egy kicsit, a magyar népléleknek ezen a kedves hangszerén szól. Rájött, hogy az égi ujjak nem is igazi hangszeren játszák a zenét, hanem az ő lelkének kicsit már megnyúlt, hamis húrjain. Felhangolnak még, remélem, gondolta, és ekkor járt a szociális otthonnál. És Gazsi bácsi lelkében egész nap szólt a zene, amint véget ért az egyik tétel, kezdődött a másik, szimfónia szimfónia hátán.

Ebédnél nyugtalanító gondolata támadt, vajon más is hallja a zenét. Addig eszébe sem jutott kételkedni, olyan természetes volt kiválasztottnak lenni. Felállt hát, és elkiáltotta magát, zengett belé az ebédlő: Testvéreim, ti is halljátok a zenét? Egy pillanatra csönd lett, majd valaki visszakiabált: Hülye vagy Gazsi, milyen zenét? Ülj le inkább, oszt egyél!

Gazsi bácsiban ekkor elhatározás született: Kerítsetek nekem egy citerát, Bachot fogok citerálni! Nem is tudsz citreálni, te hülye! És az egész ebédlő zengett a röhögéstől. Egyedül Mariska néni nem nevetett. Ő szomorúan elmosolyodott, és csak ennyit mondott: Ne legyen szomorú Gáspár! Ezt úgysem lehet elciterálni, Bachot pláne nem.

Grecsó Krisztián: Tánciskola

Ez még csak a vázlat. A Legszegényebb Falu persze nem szegény. Sőt, itt a le-szegényezés súlyos sértésnek számít. 

Annyiban nyomorult ennek a falunak a sorsa, amennyiben a sok médiahajcihő, ami az elmúlt húsz évben sújtotta, ártott neki. Jóformán egy média-hírverést nem tudok, aminek végül valamicske tartós haszna lett volna. Azért is nem írom le ennek a bizonyos tekintetben (nem a vásárlóereje szerint) szegény falunak a nevét, mert ártott már itt a nyilvánosság eleget.

Hat éve nem jártam itt -kedves hozzátartozóm halt meg abban az évben, őt látogattam, vittem orvoshoz. Most szinte rá se ismertem az utcákra. Lebontották azóta jóformán az összes ópétés [OTP-s] házat, amik a '80-as években épültek. Már a korai cocpoltházak közül is hányoznak. Megváltozott a falukép. Tucatjával van cukrászsüteményekben pompázó ház, jónéhány rendes, takaros, aztán elhanyagoltak, romosak... és negyed-fél utcaszakaszokon már romok sincsenek, csak dudva, gaz, muhar és akáccserjék. 

De nézzük inkább a képeket:

A szocik a fácséról elnyúlt lájkolással próbálják a Fideszt legyőzni nemsokára, a helyhatósági választásokon. Ez OK. Csak a megszokott szar ötlet újra.

Az azonban már több mint vicces, hogy a szocik szerint nyerőnek szánt gesztus?, ikon? ellentettjével, a dislike gombbal gonosz vírus terjed a százmilliók által látogatott internetes közösségi oldalon. New York-Budapest-Tel Aviv tengely? Dehogyis! A szocialisták háttere ennél lényegesen szélesebb körű... Egyenesen világméretű konfliktust okozhatsz, ha a nem szeret-re böksz.

Rántott hús illatfelhő lebeg a Bakonyalján. Miközben a vasárnapi ebéd örömeibe merülnek a családok, no meg a kanalak a húslevesbe, egy csomó elszánt ember, pontban déli 12 órakor, a harang szavára futni kezd. Így indul a Sárkányi őrület nevű félmaratoni futóverseny. Hogy miért őrület? Ezt kérdezte egyszer az egyik futó is. Azért, mert végig kell futni- hangzott a válasz.

Az ország leggyilkosabb félmaratonijának tartják a Bakonysárkány és Súr közötti távot. (Két éve, még Bakonyszombathelyre futott a mezőny, akkor két kilométerrel hosszabb volt a táv.)  Nem elég, hogy aszfalton, többnyire tűző napon kell végig futni a távot, még a 200 méter szintkülönbséget is le kell küzdeni.

Az akai Takács-hegy, és a Bakonysárkány – Aka közötti dimb-domb a verseny legnehezebb szakasza. Sokszor eltűnődtem, melyik lehet rosszabb, Sárkány, vagy Súr felől nekivágni a távnak. Az elején, vagy a végén megbirkózni a Takács-heggyel, amire felgyalogolni is épp elég? A futók szerint, ez csak nekem probléma, ők nem foglalkoznak vele, futnak. Egy kidagadt visszér, egy fájó láb, vagy egy tyúkszem – semmiség. Tudod, mi a legnagyobb baj?- hallotam egy alkalommal bemelegítés közben, s füleltem lelkesen a nagy titokra. Íme: Éhes leszek útközben!
Férfiak, nők, öregek, fiatalok a rajtnál még együtt. Később ki-ki ereje szerint. Nemcsak az abszolút helyezés számít, korcsoportonként is kijár a serleg a legjobbaknak. Sokan ki nem hagynák ezt a testet, lelket gyötrő próbát.

A tatabányai Sprint Futóklub, a verseny szervezője már a 19. alkalommal hívja a rajthoz a vállalkozó szellemű futókat augusztus 22-én, vasárnap. Köztudott, hogy a verseny egyben a futás népszerűsítését is szolgálja. Ezért a félmaratoni táv mellett 200 méteren, 4 kilométeren is rendeznek versenyt. A legrövidebb távon 10 éves korig állhatnak rajthoz a gyerekek, a 4 kilométeren a 2000-ben és előtte születtettek indulhatnak. Ezt a távot gyalogolva is teljesíteni lehet.
A verseny napján, a súri polgármesteri hivatal előtt lehet nevezni a különböző távokra. A 200 méteres és a 4 kilométeres verseny rajtja Súron lesz. Az előbbi 11 órakor, az utóbbi 12 órakor startol.
A Sárkányi Őrület rajtja Bakonysárkányban lesz déli 12 órakor. A versenyzőket Súrról autóbusz viszi a helyszínre. A Bakonysárkány-Aka-Ácsteszér-Súr útvonalon öt kilométerenként, valamint a célban kapnak frissítőt a futók. Köztudott, hogy az eredményeket valamennyi távon korosztályonként bírálják el. A félmaraton esetében a nőknél 65 év feletti, a férfiaknál 80 feletti a legmagasabb kategória.
A verseny eredményhirdetése Súron lesz, vasárnap 15 órakor.
A hosszú távú meteorológiai előrejelzés szerint, augusztus 22-én, vasárnap napsütéses és felhős időszakok váltakoznak majd, 25 fok körüli hőmérséklettel, amit 27-nek éreznek a Bakonyalja lakói. A futók nyilván sokkal többnek, de ők szeretik a kihívásokat.

néha a természet igazán vicces dolgokat produkál.

Most éppen a szomszéd kertjében vidámkodott.

Zsókáék a senkiföldjén laktak, a Beloiannisz utcán volt a házuk. Egy szép házsor volt ott, hátát a Torfalunak vetve, kényeskedve elfordulva Újvárostól, elkülönülve mindentől, amit parasztosnak gondolt. Ez a házsor nem illett a város szövetébe, már szinte nem is a város volt, szinte a Csordajárásrsa épült. A szocializmusban magát megzsírosító középosztály lakott itt, vagyis a nálunk jóval gazdagabbak, csupa mester, szaki, meg középhivatalnok, mind félrecsúszott egzisztencia, legfőképp alkoholista. Valahogy a kor lelkialkata megkívánta az alkoholt. A kevertet munka előtt és munka után, a barnaüveges kőbányait, a konyakot, a rumot, az évavermutot, a club99 viszkit.

Zsóka általános iskolában volt osztálytársam. Ő volt a leglány az osztályban. Illetve csak lett, mert negyedikig velünk járt a Gabi is. És ahol két szép lány van, ott az olyan, mint a Hegylakóban. Zsóka és Gabi együtt jártak még a wcre is. Nem azért, mert szerették egymást, hanem azért, hogy nehogy addig a másik több feladatot meg tudjon csinálni. (Zárójel: Gabival egyszer megnyertünk egy mesemondó versenyt, máig az életem egyik legnagyobb sikere.) Amikor a Gabi elköltözött, Zsóka lett a legokosabb, a legszebb az egész iskolában. Még zenélni is tudott, ami nekünk, ammóniaszagú lakodalmaszenén felnövőknek maga volt a csoda. Neki gömbölyödött először a pólója, és először neki kandikáltak ki kis fekete szőrszálak a tornadressze alól. Mondhatni, hogy Zsókát bőven kompenzálta az élet.

Zsóka tehát ideális alanya lehetett volna a gúnynak. A kisparaszti származásúak beszűkült világképéből táplálkozó gúnynak, ami mindent, ami jobb magánál irigyel és gyűlöl egyszerre, ami minden kitörési kísérletet visszahúz, fenhéjázásnak és nagyravágyásnak bélyegez. De Zsókát sosem gúnyoltuk, csúfoltunk helyette másokat, a fiúkat, akik nem fésülködtek reggel, és látszott rajtuk, a ciha sok apró tollpehelyt eresztett át, miközben ők nyugtalan, zsíros álmukat aludták. Csúfoltuk a korán serkenő bajuszú lányokat (Dzsilett, fééérfiasan tökéééletes).

De Zsókát sohasem. Zsóka apja kimondhatatlan tabuként lebegett köztünk.

Mondták, hogy mire megtalálták, addigra már nem lehetett látni, hol kezdődik a nyak és hol a kötél, eggyé forrt a bűn a testtel. Mondták, hogy állítólag azért, mert a sógornőjével. Mondták, hogy szegény kislány, úgy kell élnie, hogy az apja gyáva, szaralakként halt meg!

Lackfi János: Halottnéző

A példakép olyan személy, akire hasonlítani szeretnénk, akinek tettei követésre sarkallnak minket. Érdekes, hogy angolul többek között a ’mirror’ szóval jelölik, amely magyarul tükröt jelent. Aki a példakép-tükörbe tekint, láthatja, milyen utat kellene bejárnia, hogy a hőse által képviselt ideálnak megfeleljen, s néha azzal is szembesül, talán sosem lenne képes a nagy előd mintájára cselekedni.
Az én egyik példaképem már régen halott, 1942-ben halt meg, Treblinkában. Halálba kísérte azokat a gyermekeket, a tanítványait, akiknek megígérte, amíg csak teheti, vigyáz rájuk. Ekkor nem volt már fiatalember, de bátorsága töretlen maradt. Haláltáborba hurcolása előtt a gettóban nem volt hajlandó sárga csillagot hordani az ellene irányuló erőszak ellenére sem. Nem kellett volna meghalnia a gyerekekkel, barátai már előkészítették menekülését, ő mégis velük maradt. Ha soha semmi mást nem tett volna, ez elég lenne, hogy felnézzek rá, de egész életével, a tragikus végkifejlet előtti pedagógiai munkásságával rászolgált arra, hogy követendő példa legyen.
Asszimiláns zsidó családban született, nevet is cserélt, így lett Henryk Goldszmitből Janus (másként Janusz) Korczak, amellyel a lengyel nemzethez való tartozását fejezte ki. Orvos volt, elsősorban a gyermekek jóléte érdekelte. Közreműködésével két árvaház is létrejött, egy lengyel katolikus és egy zsidó. Ám nem a korabeli gyermeknevelési szisztéma talaján állt, amely akkoriban a poroszos stílust tartotta helyesnek. Legfontosabb gondolata, ma már – legalábbis a szavak szintjén- elfogadott: a gyermeket tisztelni kell. Ezt több művében is kifejtette, hiszen nemcsak orvos és pedagógus volt, hanem író is (szépirodalom, dráma, szakcikkek fűződnek a nevéhez).
Felnőtt és gyermek kapcsolatát kölcsönösnek tételezte fel. Úgy gondolta, van mit tanulniuk egymástól. A felnőtt dolga, hogy a lehető legjobb tudása szerint segítse a gyermek fejlődését, személyiségének kibontakozását. Legfontosabbnak az önnevelést tekintette, a nevelő épp úgy nem kész, lezárt „egység”, ahogyan a tanuló sem. Tapasztalataikat folyamatosan be kell építeni személyiségükbe az egymással töltött idő során.
A XX. század elején (1906 és 10 között) Varsó egyik munkáskerületében egy kórházban dolgozott (ekkor még ez a terület az Orosz Birodalom része volt), beteg, haldokló gyermekekkel szembesülve fogalmazta meg három legfontosabb gondolatát a gyermeki létről: „1. a gyerek joga a halálhoz; 2. a gyerek joga a mai naphoz; 3. a gyerek joga arra, hogy olyan legyen, amilyen... " (Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket, Tankönyvkiadó Budapest, 1982.) A gyermek tehát EMBER, éppúgy, mint mi felnőttek. Nem hazudhatunk neki, az ő szintjén, de joga van ahhoz, hogy tudjon a saját állapotáról, körülményeiről, „most”, a jelenben kell a számára elfogadható, boldog életet élnie, és tiszteletben kell tartanunk személyiségét.
Az árvaházak működtetése során elveit a gyakorlatba tudta ültetni. Fontosnak tartotta a gyermekek demokráciára nevelését, a tulajdon, a munka és a tanulás tiszteletét. Gyermekönkormányzatot hozott létre, amely nem afféle látszatszervezet volt, mint a manapság működő iskolai diákönkormányzatok. Drámapedagógiai eszközökkel, a gyermekek bevonásával saját újságjuk elkészítésében, s nem utolsó sorban saját életének példájával nevelte a lehető legjobb felnőtté tanítványait.
Nem ő az egyetlen, akinek tevékenysége számomra mintaadó, de talán ő a legfontosabb. Kár, hogy Magyarországon csak szűk körben ismert, mekkora hatással volt kora pedagógiájára, és a mai modern gyermeknevelés elveire.
 

Szívesen kóborlok Salman Rushdie varázsos világában, korábban csak Bulgakov és Marqez volt ilyen hatással rám. Mágikus realizmus hatja át mindhármuk ábrázolásmódját.
A mi racionális világunk az európai felvilágosodás talaján áll, mítoszaink ugyan a romantika korában újból megtermékenyítették az irodalmat, de azért a befogadók többsége számára emészthetőbb a realizmus mindenféle jelző nélkül. Párhuzamos világok létezését legfeljebb a sci-fi, fantasy birodalmában tartják elfogadhatónak.

Az éjfél gyermekei nem nevezhető könnyű nyári olvasmánynak, sejtelmes, a tapasztalati világon túlmutató igazságokat kell elfogadnia az olvasónak, ha át akarja adni magát a regényfolyamnak.
A szerző alteregója, Szalim, az ő vezetésével próbálhatunk meg behatolni egy - számunkra- ismeretlen, egzotikus terület (az Indiai –szubkontinens) - hétköznapjaiba, kultúrájába, történelmébe. A főhős – antihős. Hindunak született, muzulmánként nevelkedő elcserélt gyerek, akinek a szülei- nem a szülei, aki órára, percre egykorú az önálló India születésével, ezzel egyénként magában hordozva, szimbólumává válva imádott, megváltani kívánt Indiájának. Megalapítja az Éjféli Gyermekek Konferenciáját, amely lehetővé teszi számára, hogy a több mint 500, egy napon született mágikus gyermekkel telepatikus kapcsolatba lépve, az ő csodás képességeiket is megismerve India felemelkedését tervezze. A keleti filozófiák lényege azonban nem az akarat és a tervek dicsőségét hirdeti, csak az érhet célba, aki átengedi magát az áradatnak, aki nem akar, hanem elfogad, Szalimnak ezt az utat kell bejárnia, hogy beteljesítse sorsát.
A megváltástörténetek sorába illeszkedő regény a modern India olyan arcát mutatja meg, amelybe lehet, hogy nem szívesen tekint bele az olvasó. A szubkontinensen történő borzalmak: háború, gyilkosság, csonkítás, nyomor, árulás mind visszaköszön Szalim életében. A regény egy pontján valamennyi- még életben lévő- éjféli gyermeknek, immár felnőttként osztoznia kell Szalim sorsában, a testi, lelki megcsonkíttatásban. Siva –akivel azon a bizonyos éjszakán csecsemőként szándékosan elcserélték Szalimot – juttatja árulásával valamennyiüket erre a sorsra. Szalim a bölcsesség embere, Siva viszont (ahogyan isteni névadója) a föld nyers teremtő és pusztító ereje, így nemcsak elvesz, hanem ad is, magvait szétszórva a világban újrateremti az éjféli gyermekek csodás erejét.
Szalim egyetlen életben több emberi sorsot is végigél (ahogyan Síva is), a csillogó új India  jómódú polgára, Pakisztánban tanúja a katonai rezsim puccsista politikájának, miután elveszti családját, zombiszerű katonaként gyilkos akciókat hajt végre társaival, csodás szökése után előbb kegyelemkenyéren élő szegény rokon, majd mutatványosok között dolgozó gettólakó, akinek felesége valójában sosem válik azzá, gyermeke pedig alteregójáé, Siváé, végül kasztrációja után újból megnősülve az esküvője napján „szétreped” és megsemmisül, így válva eggyé az egyetlen valóban imádott asszonnyal, Indiával.
A regény nem tette népszerűvé egykori hazájában Salman Rushdie-t, a Nehru-Gandhi család személyes támadásként kezelte művét. (Nem ez az egyetlen regénye, amely miatt bajba került, közismert, hogy a Sátáni versek miatt fatvát, vagyis halálos ítéletet mondott ki rá Khomeini ajatollah.) A tükör, amit a szubkontinens elé tartott, nem talált túl szíves fogadtatásra. Számomra azonban hihetetlenül vonzóvá és élővé tette azt az ízekkel, illatokkal, álmokkal teli keleti világot, amelybe bepillantást engedett.
 

 A csalitjáró pocok elleni védekezés történhet kémiai módszerekkel (a kellemes modorú illatok zavarba hozzák és elijesztik) vagy baglyokkal. Amennyiben képesek vagyunk a létezésnek ezt a visszataszító formáját bárminemű érdeklődés, szörnyűlködés, hányinger vagy egyéb reakció nélkül figyelmen kívül hagyni, úgy a pockok rövid időn belül elveszítik érdeklődésüket és új területek felkutatására indulnak. Semmiképp nem javasoljuk módszerként a velük való vetélkedést, mert náluk szőrösebbek, butábbak és verejtéktől bűzlőbbek úgysem lehetünk.

Mint láthatjuk, a kis rohadék szapora, akár a patkány. És egyik olyan, mint a másik.

"Budapest a Magyarok fővárosa." - sic! Gondolom, ráismer mindenki egy adott politikai párt szlogenjére. Így kívánják megnyerni az önkormányzati választásokat Budapesten. Az idézett felirat egy levelezőlap-jellegű, Budapestet formázó szóróanyagon díszeleg. Mielőtt magát a mondatot értelmezném, nem árt néhány szót ejteni a lap grafikájának "szépségéről".
"Budapest" felső részén árpádsávos napfelkelte látható a szürke, fekete épületek felett, alul spenótzöld "föld", benne a párt logója. A hátoldalon semmitmondó szöveg olvasható, amely bármely párt kampányában szerepelhetne (pl. " a pénz elherdálásának és kiszervezésének" megakadályozása).
Halálosan utálom a demagógia minden formáját, az a bajom, szinte nincs olyan párt, amelytől ne kaptam volna bőségesen ilyesmit az arcomba. Ez most egy dolog miatt vágta ki nálam a biztosítékot, ez pedig az első sorban idézett mondat nagybetűs mellékneve. Tudom, hogy egyetemet végzett emberek sokasága dolgozik ebben a pártban is, tehát szó sincs holmi helyesírási hibáról, inkább arról a kényszerképzetről, hogy ők –ideológiai okból- a Helyesírási Szabályzatot is átírhatják.
Az „egyszerű” üzenet tehát így hangzik: „Budapest a Magyarok fővárosa.” Ha a magyar melléknév kisbetűvel szerepelne, akár –mondjuk- amerikai turisták számra készült útikönyv evidenciája lehetne a fenti állítás. Persze nagybetűvel (!) már másképp áll a helyzet, aki netán nem „Magyar”, annak nem a fővárosa. Ezek szerint vannak kisbetűs és nagybetűs magyarok Budapest lakói között. Ez több kérdést is felvet. Vajon Budapest polgárai közül ki számít nagybetűs, ki kisbetűs magyarnak? Ezt ki fogja eldönteni? Netán aki rájuk szavaz, maradhat, a többiek keressenek maguknak egy másik fővárost?
Az idén hamar megkezdődött a kampányidőszak. Kíváncsian várom a választásokat, vajon az én szeretett-utált metropoliszomban hányan lesznek vevők erre a fajta politikai ízléstelenségre?

tények törmelékei - amik a hírekből kimaradtak...

Szapárfalu a sem a Jászsághoz, sem a Kunsághoz nem tartozó Fegyvernek része, itt halad át a főútvonalnak már jóindulattal sem nevezhető 4-es, a "Halálút". 2008-ban majd kétszáz halálos baleset történt, a "másoodik helyezett" 6-os főúton ennek fele sem.

www.szoljon.hu-a megyei hírportál cikke ITT

 A tegnap 4 óra 12 perckor történt baleset- azt állítom, szerencsés kimenetelű volt.

A főúton áthaladó autók zöme romániai, Olaszország-Románia viszonylatban járó kamion. Szemre, saccra a kamionoknak csak negyede magyar vagy más országbéli. Most érnek véget a szabadságolások, a romániai vendégmunkások rendszerint 20 órás autózás után érnek erre a szakaszra. A falurészben tapasztalatlan autós számára akár életveszélyesnek is nevezhető nyomvályúk nehezítik a közlekedést, tíz éve nem tartják megfelelően karban az úttestet. Száraz nyáridőben is dobálja az autót, akár a szembejövő elé is, nem segít már a szélre húzódás, félkerékkel a felezővonalon meg csak a bátrak és tapasztaltak merészkednek. Van a szakasznak olyan kátyuja, ami, nem számítva az ideiglenes tömések pár hetét, maradandó károsodást okoz a beleronygoló autó kerekében, a gumit azonnal tönkreteszi (pont egy gumijavító előtt, aki ártatlan az ügyben ). 

 A múltkor már meg akartam glosszintani a megyei hír-honlapot a "Húsz család tragédiája a főúton!" Blikk-fang'ért (méhcsaládok balesete volt...) A cikk linkje itt.

És két kép a linkről klattanó sorozatból - a nagyszerű sajtófotós, Mészáros János (az egyik utolsó valóban is és nem csak stilisztikai okokból hírlapíró) D. Szabó Miklós kisérője

Még a beszámoló margójának margójára: A szoljon-pont-hu cikk alatti kommentek durva románozása érzékelteti a helyi indulatokat, a 4-es menti közhangulatot. Tíz éve a külföldi kamionok zömének fele román rendszámos, a fele még ukrán volt, az ukrán fordák közben átterelődtek az M3-asra. A zsigerből románozók frusztrációját fokozza az, hogy míg tíz éve jókat lehetett mosolyogni a lepukkant Daciá-kon, ócska tragacsokon, ma már az "eperszedők", a romániai vendégmunkások 2-3 éves autókkal járnak. A román kamionok átlagéletkora nem több 7 évnél, mutatós, újszerű vontatók vonnak leharcoltnak nem nevezhető, nyugaton levetett félpótokat. Nem hallgathatom el, sokkal európaibb módon és tempóban. Nem osztom honfiaim véleményét, sőt ellenkezően: szerintem jobban vezetnek a romániaiak, mint magyarjaink. Szemfülesebben, néha szemtelenül is, de sokkal figyelmesebben. Ettől függetlenül tény, hogy akár oda, akár vissza gyakori a húsz órás vezetési idő. Bákó, Hargita és Bukarest rendszámai gyakoriak, de néha Galácz megyéből is látni autót. Az eperszedők zöme olasz, a kék mezőben apróbetűs régiójelzést aligha olvashatni, de nem kevés a spanyol rendszám - ők már eddigre, hazafelé, több mint egy napos úton vannak túl.

részlet a szoljon-pont-hu cikkéből:

A szomszédban lakó Krupa László így vélekedett a történtekről: — Az a legnagyobb probléma, hogy évek óta csak ígérgetik a 4-es elkerülőt. [2020-ra várható... Vidrótzky megj.] És ide a rendőrség sem szokott kiállni, hogy a két kanyar között sebességet mérjenek. Még az szerencse, hogy a pótkocsin, amit a busznak lökött a kamion, jól volt rögzítve a rakománya, egy talajlazító, ugyanis a munkásokat szállító busz tömve volt emberekkel.

Gázömlés is nehezítette a mentést

— 4 óra 13 perckor érkezett a jelzés a kisújszállási tűzoltóság ügyeletére — mondta el a helyszínen Tóth Tibor tűzoltó alezredes a Katasztrófavédelem megyei igazgatója. — A kamion Kisújszállás felől tartott Szolnok felé és egy előzés során történt a baleset, amelynek során a lakóház gázcsonkja elszakadt, ezért kétszáz méteres körzetben megkértük a lakókat, hogy hagyják el a házaikat. Robbanásveszélyes gázkoncentráció nem alakult ki, ezért miután a Tigáz szakemberei a elzárták a gázt, a lakások átszellőztetése után a lakók visszatérhettek.
— A lakóépület azonban oly mértékben károsodott, hogy a további károsodások megelőzése érdekében alá kell dúcolni és csak ez után tudjuk a kamiont kivontatni. A romok eltakarítását a két fecskendővel a helyszínre vonuló nyolc kisújszállási tűzoltó végezte.
A mentés során vegyimentő konténerre is szükség volt, mert a házba hajtott kamionból szivárgott az üzemanyag - tudtuk meg a szolnoki tűzoltóságtól.

 

Romániában megszokottak a kamikaze típusú előzések, a magyar autósok azonban rendkívül figyelmetlenül néznek ki a fejükből, a tükröt ritkán használják. Ma már szemmel láthatóan nyugodtabban vezetnek a romániai kamionosok, de még nem mindegyikük élte ki azt az élvezetet, ami a leharcolt romos autóból a csúcsgépbe átülőt jellemzi. A romániaiak egyébként nem harcolnak úgy előzésekért - vagy miatt - , mint a magyarok, a gyöngébb jármű vezetője "dob egy indexet" (egy jobbost) ha látja, hogy szabad a pálya és ezt, még ha luxusterepjáró is, jobbra-balra jobbra-balra villantgatásokkal köszöni a segített. A magyar autós viszont egyre inkább leszokik az ilyesmiről, ha dobok is egy indexet, meg nem köszöni, az biztos. Húsz romániaiból tizenkilenc köszöni meg és száz magyarból tíz sem.

Nyilván nem a románok a felelősek, sem a romániaiak. Lehet, hogy a kamionos ritkán járt ezen a szakaszon, még nem ismerte. (Hiszen egy rövid négysávos rész következik föl, Budapest irányába, ha pedig Debrecen felé tartott, a halálkanyar előtt előzni esztelenség.)

Kiegészítés: A közlekedés nem órákra állt le: Több mint tizenkét órán át volt bénult a forgalom, a kamiont csak a ház aládúcolása után tudták elszállítani, ráadásul a "mentő" megszórta a roncs vontató ["kamion"] darabjaival a 4-es 10 km-es szakaszát... A déli órákban É-K (Debrecen) felől húsz kilométeres dugó állt az úton - ha közelebb van Pestországhoz, az országos média is beszámol róla. A Kenderes-Fegyvernek távolságot egy sétáló-siető ember tempójával lehetett leküzdeni. Senkinek nem jutott eszébe A Hatóság tagjai közül az, hogy a forgalmat nem Szapárfalu szűk utcáira, hanem a Fegyvernek-Örményes-Kuncsorba-Törökszentmiklós vonalra (is) lehetett volna terelni. Bár ebből egy szakasz, a Kuncsorba-46 -os út az ország egyik szégyene, szinte járhatatlan, tele vajling-talicska méretű gödrökkel.

Útjain többsége ma már ázsiai szintre romlott le. Az okok:

-hanyag kivitelezés

-elhanyagolt vagy elmaradt karbantartás

- a kátyukat szándékosan rosszul tömi be (pl alvállakozó) hogy aztán legyen újabb meló

-a közúti fuvarozó lobbi korrumpálása: néhány tízmilliós profitért vasúttal párhuzamos utakat trancsíroztak szét gabonaszállító teherautók

-az utak keskenyek, ezért alakul ki nyomvályu, a kamionok tükrei között 10-20 centis távolság van, egy nyonmon kénytelenek járni. Érdekes módon az úniós normákat pl ebben nem keleltt követni, nem vették szigorúan az útrongálásokat, nem részesítették előnyben az utat kímélő segédkerekes (bogis) teherautók forgalmazását (az Únióban kötelező volt már 20 éve is!!)

Az alábbi MTI-fotón jól látható a nyomvályu egyik lényege, az is, hogy teherautó-kamion nyomtávú. Megáll benne a víz: egyes helyeken 5-6 centis, amin a személyautók abroncsa képes megsiklani.

-Ha épül elkerülő út, akkor pocsék anyagból, hanyag kivitelezésben, a profitot a fizikaitevékenységet sokszor nem is végző főbb vállakozók úgy viszik el, hogy a tlényleges kivitelezőnek már csak kókányolásra marad a beruházás főösszegéből, de alvállalkozóit ki sem fizeti. Az újonan épült útjaink zöme vacak, "szép" példa az 4-es üllői elkerülője, amin a kopóréteg balesetveszélyes, még száraz időben is csúszós.

-noteszlap-

Egyik kutya, másik eb

-mostanában gyakran hallom ezt a mondást még faluhelyen is. A mi falunkban, (ahol a mi utcánk van...) sok a kutya. Tartanak sokan üzletszerűen (főleg pincsi-szerűségeket, de falkaszám, ma már reggelente nem hízóvisítást, hanem szobakutya-vakogást hallani inkább.. egy-egy nagykutya-kennel buho-vuffogásaival vegyest..) kedvtelésből drága fajkutyákat. Persze az éjszakai és nappali betörések, surranások számába mitse játszik bele az, hogy portánként ma már legalább két kutyát kell számítanunk, még az értelmiségi negyed ángoltípusú lakásaihoz is...

A házőrzők tartási körülményeit most inkább nem részletezém. A sokezer kutyából talán ha néhány százat tartanak kedvtelésből, mert szeretik is azt a kutyát.

A kutya köznapibb, az eb választékosabb, finomkodóbb.

Az egyik kutya pumi-puliféle, keverék, a másik "fajkutya" pl dobberman. A pumi kiváló házőrző -ha van nagykutya párja, akit riaszthat. Vannak nappal nyugodt, de éjszaka éber, veszélyesen éber őrzők.

Nemrég elhunyt öreg juhász ismerősöm pl a pumikeverék - kuvasz (keverék) kutyapárost javallotta házőrzésre. A puli nappal is figyel, riasztja a nappal nyugodtabb kuvaszt. Éjjel pedig főleg jól működik együtt a többezer éve összeszokott párosítás--- Más kérdés, hogy felénk a betörők jó kutyaismerők is és üzleti kapcsolatokat ápolnak olyan (olaszországi vagy romániai) szűcsökkel, akik németjuhász vagy rotweiler bundából nercet, kuvasz-komondor bundából csergét, "birkabőr"-t tudnak hamisítani, pulikölykök bundácskáiból perzsagallért, ésígytovább..

Egyik kutya, másik eb! -legyintenek jópár éve az emberek. (A két rossz közül választani:) ..akkor már én inkább a pumi-puli keveréket választom, ha etetni kell. Akinek pedig telik rá, az etessen dobbermant vagy újfunlandit...