Hogyan ismerjük meg a hajléktalanság valódi attitüdjét és igazi motívumait?
-jutott eszembe a tegnap valóban tartalmas vitáról.
Avagy terjengős lábjegyzet Ezerszó cikkéhez.
Egy körrel, mégpedig a IV-V. fázisú alkoholisták kimetszésével a hajléktalanság több rétegét is megismertük. Szerintem. Általában a cucojológia fordítva szokta szemlélni a pénzért vásárolható bemesélések alapján.
I. fázisú alkoholista az, akinél kialakul valamiféle reflex ("ok") az ivásra. Egyszer bánatában leissza magát, s úgy érzi, az használt. És akkor azontúl máskor is alkalmazza, aztán egyre többet lesz bánatos. Sofőr -a pestjárás stressze oldására este legurít pár sört. És már rutin neki a pestezés, de még mindig stresszel, pedig térkép nélkül ismeri már a Várost. Rutinból járja, de este otthon előadja magát, hogy most ű jaz ideg vígatta iszik.
azaz már II. fázisú lesz. Itt még van talán visszaút..
a III. fázisú alkoholista súlyos függő, de még nagyon nehezen (az elvonás kóros következményeivel való küzdelmével pl) visszatéríthető..
a IV. fázis már menthetetlen
az V. fázisban véglény-szerű, pl. mocsárjáró, furcsa magastérdemelés szerű lépésekkel járdal, már széjjelette az idegrendszerét a pia, józanon is iszapos a beszéde, teljes dementia, jó máj, hasnyálmirigy és gyomor, szív érrendszer megmaradásával a pia az agyát hígítja el...
Tudok egy igaziírónőt, aki 1500 Ft-os óradíjat fizetett hajléktalanoknak a szokásos mesi'-mesi’kért.
Volt egy hajléktalan szomszédom. És ez is segíthet a teljes megismerésben. Az otthonában hajléktalan vizsgálata.
Nem mesélik el nekünk a hajléktalanok a történetük elejét. De ismerünk alkoholista fiatalokat, akiket szerelmük választás elé állít és persze ez a II-III. fázisú alkoholista már inkább a piát választja. A pia nyomja benne a gombot: veszekedést provokál, otthagyhatja a randit és mehet inni nyugodtan. Élete-szerelme-felesége, gyerekeinek anyja sírva csimpaszkodik térdébe, ne menjen el inni, ne vigye el az utolsó javakat, az utolsó százast, ötszázast, ezrest, ma már tizes't [10000 Ft-ot] elviszi.. és vak gyűlölettel rúgja le magáról azt, aki még szereti. Banális fázis, de a mesi'-mesi'kékből rendre kimarad. És nem a kialvásos reflex törli ki. Sokakat vígasztalok ezzel, amikor a piás szerette állat vele, az nem ő, hanem az állat az emberben: a beteg: az alkoholista, a kettéhasadt személyiség függő-fele. Banális, hogy: részegnek szörnyeteg, józanon szeretnivaló, kedves ember.
Van, aki jókedvében iszik. Szociális ivó, társaságban tud inni... ők még ismernek is valami mértéket, az eufóriáig isznak, ritkán kiütésig. (A David Hasselhof-féle sikerember-alkoholista vidám-piás... )
A szomszédom, az otthonában hajléktalan kihülés következtében halt meg. A saját házában. Hajléktalan az otthonában? Igen. Egy talicska tüzelő volt a szobájában én vittem oda neki , de nem gyújtott be. Ha begyújtottam, nem táplálta a tüzet. Amikor ételt vittem, nem ette meg, mert éhgyomorra a kevesebb ital is jobban hat. Az alkoholisták családjaiban sokszor ez is a konfliktus egyik állandósult gócpontja, az étkezés, nem jön enni, nem eszi meg, túrkálja az ételt, mondvacsinált balhékat rendez. Már ösztönöket ír fölül, alapösztönt, pl. az evését, az alkoholéhség.
Hát Budapesten mennyi hajléktalan él saját otthonában. Sajátmocskában, piszkában.
A szomszédom a kamrába járt szarni. Nem, mintha nem lett volna képes kimenni a budira. Nem is volt teleszarva a budija. Egyszerűen nem volt már igénye, késztetése kimenni a pár kecskebogyó miatt. A mámor alapszinten tartásán kívül más nem érdekelte, minden más mozdulatot azon kívül, ami az italhoz juttatta, feleslegesnek tartott, az arca vagy keze megmosását is. Munkahelyén megbecsülték, amikor már nem akart bejárni a busszal, ha fontos volt, az igazgató kiküldette érte az autóját, a sofőr kibélelte pokróccal és papírral.
A fizikaimunka csökkenti az ital hatását. Más tíz üveg sör tíz kemény óra kőművesmeló alatt és más a kocsma ivójának hűvösében. Ha kevesebb italra telik, inkább nem dolgozik. Ha dolgoznia muszáj és a szintet nem érheti el, nem itatják eleget vagy visz magával zugban piát vagy elszökik vagy otthagyja a melót, így neki nem kell.
A hajléktalanok egy része az elől a környezete elöl menekül, ahol még ismerik azelőttről. Ismerik a sorsát. A valódi történetét. A sajátsorsát így eldobja és felvesz egy általánost, az ismert mesi'-mesi'-t, amit aztán mondjuk egy cucojológijus vagy sajtómunkás megvehet. Az életútja délelőttjét ismerők előtt nem lehet úgy áldozat, mint akik a törpeszakállas roggyant, 67évesnek látszó ötvenéves apókát ismerik...
Nem azt akarom mondani, hogy ők mind-mind saját maguknak köszönhetik. Csak azt, hogy a történeteik egy részét, a javát méghozzá, nem ismerjük. Azt sem akarom állítani, hogy nem érdemelnek részvétet vagy sajnálatot. Csak azt mondom, amelyikükön még segíteni lehet, azon CSAK a részvét CSAK a sajnálat, a csak oda-adás nem segít.
Az egyik volt főnököm is hajléktalan. Persze piás. Én is piásnak indultam. Én az utcai ajtón mentem a kocsmába, ő hátulról. Én a deci rumot külön ittam meg, a kólával lenyomattam, ő egyben itta meg és háromdecis fröccsöspohárban. Ha él még, odaföl A Város-ban, valamelyik paplannal szigetelt favellában. Hatvan fölött jár, aligha él, már tíz éve végső, V. fázisos volt. Kapcsolatai révén kapott valami buliállást, őr volt egy telepen, az volt az utolsó információja a volt családjának róla. Diplomás, fiatalon értelmes ember volt, sikeres. Talán éppen a korai karrier, a sikeresség ártott meg neki.
Egy céghez jártam be, volt ott egy irodista, turka ruhákban, büdös és az alkoholtól is bűzlött. Egyszer féltréfára véve kérdeztem a szigorú személyzetist, hogy lehet az, hogy ez a nő bátor inni munkaidőben. Azt mondta a személyzetis, mindenkit lehet pótolni a cégnél, még őt magát is, de ezt az asszonyt nem, négy nyelven ír olvas, beszél. Amíg be tud járni és elvégzi a munkáját, megtartják. Még reggel úgy ahogy rendbeszedi magát, valahogy elviselik, van egy külön kuckója.
Ez is lehet segítség a szinten tartásban. Amíg lehet, tartani a szalmaszálat. Ez az ember, ha már az egyre koszosabb, retkesebb, egyre bűzlőbb odújába hazament, csak arra törekedett, mihamarabb kiüsse magát. A zugivók kiütésig-ivó típusok. Bár a kocsmarisztokrata is otthon üti ki magát. De reggel még fölküzdött valami szintre, lesimogatta a szoknyáját, áldozott sprére, hogy lefújja a ruháját, evett is valamit, be kellett mennie, mert várták. Sok embert már a piásság gyanújára eldobnak, meg sem kérdezik. Nem tűrik meg , ezzel bukását sietetik.
A beismerés segíthet. Az I. fázisú alkolistával elnéző a környezet, kerülik a konfliktust, észre se veszik. Ezt a szintet tolerálja a társadalom, "alkalmi ivó" évente párszor issza le magát. Más-más a szint,van aki egyetlen jólsikerült mámoros euforikus berúgás miatt már függő lesz és lehet, hogy valaki rendszeres borozgatás 20 éve után sem. Ha nem borozhat, nem érez többet, mint a dinnyeéhség a dinnyeszezon lecsengése után. Összefut a nyál a szájában a bor szó hallatára vagy a bor illatára, de ha nem ihat, nincsenek egyéb tünetei. Nem igazán (betegesen) függő.
Az egyik segítség az őszinteség. Elsősorban az önbeismerés, még az I-III. fázisban. Ebben segítene a felvilágosítás. Még mindig valami hamis héroikus kép (lásd Hajnóczy Péter ÖsszesMűveit) él a piásról. Pedig nem hős, hanem leginkább önző maszturbátor az alkoholista. Nem bűn ez. De kifejlődésével egyre betegesebb. Szétesik a személyiség. Magában a hajléktalanoknak gyűjtőnevezett összeségben is vannak nemalkolista hajléktalanok. Ezrelékben kifejezhető számban az összességből. Sőt, lenne hol laknia de ezt a servúdierdőséges attitüdöt, a szabadságot választja. (Nekik jóformán mindnek van egyébként rendes munkahelye, ez érdekes...)
Talán a hajléktalanok "problémáival" is az a gond, ami a cigánykérdéssel, hogy nem teljesen őszintén, nem minden apróságnak tűnő részletre kiterjedően beszélünk róla.
Igen, úgy van, ahogy Görény Jenő is mondja, a kevés illemszabályból a nembeszélni! az egyik, ami megvan és általános. Félelemből, gyávaságból, hiszen ez a társadalmiperiféria szomszédos a bűnözéssel. Még a fehérgallérossal is ám! A hajléktalanok között vannak jogászok, akiket még nem zárt ki a kamara, építőmérnökök, akiknek megvan a pecsétje és a joga... ma az alvilágban a cégalapítás az egyik fő csapásirány, hajléktalan cég sőt, cégbirodalom tulajdonosok vannak, persze ezek dossziécégek egy íróasztalfiókban. Azaz mozaikokban ugye-ugye mennyi részigazságot összeszedhetni.
Ja, jut eszembe, 2005. óta a tényfeltáró és oknyomozó újságírás meló híján válságban van. Ez talán most majd megszűnik, van meló máris elég, de talán egy apolitikus sávban is érdemes lenne tallózni.
